Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1884

— 13 — támaszát. .És valóban mindezen tehetségek, habár alsóbb rendűek is, igen gondos ápolást és fejlesztést igényelnek, mert lia ezek felébresztését és müvelését elmulasztjuk vagy ferdén intézzük: a felsőbb értelmierők fokozatos kiképzése is csak hézagos, hiányos, sőt sok tekintetben egyenesen lehetetlen lesz. Szűkebb érteményben pedig az értelein alatt a lélek azon tehetségét értjük, mely a dolgok lényegét és ezek egymáshoz való viszonyát felfogni, megérteni, azaz okokból megismerni tö­rekszik. Az értelem a tárgyakat tökéletesebben akarja felfogni, azaz lényegében, minthogy azonban ez csak az anyag közvetíté­sével történhetik, azért ezt közvetített megismerésnek is mondjak. De épen az által, hogy az értelem arra törekszik, hogy a belső szemlélet által megismert külső anyagot alakilag a legtökélete­sebben fogja fel és értse meg, nemcsak az egyes tárgyak külső és belső, szükséges és esetleges, lényeges vagy mellékes tulaj­donságait fürkészi : hanem egyúttal ama viszonyt is felderíteni igyekszik, melyekben az egyes dolgok mint ok és okozat, mint czél és eszköz, mint egész és rész állanak egymáshoz. Az első esetben fogalmakat alkot az értelem összehasonlítván, szétvá­lasztván vagy összefűzvén az egy vagy több tárgyon észrevehető tulajdonságokat, s ez által egységes gondolatot képez a tárgy lénye­géről. A másik esetben pedig itél az értelem, midőn a fo­galmakat hasonlítja össze egymással, s egyiket a másikról állítja vagy tagadja. Az itélő tehetség a szellemi életben oly kitűnő he­lyet foglal el, hogy a. psichologusok a lélek egyik alaptehetségé­nek, itélő tehetségnek nevezik. A tapasztalás tanúsága szerint az értelem első fogalmainak képzésével egyszersmind az itélő tehetség is felébred a gyermek­ben, és alapjában, valamely fogalom alkalmazása más személyre vagy tárgyra, már Ítélet, mely a gyermek lelkében önkénytelenül minden nyelvi kifejezés nélkül képződött. IIa a csecsemőt, ki da­dogni is alig tud, kérdezzük, hol a mama? és ez szó nélkül anyjára mosolyog, vagy anyja felé repes: már Ítéletet hozott magában: „Ez, a ki engem szoptat, a ki ápol és szeret, anyáin." Vagy mi­dőn a gyermek vonakodik másodszor a keserű vagy ízetlen orvos-

Next

/
Thumbnails
Contents