Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1879

Midőn t. i. a rómaiak Kr. e. 3 század óta szorosabb érintkezésbe jöttek a görögökkel, midőn Délitália s Sicilia uraivá lőnek, s a gvarmatokban mindenütt görög nyelv és görög szokások uralkodtak, midőn a görög színházakban a nyelv és a művészi előadás hatalmát ismerni tanulták, akkor hajolt meg a győztes csatahős a győző szellem előtt, és az uralkodásra hivatott, hivatása öntudatában büszke hazaszeretö római ösztönt érzett magában arra, hogy a szellemi téren is hódítson, hogy ezen uton is érvényesítse lángoló honszeretetét. rGraecia capta ferum victorem cepit, et artes Intulit agresti Latio." (Hor. Ep. 1. 2. vv. 156—157.) A római irodalom korszaka virradt fel ! De nem a rómaiak voltak képesek nyelvük művelési munkáját kezdeni, hanem a görögök, kik utánozhatatlan ügyességgel, melylyel mindenkor az idegen elemeket hellonizálni tudták, a római nyelvet is simulékonynyá, folyékonynyá tevék, feivius Andronicus áll a római irodalom élén ; ő görög volt, római hadi-fogoly, rabszolga, szabadságos és inie ! ugyanazon évben, melyben az első púm háborút befejezték Kr. e. 241-ben. hozta színpadra első, természetesen görögből átdolgozott, de romai nyelven irt darabját ; müve: annyira tetszettek a rómaiaknak, hogy még Homér Odysseáját is lefordította római nyelvre. Liviust követte $avi\is, ezt (Ennius, mindkettő született görög. Ennius a római irodalom és nyelv terén csaknem oly szerepet játszott, mint Klopstock az ujabb német. Dante az olasz irodalomban. 0 a költészetet minden tekintetben erővel, szellemmel s ügyességgel művelte és első volt, ki a római nyelvben a régi népszerű Saturni vers helyett a hellén haíméreiüt alkalmazta. Már ezen tény maga elegendő arra, hogy felfogjuk, mily lendületet nyert a római nyelv ezen térfiak által s mennyire lön igazán hellen szellemmel telítve, a nélkül, hogy lényegét és sajátságait elvesztette volna. így lett a római nyelv irodalmi nyelvvé ; a római irodalom, vagy s a római nemzet irodalma kezdődött. — De mi lett magából a nyelvből ? Előbb szóltunk a római népnyelvről, a lingua romana, rustica-ról, melyből az úgynevezett román nyelvek származtak. Kétséget sem szenved, - mivel a dolog természetében rejlik — hogy Róma városának előkelő köreiben már a hellen átalakulás előtt is tisztább, válogatottabb nyelvezet divott mind a nyilvános, mind a magánéletben, s már akkormeglehetett különböztetni a linuga urbana, lingua