Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1885

IX. hagyomány szól, hanem az okmányilag is bizonyos. 4) Fejérnek lenn idézett helyén ugyanis Ince pápa 1243-ban megengedi, hogy Rogeriusz, a praenestei püspök káplánja, váradi föesperességéről lemondva, még a tatárjárás előtt megürült, győr-egyházmegyei, soproni főesperességet foglalhassa el. Azt gondoljuk: ez elég világosan van mondva. Hogy elfoglalta-e a győri káptalanban helyét, erről bizonyosat nem tudunk ugyan, de hogy Váradon kanonok volt, az kétségtelen.

5; íme ez azon férfiú, kinek köszönhetjük a tatárpusztítás főbb részeinek leírását. Hitelességét senki kétségbe nem vonta, s nem is vonhatja ; legfölebb itt-ott számíthatunk le egyetmást némely túlzásaiból, tekintetbe vévén az akkori általános rémülést és saját, szenvedéssel telt, hosszas viszontagságait. Munkáját, mint kéziratot, mindeddig nem birjuk; hanem 4) Theiner Mon. Hung. I. 188. és Fejér Cod. dipl. IV. I. 304. 5) Az éles nyelvű Tamás főesperes bővebb jellemzését is adja, mely a valósággal úgy látszik, jól megegyez, s amaz egyházi férfiút tünteti elénk, ki saját iratában is annyira siránkozik, midőn szolgái magára hagyják, s úgyszólván meztelen marad. E jellemzést jónak véltük latin eredetiben közölni, mely így hangzik : »Fuit autem iste Rogerius Archiepiscopus vir satis industrius, et in augendis rebus temporalibus multum sollicitas, et intentus. Coepit autem reparare domos et caméras Fpiscopii, easque studiosius decorare ; forinsecus autem fecit coenacula, et solaria, trabibus et asseribus satis artificiose compacta, quíe magis ad apparentiam, quam ad indigentiam videbantur constructa ; cellás vero vinarias, necessariis nouis vtensilibus adornauit. Aedificauit in Salonae fluuio molendina, posuit aratra, acquisiuit equos et animalia ; et quia propter inopiam rei familiaris non sufficiebat ad omnia, multis Fcclesiis et Monasteriis erat plurimum onerosus. Multum denique conabatur honorifice viuere, pretiosam habebat supellectilem, sumtuosas volebat vestes, et lectisternia : pro maiori parte anni domi residebat, nec facile egrediebatur ad publicum, nisi Clericorum et clientum honesta comitante caterua ; mundam nitidamque volebat tenere mensam, maxime quando hospites aderant ; solebat namque aduentantes ex diuersis ciuitatibus Nobiles ad conuiuium inuitare, eisque satis affluentes príeparationes apponere satagebat. Quando vero ad visitandam Prouinciam egrediebatur, volebat Semper aliquos de Canonicis et de ciuibus in sua societate habere.«