Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

18 7. Á fonnebb említett hibás tulajdonsággal gyakran szorosan összefügg egy másik hiba: a betürágás, midőn t. i. a tanulóban nélkülözhetetlenül szükséges egj'ik jó tulajdonság : az alaposság, átlépi a. kellő határokat. Vannak, kik egy pontra kelleténél több időt fordítván s a lényegtelen kicsiségekkel a szükségesnél tovább bíbelődvén, az alaposság rovására dolgoznak. És sajnálatos, az ily szőrszál-hasogatásra való hajlandóság mindig mélyebb gyökeret verhet, s e bajban sinlődő minden buzgósága daczára is csak kárt szenved. E baj ugy orvosolható a legsikeresebben, lia a tanításnak mind lényegtelen mind legfontosabb anyagát teljesen biró tanító — néha az egyes kisebb fontosságú kérdésekre is tekintettel lévén — különös figyelmét csak a lényeges és fődologra fordítja. Kell, hogy a lényegeset kellő fontossággal, a kevésbbé fontosabbat a neki megfelelő módon adja elé s nem szabad felednie, mi a végső czélja s minő eszközökkel érheti azt el. Ha pl. a philologus tárgya magyarázatánál csak a nyelv anyagára fordítaná, figyelmét, a magasabb szempontokat, a nemesebb czélt pedig: a kifejezés módját, a stylust, a classicus művekben lappangó művészet nagyságát, szépségét és sokféleségét elhanyagolná, tanítványait kicsiségekre vezetné. Némely tanuló kicsinyes pedauteriája következtében lemondván kínálkozó ártatlan örömeiről, élete legszebb idejét az előirt tárgyak elsajátítására fordítja, nem látván azonban szorgalmának s munkájának óhajtott gyümölcsét, elveszti kedvét studiumához, sőt az élethez is. A lelkiismeretes nevelő e tekintetben sokat tehet, amenynyiben, a nehézségeket már az iskolában elhárítván, a munkát annyira megkönnyítheti, hogy a növendékeknek nem marad más hátra, mint a tárgyaknak az iskolában elsajátított, kellőleg felfogott szellemét, értelmét, az eszmék egymás közt való összefüggését otthon csak mintegy megerősíteni, rendezni. Számos tanító leledzik azon hibában, hogy — különösen lia az ismeretek bizonyos fokáig ők hosszú gyakorlás és tapasztalás által már eljutották — gondolataikban mintegy átugorják a közbeeső, de a dolog alapos megértéséhez