Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1873

a banya. Leszállt tehát lováról leemelendő a kosár födőjét, látva annak tartalmát elszörnyüködött. A banya kegyelemért esdve mindent megvallott; a jó atya a Gondviselést áldva sorba atyai szivére öleié ártatlan gyermekeit, és paizsára rakva magasra felemelé őket, s megesküdött a szabad ég alatt, hogy a törvényes király és a hazának fogja őket nevelni. Legelső teendője volt gyermekeiről gondoskodni, előbb azonban a vén banyát jól megrakva, visszaküldé a várba, meghagyván neki, hogy a törté itekről hallgasson mint a sir. s hagyja azon hitben a grófnőt, mintha az ártatlanok már nem élnének. Miczbán a legközelebbi faluban szoptató dajkákat keresett fiai számára, s ezeknek átadván őket, hazatért fészkébe Borostyánkőre. Örömujjongva adták itt tudtára, hogy a grófnő fiat szült. Simon tetteté magát, mintha mitsein tudna, s összecsókolá az ujdonszülöttet; a grófnő bizva a bába hűségében, szinte hallgatott. A fiatal gróf neveltetéséről gondoskodva volt. De vele együtt fejlődött a többi hat fivér is, és évek multával jpiros pozsgás ifjakká nőtték ki magukat. Megjött tehát az az idő, melyben a gróf nejének bemutathatta az eltaszitottakat ; e végből nagy lakomát rendezett a gróf, melyre a szomszéd urak mind hivatalosak voltak. Miczbán hat fia. kiket egymástól alig lehetett megkülönböztetni, szinte megjelent. Miczbán a vendégeknek mint uj hadapródjait mutatta be őket. s mindannyira kedves benyomást tettek a daliás alkatú szabályos vonású leventék. Már végére járt a lakmározás, midőn a gróf váratlanul azon kérdést veté föl valamennyi vendég előtt, valljon mit érdemelne azon gonosztevő, ki hat ily gyönyörű iíjat nem átallana kivégeztetni ? A grófné legelső hangoztatá, hogy az megérdemelné : hogy nyomban összeapritsák. „Azon gonosztevő és gyilkos te vagy elvetemült nő! — orditá a felbőszült gróf s kivoná kardját — születésük után vérüket akartad ontani ezen ifjaknak, én mentém meg őket a biztos haláltol. s felneveltetem őket !" — — Halálsápadtan borult a grófnő férje lábaihoz, s kegyelemért esdekelt; a bőszölt gróf már halálos csapásra emelé karját, de a megborzadt vendégek ínegragadák, s valamennyien kegyelmet esdekeltek a grófnő számára, a gróf különösen fiai kérésére hajtva, miután vére kissé lecsendesedett, megkegyelmezett nejének. Öröm és vigságtól viszhangzott a terem, az ifjak, kik most hallák először e rémtörténetet, a sziv szavát követve odarohantak a még mindig halálsápadt bűnös anya, és a várban felnevelt fivérük ölelésére. Később még egy leányt szült a grófnő.