Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1873

a hőst. hogy 110ha már hollófürtjei őszbecsavarodni kezdenek, neki még mindig nincs fia. hogy utóbb is magvaszakad nemzetségének. Ha igen elbúsulta magát, csak az tartá benne a lelket, hogy az Isten talán megkönyörül rajta, s meghallgatja végre valahára hó imáját és fimagzatot ad neki : s nem is csalódott ! egykor ugyanis Miczbán neje a várból kiment sétálni : útközben egy koldusnővel találkozik, ki három csecsemőt tarta karjain. A koldusnő leborulta grófnő előtt és alamizsnát kért tőle. A vár úrnője a három csecsemő láttára ledér nőt nézett ki a szerencsétlenből, megkérdé tehát, valljon mind a három kisded édes gyermeke-e? a kérdezett igennel válaszolt, és elkezdett amúgy koldusmódra keservesen rimánkodni, sopánkodása közben azt is tudtára adá a grófnőnek, hogy a gyermekeket egyszerre szülte. Ezt hallva a grófnő, megtagadott tőle minden segélyt és elkezdett pattogni: minden kigondolható czinimel illette a szegény nőt. sehonnai csavargónak szemtelen szabadszemélynek stb. elmondta. A szegény anya ártatlansága tudatában ugy érezte e szavakra magát, mintha valaki jéghideg kézzel keblébe nyúlt és szivét összefacsarta volna : elkezdett keservesen sirní. s mielőtt eltűnt az erdő sűrűjébe, visszafordulva elkeseredésében átkot mondotta szívtelen grófnéra. hogy verje meg az elhagyatottak Istene mindkét kezével e könyörte lenség s igazságtalanságért ! A grótnő felindulva tért haza, s folyton ezen eset felett töprengett ; férjének is elmondta, mikép bánt a szegény nővel. A grófnak azonban volt annvi esze, hogy nejét ezért jól megszidta. De mi történik ? A grófnő nem sokára anyának érzé magát, s még azon évben hét Unt szült egyszerre. A grófnő ebben az ég boszuját vélte látni. Hiába mosolyogtak, hiába tárták gömbölyű bársony karjaikat az édes anya felé a kedves piczinyek! A grófné ellöké magától őket. s tolyton azon tőré fejét, hogyan lehetne ezen — nézete szerint — irtózatos gyalázatot magáról elhárítania. Rövid habozás után a hvena elliatározá magát. hogy a szegény kis ártatlanokat egynek, a legszebbiknek kivételével elteszi láb alól. A bábának tehát azon meghagyással adta át a többi hatot, hogy kosárba téve vigye el őket oda, hol legsűrűbb az erdő, s ássa el őket ott. lia nein teszi meg, neki kell meghalnia. A bábának mit volt mit tennie, elindult a gyermekekkel telt kosárral az erdőre: de a mindentudó Isten ugy intézte, hogy épen akkor tért haza fáradtan Miczbán csatlósaival. A vén satrafa minden árun ki akarta a grófot kerülni: ez feltűnt a grófnak, oda vágtatott tehát a banyához és harsány hangon kérdé tőle : mi van abban a kosárban? — Semmi — felelt a bűnös lelkiismeretű vén asszony remegve. Most már bizonyos volt a gróf arról, hogy roszban töri fejét