Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1883

— 5 Mi csak a házi, vagy családi nevelésről s az evvel közvetetlenül összefüggő dolgokról kívánunk szólni, s az oskolai és társadalmi nevelést egy más alkalomra halasztjuk. A házi nevelés alatt a családnak nevelő behatását értjük a gyermekre. Hogy mily fontos e hatás, már abból is kitűnik, hogy ez a legelső s legközvetetlenebb hatás a viaszhoz hasonló gyermeki lélekre; pedig tudjuk, hogy az első hatás és benyomás rendesen a legmaradandóbb az egész életre, s tapasztalás szerint a család részéről elhanyagolt első nevelés mily nehezen, vagy sokszor épen nem hozható helyre a későbbi időkben. Azért kiváló fontossági! a neveléstudományban azon elvek és feltételek megállapítása, a melyektől a jó nevelés sikere függ. Házi nevelésről lévén szó, mindenekelőtt magát a nevelés tárgyát, vagyis a gyermeket kell első sorban tekintenünk. Messze vezetne a gyermek testi és lelki tulajdonságainak tüzetes ismertetése, s azért — ámbár ezek ismerete nélkül nem lehet jól nevelni — mi a nevelés ez első korszakáról csak azt hangsúlyozzuk, a mit már előttünk számtalanszor elmondtak, hogy a nevelés e korszakban inkább passzív, mintsem aktiv. Azaz a nevelés főtörekvése mindannak eltávolításában áll, a mi a gyermek testi vagy szellemi fejlődését akadályozhatná. A házi nevelés legfontosabb tényezői, természetes a szülők. Ezek jogairól a nevelésre, kötelességeikről, az állam beavatkozásáról a nevelésre, ma oly zavart vélemények vannak elterjedve, hogy e tárgyról bővebben kívánjuk szerény nézeteinket elmondani. A szülök joga a nevelésre. A szülőknek, kik gyermekeiknek életet adtak a legfenségesebb, isteni, és senki által el nem vehető joguk gyermekeiknek nevelése. A szülők ezen isteni 'és természeti joga a szülői tekintélyen alapszik, a mennyiben ők a keresztény vallás szerint mint Isten helyettesei gyermekeiket, kik a szó legszorosabb értelmében tulajdonukat képezik, első sorban