Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

8 Azon kérdés megoldásával, hogy minő czimet adott Livius az ő művének, már régen foglalkoznak a philologusok, de eddig még nem sikerűit meghatározniok. Yannak, kik állítják, hogy Annalesnek (évkönyveknek^ nevezte ; mások pedig azt mondják, hogy Históriáé (történelem) nevet adott művének ; minthogy azonban Livius minden egyes könyve alatt ezen fölirat olvasható : Titi Livii ab urbe condita liber . . . . , valószinű, hogy sem Annalesnek, sem Históriának nem nevezte; sőt maga Livius is csak libri és volumina (könyvek) szerint idézi munkáját. Arra a kérdésre, hogy mikor fogott Livius nagy m un u kaja megalkotásához, már könnyebben adhatunk választ. Műve elején ugyanis Octavianus császárt több izben nevezi Augusztusnak ; minthogy pedig Octavianus e nevet Kr. e. 27-ben kapta, jele, hogy ezen év előtt nem kezdette meg munkáját. Más helyen meg azt mondja, hogy Janus temploma csak kétszer volt bezárva azon időig, amelyben műve megírásához fogott; ez tehát csak 25-ben Kr. e. történhetett, minthogy ebben az esztendőben már negyedszer volt az becsukva. Hogy Livius nem akarta, hogy nagy munkája ne lásson még életében napvilágot, s hogy könyveit a nyilvánosságra hozta ugyan, de csak lassacskán s nem egyszerre, az önmagában is világos, de okadatokkal is bebizonyitható. Több könyvhez irt ugyanis bevezetéseket, amelyek föltételezték, hogy a megelőzött könyvek már kiadva lettek s közkézen forogtak legyen, s amelyek fölöslegesek voltak volna, ha nem számit vala arra, hogy lesznek olvasói. Tehát nem önnönmagának irta könyveit, hanem akarta, hogy mások is olvassák, még pedig az ő életében; s hogy olvasták, kitűnik abból, hogy Asinius Pollio, a finom Ízlésű római kritikus, patavinitásról, vagyis paduai tájszók használásáról vádolja őt ; de ezt csak ugy tehette, ha olvasta Livius egyes könyveit. Továbbá az is bizonyos, hogy Augusztus császár szerzőnk több könyvének tartalmát ismerte, s hogy Livius még életében igen hires történelem-irónak hirében állott; mindezekből !) Hogy mily nagy hirben állott Livius, kitűnik Plinius következő szavaiból, aki Epist. II. 3. ezeket irja: „nunquamne legisti Gaditanum quemdam T. Livii nomine gloriaque commotum ad visendum eum ab ultimo terrarum orbe venisse, stafimque ut viderai abiisse?"