Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1878

— 22 — kári szokás és udvariasság, melyet azonban más tekintetben egész a tulságig viszik. A madagaskari n. i. még a legszegényebb is oly méltóságteljesen viseli magát, mintha bizony spanyol grand volna, s nagy udvariatlanság volna, ha egy inadagaskárit, főleg ha az ismerős, s mellette még magasabb rangú, midőn háza előtt ül, ott elmenvén, nem köszöntené valaki ily módon: „Mbay lalana, tompoko é" — „engedje meg uram, hogy itt elmenjek". Mire hangzik a válasz: „Andeha, tompoko é", — „tessék elmenni uram" ; ezt azután egész sör kérdés követi: hogyan érzi magát, hogy foly dolga s. t. b., melyekre menés közben szokás felelni, végre a sok üdvözlést befejezi a „velona" - jó egészséget , — vagy a „travantiravo" — hossza életet — szó. Továbbá szokás, hogy a mondatok utolsó szótagját annál jobban megnyújtják, minél inkább megakarnak valakit tisztelni a köszöntéssel. A madagaskariak tápláléka és ruházata. A lakosok eledeléül rizs és marhahús szolgál. Szarvasmarha igen nagy mennyiségben fordul elő e szigeten, ugy hogy csak a legszegényebbek vannak megfosztva a húsételtől. Italul úgyszólván kizárólag a viz szolgál ; kávét, noha jó terem, igen csekély mennyiségben fogasztanak. Czukornádból egy bizonyos nemű rhumot készítenek , melyből azonban a hovák keveset isznak, már csak a miatt is, minthogy a mult évi törvényekben annak készítése, eladása s ivása szigorúan meg van tiltva. Részegség a madagaskáriak közt alig fordul elő. Az itteni lakosok ruházata igen egyszerű, s majdnem teljesen egyenlő mind a férfiaknál, mind a nőknél Közönségesen a férfiak ruházata áll : salaka-ból — hosszas darab Yászonbói — melylyel derekukat övezik körül, és lambaból — nagy kendőből, — mely hasonlit a rómaiak togajához s igen festőiesen viselik, és bő nadrágból : a nők szorosan a testhez illő mellényt s e fölött hosszú felöltőt hordanak,