Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

31 6. Az érzéketlenségnek ellenkezője az érzékenykedés. Vannak nagyon könnyen fölingerelhető ifjak, akik épen ezért a csintalanabbak ingerléseinek czélpontjává válhatnak ; ebből azután nagyon könnyen harag, komoly egyenetlenkedés származhatik. E gyöngeségnek az ifjúból való kiirtására legczélszeriibb, ha kimutatjuk neki, hogy legtöbb bajainak az érzékenység az oka ; ha pedig az érzékenykedő — mint sokszor megtörténik — vigasztalhatatlan izgatottsággal fordul hozzánk panaszaival, mutassuk ki ezek semmis vagy csekély voltát, nevetségessé tevén ezeket vagy pedig fölvilágosítván az ifjút arról, hogy a megtörtént dolgot csak ő látja oly nagy fontosságúnak, csak ő festi azt oly feketének ; hogy az ily rossz tulajdonság okvetetlenül elégedetlenséget idéz elő, s valamint most a tanulótársak előtt, ugy később is minden társaságban kiállhatatlanná válik. Az érzékenység addig, míg nem kicsiségekre, hanem lényeges dolgokra vonatkozik, igen jó és gyümölcsöző hajlandóság ; ez azon rugó, mely hathatós kényszerítő szavával távol tarthat bennünket minden illetlen dologtól. Az érzékeny ember ugyanis a külső hatások iránt nagyon fogékony; ezek kínozzák, gyötrik, megfélemlítik vagy buzdítják őt s többször való ismétlődésük által maradandó nyomot idéznek elő ugy, hogy az illető óvakodik ugyauazon hiba másodszor való elkövetésétől. Az érzékeny emberek könnyen ingerelhető természetüknél fogva könnyen hibáznak, de egyúttal rájok vonatkozható leginkább e közmondás: „errando discimus." Erzékenységöket helyes irányba terelvén, lelkiismeretes munkásokká válnak. 7. Az összeférhetetlenség. Gyakran igazságtalanul olyanokat is mondunk összeférhetetleneknek, kik nem érdemlik meg ; rendesen azokat vádoljuk e hibával, kik nem áldozván fel jobb meggyőződésöket az opportuuitásnak vagy más kicsinyes mellék-tekinteteknek, tetteiket nem irányítják olyan szabályok szerint, melyek különböző s nem mindig jó indító okokból váltak általánosakká.