Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

16 A magán- oktatásra vonatkozólag legjobb, lia a szülők készültsége és ideje engedi, ha maguk foglalkoznak gyermekeikkel. Hisz örül a tanuló, lia látja, hogy az ő munkája a szülőket is érdekli, azután meg a családuak úgyis „legszebb kötelessége — mondja Császár Árpád -- a gyermekek nevelése; legnemesebb öröme a gyermekekkel való foglalkozás; legnagyobb fájdalma a gyermekek szellemi és erkölcsi hanyatlása . . . Figyeljék meg a szülők a tanulók egész napi foglalkozását, intsék a szorgalomra, nézzék meg Írásbeli dolgozataikat és legalább a rendet, a tisztaságot követeljék meg tőlök." 4. Aki ifjúságában nem szokta meg, hogy szellemén mintegy erőt vegyen, azt később a legelső meghiúsult kísérlet, a legelső akadály is elijesztheti kitűzött czéljától ; az ilyennek lelke ifjú korában vagy állandó szunnyadásban volt, vagy örökké szórakozott; szeme volt, de nem látott, füle volt, de nem hallott, mert nem figyelt. — A szórakozott tanuló nem tudván figyelmét állandóan egy tárgyra szegezni, el-elfelejt egyetmást és — mint neve is mutatja — azt mintegy több tárgyra szórja. A szórakozottság hibája gyakran természetből folyó hajlandóság, de az akarat ereje által megfékezhető, a lélek tehetségeinek megfeszítésében, összeszedésében való gyakorlás, a test erősítése, edzése, a folyton előrehaladó kor és testgyakorlás által pedig lassankint orvosolható is A figyelmetlenségnek, szórakozottságnak, mely a tanítás eredményét gyöngíteni szokta, megszüntetésére gyakran a szülők is jótékonyan közreműködhetnének azáltal, lia az iskolában hallottakról, tanultakról be kellene a tanulónak otthon számolnia. A növendéknek a tanulás iránti szeretetet már a szülő-házból kellene magával vinnie az iskolába s ezt ismét azon öntudattal elhagynia, hogy szülőiknek számot kell adniok. É hibában leledző növendék folytonos gondoskodásunk tárgya legyen; soha semmiféle alkalmat se engedjünk neki. hogy fig}

relme hosszabb ideig más tárgyon kalandozhasson ; figyelmeztessük, mennyire nem illő hozzá, hogy még mindig