Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

14 Ezek alapján a betüismertetésnek vagy jobban mondva az olvasás tanításának három fokozatát kell megkülönböztetni: a) a hangok összekapcsolását; b) a szótagolást; c) az egész szók olvasását. Evvel azonban a sokszor emiitett tudós nem akarja azt mondani, hogy már az első fokon nem lehet egész szót olvastatni, hanem csak azt, hogy a hangok összekapcsolása utján juthat a tanuló a szótagok olvasásához, a szótagolás segítségével pedig az egész szók olvasásához. Pl. az első fokon előfordulhat már egész szó olvasása : L+ő — Lő, v-f-e = ve, tehát Lőve. A második fokon hasonlóképen lehet igy egész szókat olvastatni, midőn Nach-f-richt szótagokat összekapcsolják egy szóba: Nachricht. Természetes dolog, hogy a tanmenet minden nyelvben más lesz, mert ez függ az illető nyelv hangtani sajátságai és helyesírási szabályaitól ; ezt a tanmenetet azonban a tanító csak ugy állapíthatja meg, ha teljesen jártas a maga nyelve phonetikájában. És ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, amit Radloff a következőkben mond, hogy feltétlenül szükséges, hogy a jövőben a tanítóképző intézetekben a tanítójelöltek beható oktatásban részesüljenek az anyanyelv tanításakor a hangphisiologiából és a hangtanból s hogy figyelmeztessenek arra a szoros összefüggésre, a mely e két dolog és az orthographia között van, mert csak az oktathat alaposan mást az olvasásra, a ki világosan belátja okát azoknak a nehézségeknek és akadályoknak, a melyek a betüismertetésnek, illetőleg az olvasás tanításának, útjában vannak. Az olvasás alapos oktatására pedig azért kell akkora súlyt fektetni, mert csak igy lehet alaposan magtanulni a helyesírás szabályait, melyek ellen a felsőbb osztályokban is annyit vétenek a tanulók. A ki helyes oktatásban részesült az olvasásban, az megtanulta egyúttal a helyesírás szabályait. Az olvasás alapos tanítása alapja a későbbi anyanyelvi oktatásnak; ez a legbiztosabb kalauz, a melynek utmutatása mellett a tájszóláshoz és tájnyelvi sajátságokhoz szokott tanuló elsajátíthatja magának az irodalmi nyelvet, melyet az iskolának kell közkincscsé tenni, minthogy egyik főfeladata a dialectus szüle határaiban mozgó embert a nemzeti cultura magaslatára emelni. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tanító jól ismerje azokat a tájnyelvi eltéréseket, melyek az oktatására bizott tanulók nyelvét az irodalmi nyelvtől megkülönböztetik, jól ismerje tovább azt a különbséget, a mi van a szó között akkor, midőn azt kimondjuk és midőn irjuk. Ezek olvasása után sokan mosolyogva fogják kérdezni, hogy tud olyan tudományos ember, mint Radloff, ilyen egyszerű és napnál világosabb dolgot, mint valami ujat, komoly képpel hirdetni. Hiszen ezt mindenki tudta. Lehet, de jó lesz, ha ezek a Columbus tojás történetére gondolnak vissza. Ha ezek a dolgok csakugyan oly egyszerűek, miért