Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1878

— 21 — iránt is jószivüek. udvariasak s vendégszeretök a madagaskáriak. s ennek az utasok gyakran igen jó hasznát veszik. Madagaskarhan vendéglőket, szállodákat az utas hiába keres, ezeket pótolják az úgynevezett királyi házak, de ezek sem valami palotaszerü épületek ám. mint a nyugati nagy városokban, hol szolgák serege fogadja az utast, fényesen bútorozott szobák az ő íáradt tagjait s Ízletes ételek az ő éhes gyomrát ; mindezt a madagaskari királyi házakban hiába keressük, minthogy ezek nein egyebek, mint szalmával fedett gunvhók, hasonlók a faluk végén levő czigánylakoklioz, melyekbe, hogy ágyakat, asztalokat, székeket kellene tenni, az vagy túlhaladja a madagaskáriak ismeretkörét, vagy pedig fölösleges s czélszerütleu fényűzésnek tartják, mint a melyek csak akadályoznák a vendégeket abban, hogy kényeimessen elnyújtózkodhassanak a puszta földön. A ki először jön, belép s ottbenn magát kényelembe helyzi, ugyanazl teszik az utánabelépők a fönnmaradt helyen. Ennivalóról mindenki maga gondoskodik ; a szomszéd falukban olcsó áron lehet kapni csibét, tojást, rizst, de jaj annak, a ki maga nem tudja elkészíteni, mert nehezen tog olyant találni, a ki az európai gyomor s száj követeléseinek megfelelőleg ért a szakács-mesterséghez. Ha pedig az utas valamely helyen nem talál ilyen királyi házat, akkor a lakosok vendégszeretetéhez fordul ; bemegy a legelső tiszteségesebb külsejű házba, s körülnéz benn, ha tetszik neki ott marad, lia nem, odább megy. Ha valamelyik házban marad, a házigazda mindjárt tudja, mi czélja van e látogatásnak, összeszedi sátorfáját, s családjával valamelyik szomszédjánál keres szállást, házát s bútorait pedig a vendég rendelkezésére bocsátja, sőt legtöbbször még ezen felül élelmi szereket is küld az utasnak a házigazda a nélkül, hogy legcsekélyebb ajándékot is elfogadna érte. Hogyha madagaskari lép valamely házba, hol épen esznek, minden hivás nélkül ő is hozzá fog. így kívánja ezt a madagas-