Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1879

Az emberi nemnek egyik legbecsesebb tehetsége, melyet a gondviseléstől nyert, a gondolatok közlése vagyis a beszéd, a nyelv. A beszéd ama hatalmas tényező, mely által az ember szellemileg művelődik, mely nélkül a nemzetek haladása úgyszólván lehetetlen. A történelem tanúsága szerint nincs müveit nemzet, mely bármely művészetre nagyobb gondot forditana. mint nyelvének ápolására, fejlesztésére. Valóban ama figyelem, lankadatlan szorgalom, melyet a nyelv müvelésére egyes nemzetek fordítanak, a polgári társadalom legnagyobb gyarapodásának tekintendő. A nemzeti nyelv érzékeny hőmérője a nemzeti műveltségnek ; misem tükrözi vissza elevenebb sziliekben valamely nemzet jellemét, mint annak nyelve : mit és hogyan szeret vagy gyűlöl, hódol vagy daczol, érez és gondolkodik, egyedül nyelvéből ismerhetni meg. A szók elrendezéséből, kiejtéséből s a beszéd folyamából az érzemények kitörésére, a gondolatok menetére lehet következtetni ; oly nemzet, mely nyelvét nem műveli, az élet küzdhomokán ritkán lép fel erélyesen és következetesen, ellenben a beszéd szabatossága, tisztasága és rövidsége lelkes, tevékeny nemzetre mutat. A gyermek már zsenge korában megismerkedik a nyelv elemeivel, melyeket későbben növelnie s gazdagítania kell ; az iskolák feladata pedig a gyermeket a nyelv törvényeivel megismertetni, szivét a nemesebb s komolyabb eszmék befogadására előkészíteni. Minden nemzet létezési oka úgyszólván nyelvének megőrzésében, ápolásában rejlik, következőleg elengedhetetlen kötelessége minden honpolgárnak, hogy édes anyai nyelvét jól elsajátítsa és abban a legnagyobb tökéletességre iparkodjék ; e mellett azonban nem