Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

33 de a mellett a szóbőség- és fordító képességnek mentől alaposabb elsajátítását tűzzük ki tanítványaink elé feladatul : többre megyünk, mint bármily alapos és mély grammatizálással. Tudom én azt, hogy a mondattani alapú rendszer hívei szintén ezt akarják s szívesen megengedik a grammatikának csupán főbb vonalaiban való tanítását; mindazonáltal eme módszer mondattanának első részét, mely a mondatrészeket tárgyalja (régiesen szólva : a szókötéssel foglalkodó részt), bármily tendszeresnek kínálkozik is, nem tartom a gymnasiuniban oly czélravezetőnek, mint a casusok rendjében tárgyaló grammatikák megfelelő részét. — Tapasztalatból beszélek. Tanítványaim kézikönyvünk előadása szerint meglehetős könnyen haladtak, bár nem a legjobb „materiával" volt dolgom ; de hiszem : lia mondattani rendszerű könyvet tanítottam volna, aligha érek vala el velők kielégítő eredményt. — Nekem ugyan mindegy lett volna akár Bartalnak, akar Schultznak könyve ; mert amabban nevelkedtem s a jelen iskolai évben egész februárig fiatal rendtársaim grammatikai és stilisztikai gyakorlatainak vezetésében vezérfonalul használtam s már egy jeles magántanulót is tanítottam belőle. Ámde épen azok a tapasztalatok, a melyeket az említett uton szereztem, győztek meg arról, hogy jóval nehezebb s a deákra nézve sokkal terhelőbb a mondattani alapú, mint a beszédrészek fonalán h iladó módszer. Az utóbbi szerint egész syntaktikus tanításunk a két osztály (3. és 4.) szerint két részre oszlik : a név- és igeszó alkalmazására a mondatban, (régiesen szólva : szó- és mondatkötésre), a mint hogy az összes beszédrészek is ez alá két rovat alá sorozhatok. ') — A névszó alkalmazásáról szóló rész ismét két részre őszük: az egyeztetés (congruentia vagy convenientia) és az esetek tanára. Az igeszóra vonatkozó szabályokban is két résit különböztetünk meg, t i. az ige alkalmazását 1) független s 2) függő mondatokban, vagy ') V. o. Simonyi, Rendszeres magyar nyelvtan, 6S. Élihez némelyek még a viszonyszok (határozók^ osztályát csatolják. L. bővebben Ért. a nyelvtud. kör. XII. kot. IV. sz. 188ÍI. 0