Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

14 maga a tanuló, kezdetben hivatkozzunk a lelkiismeret nyugalmára, a lélek vidámságára, mely a rendnek, a kötelesség pontos teljesítésének legközelebbi eredménye szokott lenni ; ha ez nem használ, szégyenítsük meg öt pontosabb tanuló-társai előtt, s ha ez sem használ, mint bármi más hibánál, a rendes büntetésekhez is folyamodhatunk. A kötelesség elmulasztása sohasem válik haszonra és, ha ez többször történik, az egész osztály kárára nagyon hátra maradunk az elvégzendő munkában. A leghathatósabb orvosság e hiba ellen, lia a szorgalmi idő pontos betöltésére magunk is nagy gondot fordítunk s a pontatlant legkomolyabb nem tetszésünk nyilvánításával sujtjuk. A tanító állhatatos, szünet nélküli ócsárlása végre is legyőzi a növendék rendetlenségét. 3. Még mindig meglehetősen elterjedt balvélemény, hogy az iskolában való néma csend és mozdulatlan nyugalom a paedagogia művészetének ne-továbbja, pedig a sirhoz illő némaság, az élettelenség, az önállóság hiánya nem okvetetlen következménye a helyes nevelő-rendszernek, mert a növendékek, kiknek minden, sokszor legártatlanabb s természetökből meg korukból folyó mozdulatait elnyomják, szobrokká fejlődnek és nem szabad, önálló emberekké. Mint mindenben, itt is a helyes középút a legjobb. A rend és törvényszerűség megsértése nélkül szabadságot engedni működéseikben : ez a nevelés igazi művészete; mert épenséggel nem nehéz a növendékeket szigorú és kemény rendszabályokkal mintegy kötve tartani, de igenis nehéz, megadván nekik a szabadságot, törvényszerető, önálló emberekké képezni őket. Az a. tulajdonképeni paedagogus, aki tanítványai lelkének külső nyilvánulásait : az örömet, nevetést, boszankodást stb. nem elnyomja, megtiltja, hanem a kellő határok közé szorítja ; épen az ily nyilvánulásokat lehet az iskolában a czélnak megfelelőleg fölhasználni, lia kellő mederben folynak. A tanuló, akit nagyon szigorú fegyelem alatt tartanak s folyton járó szalagon vezetnek, nagyon lassan válik önmagán uralkodni s az iskolában előforduló jelenségeket helyesen és jóakaratulag megítélni tudó önnálló lénynyé. A passiv állapotból a függetlenbe való át-