Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1879
— 11 nyelv is végtére egyes személyben, mint egyednrban, Ciceróban központosult ; mert kétséget nem szenved, hogy Cicero latinsága azon latin nyelv, melynek birásaért minden nyelvbuvár fáradozik — oly tünemény, melyhez hasonlót semmiféle más nyelvben nem találunk. Ciceróval a latin nyelv mint irodalmi nyelv elérte a tökély netovábbját ; nála a „latiné scribere" nem annyit tesz, mint „római nyelven irai," hanem a müveit római nyelvet tisztán, tüzetesen és ékesen használni. Valóban csak igazi hazafiságnak tulajdonítandó, hogy, midőn a műveltebb római nyelv a hellén szellem segítségével a népnyelvből kifejlődött, Latium emlékére a kiképzett nyelvet latin nyelvnek nevezték, míg arómai elnevezést a népnyelvre alkalmazták. Cicero még kezet nyújt annak, ki az akkor ismert világot jogara alá volt egyesítendő és lelép a színpadról. A föld el volt készítve a nagy vetésre, az emberiség pedig megérett a nagy aratásra. A görögök betöltötték magasztos hivatásukat ; görög szellem uralkodott az embereken ; a görög nyelv világnyelv lett, azon nyelv, melyen a világnak az újjászületés volt hirdetendő, melynek igéreti okmánya a csöndben le vaia téve. A rómaiak is betöltötték hivatásukat ; a föld nemzetei egy közös jogar alá egyesültek, és ezek közege oly nyelv vala, melyet sehol és soha senki nem használt mint köznyelvet, hanem jelentőségét magasabb körökből kölcsönzé ; hisz magában Rómában majdnem kivétel nélkül görögül beszéltek a műveltebb osztályok, míg a Senatusban és a felsőbb hazafias, tudományos körökben egyedül a komoly, kimért latin szó hangzott. Augustus udvarában mint kiváló központ köré gyűlt egybe az idők teljében a rómaiak klasszikus irodalma. A latin nyelv tetőpontját — tekintve a tisztaságot, a világosságot és a szigorú méltóságot — Cicero-ban érte el ; a hatalmas Caesar megadá neki a csint, s hogy ugy mondjuk, a politikai simaságot ; Augusztus udvarában ülte mintegy diadalát, költőileg felmagasztalt örömünnepét azon nemes öntudatban, hogy sokoldalúsága által a görög nyelvvel megállhatja a versenyt és lantos költőkbe lelkesültséget önthet. Maecenas ezen törekvések éltető pontja vala, s ennek nemkülönben Augustus halálával a rónia klasszikus irodalom úgyszólván sírba szállt. Ugyanazon Nero, ki a régi Rómát felgyújtatta, — hogy hamvaiból az apostoli fejedel