Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

13 a mondatokban csakugyan alig fordulhatott elő olyasmi, a mi valamelyik következő év anyagába vágott volna. Ámde azt az időt legjobb vissza nem kívánnunk, hanem inkább korunk követelményeinek hódolva, azon munkálkodnunk, hogy a tanítás tervében meghatározott anyagmennyiséget lelkiismeretesen és pontosan elvégezzük. Tantervünk és utasításaink megszabják az elégséges óraszámot, a mely alatt mind a nj^elvtan, mind az olvasás iránt támasztható követelményeknek megfelelhetünk. Vannak jóravaló kézikönyveink, a melyek a deáknak szükséges felvilágosításokkal is szolgálnak ; úgyhogy még a közönségesebb tanuló is könnyű szerrel eleget tehet a kívánalmaknak, főkép, lia a tanítónak útbaigazító magyarázatait a szükséges figyelemmel hallgatja. Akár Bartalnak, akár Dávidnak, vagy az utóbbiéhoz hasonló módszerben iró szerzőknek nyelvkönyveit forgatjuk, majd mindegyiknél megtaláljuk azt a pontosságot, a mely mainap bármely iskola-könyvnek írójától elvárható. A használó tanítókon múlik, hogy jobb iskola-könyveink még nagyobb pontosságot érjenek el az által, hogy szerzőiknek a javítás és pótlásra szoruló helyeket évről évre figyelmökbe ajánlják. — Mindegyik szerzőnek g3

rakorló-könyve elegendő olvasni való anyagot nyújt, a niesen bőséges gymnastika kínálkozik a fiatal elmék számára. — Dávid olvasó- és gyakorló-könyve mé^ az által is kiválik, hogy rövidebb darabokat is ad,

1) s igy nagj'obb választékot, meg változatosságot biztosít; — azonkivül majd mindenütt a legtisztább latinságban van irva. Hátul minden darabhoz elég teljes szócsoportok járulnak, úgyhogy az ifjak nem vesződnek a fáradságos szóböngészettel, ') Dávid e tekintetben Hunfalvy Pál intése után indult, ki „Nyelvtudomány és nyelvtanítás" cz. művében az Aesopns-féle mesék feldolgozását ajánlotta az alsóbb osztályok számára. Ugyanezen nézetet vallja Steinthal is, a ki egyik czikkében következőkép nyilatkozik : „Azt mindenesetre igen tanácsosnak tartanám, lia a latin első gyakorlására rendesen csakis olyan mondatokat adnánk, melyek a gyermek mindennapi életéből és szemléleti köréből való gondolatokat foglalnának magukban, de épen nem a manapság kedvelt ó-kori hősöket és eseményeket ; és ha első tulajdonképeni olvasásra az aesopi meséket választanok és hosszabb időn át meg is tartanok. Ilyenformán, azt tartom, élénken állítjuk a gyermek szeme elé s kezdettől fogva véssük belé azt, hogy a holt latin valaha élő nyelv volt, melyen az emberek egykor épen úgy beszéltek, mint mi németül beszélünk, és hogy épen nem csak tudósok nyelve-" (Magyar Tanügy, 188Ï. é. 235.-236. 1.)