Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1890

8 Tapasztalásból tudjuk, hogy igen sok ifjú tanulmányainak befejezése után sincs tisztában az iránt, hogy minő pályára lépjen, mert csak kevés hivatás-kört, a pályáknak csak kevés nemét tanulta közelebbről ismerni; mert — kivált az ipar-ágakra vonatkozólag — ritkán látott műhelyt, és ha igen, alig tartózkodott abban annyi ideig, hogy megfigyelhette volna, hogy mily irányban működik ott leginkább a kéz ügyessége; mily anyagot használnak ott föl, s hogy miképen áll ezen ipar a többivel összefüggésben. Még kevésbbé jutnak az ily ifjak arra a gondolatra, hogy az egyik vagy másik mesterség nekik talán boldog exisztenCziát, a boldog megélhetés forrását biztosíthatja. — Jó, há a pályaválasztásnál minél több páiyát ismerünk, mert csak több tárgy között lehet a választás, és mert ismeretlen állás után az ember nem is vágyódhatik. Ignoti nulla cupido. Az emberi szükségletek különfélesége szerint az állások, a pályálc, melyeken földi életünket megfutjuk, nagyon különbözők és épen ezen sokféleségök és változatosságuk miatt nagyon nehéz csoportosításuk. E kérdéssel foglalkozók némelyike szerint az államban két szükséges hivatás vau: az egyik dolga a szellemi, a tisztán erkölcsi javak és ideális érdekek kielégítése; a másiké az élethez szükséges tárgyak megszerzése, fölhasználása, kicserélése stb. Iliba azonban szorosan megkülönböztetni a szellemi és anyagi munkát, mert tulajdon képen nincs physikai munka szellemi nélkül és nincs szellemi a másik nélkül; hisz testből és lélekből állunk s ezek egymástól el nein választhatók. Napjainkban a szellem ott működik, ahol akar és a tudomány többé nem különös privilégiuma a tudományos pályán működőknek, mert gondolkodni, okoskodni mindenkinek szabad. A különböző pályákat fölosztják még praktikus és tlieoretikus pályákra; mi Stapffal tartunk, ki szerint: némely pálya a lélek tökéletesítésére, az ész művelésére szolgál ; más-