Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

15 menetel az ilyennél nem minden nehézség, nem minden botlás nélkül történik. S valóban, a nevelés egyik legfinomabb tapintata — mondja Lubrich — fölismerni az időt, melyben a gyeplőn tágítani s végre azt egészen elereszteni kell. A hivatásának magaslatán álló nevelő bizonyára biztos kézzel tudja vezetni növendékeit szabadságuk daczára is. E hideg élettelenség nemcsak az iskola külső ügyeiben mutatkozik, hanem néha szellemi működésében is. Többször megtörténik, hogy egész osztályok, míg a megszokott módon vezérlik őket, mintaszerű figyelmet, előhaladást tanúsítanak, ellenben, mihelyt önálló gondolkodást vagy szelleműk kissé erősebb megfeszítését kívánjuk tőlük, zavartakká, szórakozottakká válnak s az eléadás menetét nem tudják többé követni. Az általános érdekeltséget, a figyelem megfeszítését ily esetben ugy kelthetjük föl, lia a mondottakról minden pillanatban számot kérünk s alighogy megmagyaráztunk valamit, azonnal megköveteljük annak elmondását s a növendéket egyébként is minden úton-módon önálló munkássághoz szoktatjuk. Az edző önálló-munkálkodásnak, az eléadás alatti érdekeltség fölkeltésének s a figyelem megfeszítésének egyik legnagyobb ellensége sokszor a magáu-oktatás. Az ily oktatásban résztvevők számítván arra, hogy a magán-órában majd megtanulják a tárgyat, vagy támaszkodván az u. n. instruktor segítségére, azon hiszemben, hogy otthon úgyis megmagyarázzák nekik a dolgot, nemcsak maguk szórakozottak, figyelmetlenek legnag\'obb mértékben az iskolában, hanem gyakran szomszédjaikat is zavarják. Ezekre különös gond fordítandó és számon kell kérni tülök mindjárt az iskolában a magyarázatot, és lia a következő órán nem voluáuak e tekintetben feleleteik kielégítők, tulajdonítsuk könnyelmű figyelmetlenségüknek, minek eredményét éreztessük vele a bizonyítványban is. Ily módon az előmenetelt nagy mértékben akadályozó elemeket az iskolából kiküszöbölhetjük, a többiek pedig az iskola-test önképző, együtt működő szorgalmas tagjaivá válhatnak.