Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1890

7 vizsgálja meg azon állás jó és rossz oldalait, melyre hivatást érez magában Ezt kívánja a közös jó, melynek előmozdítása mindnyájunk édes kötelessége és saját ideiglenes és örök üdvünk. Midőn arról van szó, minő állásra képesítsük gyermekeinket, nem szabad e nagyon is fontos ügyet a véletlenre, az esetlegességre biznunk, hanem az Isten segítségül hívásával s komoly megfontolással a növendéknek valamely állásra való rátermettségét vagy belső jelekből: lelkének az illető állásra való hajlandóságából s egyéo lelki tehetsegeiből, vagy pedig külső jelekből ke

1,! megtelnünk; jól megfontolandók tehát a különféle hivatással járó nehézségek, kötelességek, terhek, hasznok, kiadások, az itju testi s lelki erői és gyöngeségei. fogyatkozásai, legkivált pedig a léleknek állandó hajlandósága; mert aki valamely állásra szükséges testi s lelki adományokat nélkülözi és reménye sincs ezek megszerzésére, annak erre az állásra nincs hivatása, de viszont a testi s lelki adományokból sem h bet következtetni a biztos hivatásra, mert esetleg valaki azokat más irányban jobban felhasználhatja, értékesítheti. A mi a hajlandóságot illeti, ez az egyik fő ismertető jel valamely hivatásra való rátermettségre, azonban, mint fönt is említem, csak a lélek állandó h jlandóságát kell érteni, nem pedig valamely körülmény-okozta (pl. a szép egyenruha, a jó ellátás stb.) rögtön keletkezőt s hamar elmulót, vagy pedig a megromlott természetből származót ; a külső jeleket illetőleg nem szabad figyelmen kívül hagynunk még: a kor-szellemet, a családi gondot, a gyermeki szeretetet, anélkül azonban, hogy a gyermekek a szülők tanácsának vakon tartoznának engedelmeskedni. Végre kell, hogy a pálya-választás döntő pillanatában nagy fontosságú legyen annak tanácsa is, akinek az ifjú szive legtitkosabb rejtelmét föltárta ; ilyenek: a gyóntató atya, a fölebbvalók, tehát az igazgató s a tarátok tekintélye, kikuek véleményeit ez irányban tiuácsos, hogy megkérdezzék.