Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

30 módszer szerint működő tanítónak kezébe kerül, legtöbbször érzéketlen marad az utóbbi nevelés eszközei iránt. Ez különösen az olyanokról áll, akik otthon nagyon hozzá szoktak a testi fenyítékhez. Ha az ilyen nem hallja többé a büntető vessző suhogását, minden lehetséges kihágásra érzi magát följogosítva. De valamint a sok veréssel kikorbácsolható az ifjúból a becsületérzés: ugy az ajándék, az érdem anyagi megjutalmazása sem igen alkalmas annak kifejlesztésére. Nagyon veszedelmes a gyermeket megszégyenítés által, vagy szerfeletti dicsérettel serkenteni; itt elbizottan emelkedik társai fölé, amott elaljasodik. Igen elterjedt hiba pénzzel, vagy az ifjúnak igen kedves más tárgvgyal (ló, fegyver, óra) jutalmazni a teljesített kötelességet, vagy azt hasonló Ígéretekkel reábirni akarni a kötelesség teljesítésére. Nyalánkságokat, keztyűt, gyűrűt, sétapálezát, órát, fegyvert, lovat veszünk neki s nem jut eszünkbe, mit cselekszik majd a dédelgetett, ha saját munkájával nem tudja mindezeket megszerezni. Az élet czéljául majd az örömet, az élvezetet tekinti s nem a komoly munkát, kötelességet. A növendéknek az ösztönzést mindig önmagában kell birnia; a jól teljesített kötelességből származó tiszta öntudat legyen egyetlen s legszebb díja ! Közönségesen kevesebb becsületérzést, a becsülés után való kisebb törekvést s a kötelesség teljesítéséhez szükséges akarat-erő csekélyebb fokát tételezzük föl az ifjakban, mint a mily mértékben ezek bennök megvannak. Csak az a fő dolog, hogy kellő vigyázattal és tapintatossággal fejleszsziik ki jóra való ösztöneiket s idegen, oda nem való eszközök által ne gyöngítsük azokat. És lia a tanító növendékének belső jó ösztönét folytonos feszültségben tudja tartani, mindinkább fölöslegessé válik a dicsérés, ócsárlás és a büntetés. Ebből azonban nem következik, hogy ne intsünk, dorgáljunk vagy hogy ne dicsérjünk. Ha hibát látunk, ne mentegessük azt, hanem mutassuk meg, hogy a dorgálás, intés a hibának kikerülhetetlen következménye; fejezzük ki nem tetszésünket a kötelességéről megledkezőnek, a szorgalmas pedig lássa jó indulatunkat, jó akaratunkat.