Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1884

— 14 — ságot bevenni, olyan ember karjaiba menni, a kit nem ismer, vagy a ki őt máskor faggatta és más számtalan esetben itélő tehetséget árul el. Midőn későbben beszélő szervei annyira kifejlődtek, hogy a személyek és tárgyak neveit ki tudja ejteni, minden hangban, melylyel ezeket jelöli, Ítélet rejlik. A mint t. i. a tárgyakat egymástól m egkülöm bözteti, már tulajdonságait is megkülömbözteti, és alig tud helyesen beszélni, már megmondja, vagy arcával elárulja, hogy ezen eledel jó vagy rossz, édes vagy keserű, ezen tárgy nagy vagy kicsiny. Az első tehát, a mire a nevelésben főgond fordítandó, hogy a gyermeknek a tárgyakról s ezek tulajdonságairól tiszta és határozott fogalmai legyenek, azaz, hogy érzékei a külső szemléletre jól ki legyenek képezve, hogy figyelme a tárgyak minőségére fordíttassák, és ez altal belső érzéke és gondolkozása felébresztve kiműveltessék. Ez egyszersmind az első lépés az itélő tehetség fejlesztésére. De tekintve ezen az egész értelmi műveltségre nézve oly fontos lelki erőnek a tanításhoz és az egész élethez való kitűnő viszonyát, még külön is fel kell ezen itélő tehetséget a növendékben kelteni és tökéletesíteni. Mert maga a külső oktatás korántsem képesiti az embert az igazság megismerésére és a tévedés kikerülésére, hanem ezt csak az öntevékenységre szoktatott itélő tehetség biztos és határozott működése teszi, a. mit pedig csak fokozatos fejlesztés és gyakorlás adhat meg. Hisz látjuk és tapasztaljuk, hogy habár az emberi szellem természeténél fogva tevékeny, és a gyermek korán kezd érzéki dolgokról, környezetéről Ítélni: mégis olyan gyakori a tünemény, hogy a lélek sok emberben szunnyad, munkakerülő; nem szívesen ítél, inkább hozzájárul mások Ítéletéhez. Mennyi itéletnélküli majmolója vagy utánamondója van némely bevett gondolatnak, jelszónak vagy Ítéletnek, csak azért, mert restellik azt a kis szellemi munkát, a mibe egy józan ítélet moghozatala vagy megbirálása kerül! Pedig a szép, igaz és jó iránt való érzék, a müveit emberi szellem ezen valódi díszei, soha sem fejlődhetnek ki az olyan ember lelkében, a ki nem tanult meg ifjúkorában önállóan és függetlenül ítélni.