Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám
1927-12-25 / 292. szám
6 BÉKÉSMEGYEI KÖZI'" L Békéscsaba, 1927 december 25 terülnek el. Végrehajtó bájos mosollyal ajkán, lenyűgöző tapintatossággal veszi él értéktárgyaikat, veti le ingüket és könnyed, gyakorlott mozdulattal nyúzza le bőrüket. Mielőtt a lefoglalt tárgyakat tapintatosan és kíméletesen elszállítaná, tapintatos szive megesik a jól táplált közalkalmazotton és 20fillért visszaad. Legyen neki jobb karácsonya, mint az elmúlt évben volt. Vásároljon belőle valamit nyolc neveletlen gyermekének. Az asszony pedig süssönfőzzön ezen a napon és megelégedetten, vigan kívánhasson ismerőseinek boldog karácsonyi ünnepeket. (Függöny) fe-s Ha a szoknya suhog. Irta: Móricz Zsigmond. A kovácsműhely a kis falu szélén volt, az út mellett, hogy a' kocsik megállhassanak. Igen nagy udvara volt, mert ide szokták a fiatal csikókat behajtani s a mester értett hozzá, hogy kell őket megszelídíteni, csak a szemükbe nézett és a fülükbe beszélgetett s a legvadabb pusztai csikó is hagyta, hogy a nyerget föltegyék a hátára. A műhely fölött állott a vár fala, óriási nagy kőfal s annak a tetejéről a nagybajuszu katonák folyton lekacsintgattak a szép kovácsnéra. De arra hiába kacsintgattak, mert az nem olyan asszony volt; mondták, hogy a mester őt is megbabonázta, mint a vad lovakat s ha beborozott, annyit el is szokott mondani az asszonyáról, hogy: — Az asszonynak dolgának kell lenni, mert akkor baj van, ha a szoknya suhog. Hát dolga volt is a szép kovácsnénak. Tizenkét emberre,kellett főzni, még pedig jól. Mert a mester fazekastul odavágta egyszer a kozmás ételt. A kovácsné tudta is, hogy ebben van a jó házasság titka. Nem egyszer esett meg, hogy az ura rossz kedvvel ült le a házban, vagy a ház előtt a tornácon, sokat dolgozott, vagy sokat vesztett, sokat csalódott, hálátlanság érte itt is, ott is. Túlbecsülte az úriembereket s azok még megköszönni is alig köszönték meg, ha megoperálta a szekerüket. Volt, hogy olyan lovakat mentett meg a sántaságtól, hogy a király udvarába vihették aztán s nála nélkül bizony csak a bőre ért volna valamit. Ha ilyenkor leült s a lányok a konyhában azt suttogták, hogy rosszkedvű a kovács, olyankor a felesége csak azt mondta: — Nézzétek csak, ha megvacsorázik. Minden tányér étel után jobb kedvű lesz. S megrázta a vászonszoknyáját; egyet perdült, egyet nevetett s vacsora alatt, mig az urának kezdett elsimulni az arca s kinyílni a virágos kedve, odavágott szemmel a lányok felé. Igy éltek hét esztendeig, vígan s munkában. Az asszony minden hajnalra kisütötte a kemence kenyeret s a kemence kalácsot, nem volt neki egy szabad napja hét év alatt. Még a szent vasárnapokon is az ő dolga volt ez s csak akkor mehetett templomba, ha a konyhában már minden készen volt s rotyogott a zsír a tűzön . . . Úgy telt el ez az idő, mint egy hét. Mintha nem is hét esztendő lett volna, ebben a pihenéstelen hajszában multak a napok s szaporodtak az aranyak. * A kitűnő irónak Aranyszoknyák citnen most megjelent kötetéből. Kapható dr. Gyöngyösi Jénos könyvkereskedésében. Ez is az asszonyra volt bizva, mert a kovács ugy tartotta, hogy az asszonynak meg kell adni a kincsszerző kutya örömét, hogy az ő selyemszoknyája takarja le idegen szemek előtt a kincset, amelyet pedig ő maga nem élvezhet. Sem a kincset, sem a suhogó setyemszoknyát. Hanem egy este valami furcsa dolog történt. Volt egy uj segédje az urának, bizonyos Mujkó nevezetű, feketeszemű, vad gyerek. Volt ez már minden a világon, sokat csavargott, vándorolt s hajdú is volt, haramia is, utféli fosztogató és udvari muzsikus, szóval valami egészen másfajta ember volt, mint a gazda, aki olyan volt, mint a sziklaszál. De ha a gazda tudott egyet, ez is tudott kettőt, vagy hármat. Ennek az eszén sem járt tul senki s olyan ártatlannak látszott, mint aki a vajaskenyérnél is puhább. Egy este mindenki az asztal mellett ült már, vagy kinek hogy dukált, a saját sarkán ült az eresz alatt s zabálta amit kapott, csak Mujkó nem volt sehol. — Hol ez az ember, — mondta a szép kovácsné s körülnézett a műhely felé. Csak ugy futtában, mert hisz ezer dolga volt és nem volt egy pillanatnyi ideje se. A Mujkó ott ült a nagy üres műhelyben, magában, egy tőkén, amelyre a lovak lábát szokták feltenni patkoláskor. — Hát te hol csavarogsz, gyere enni, kiáltott rá az asszony. Mujkó meg se mozdult. — No, tán a kakas elette a kenyered. Ezzel közelebb ment hozzá s a vállára tette a kezét egy picit s belenézett az arcába, ugy felibe hajolva, hogy nem beteg-e. Hát csak elállott a szeme-szája: az ember sírt. Még a lélekzete is elakadt. — Neked mi a bajod ? Mujkó hallgatott. — No, leragadt a nyelved ? — Bár leragadt volna, — mormogta Mujkó. — Miért ? Ki halt meg ? — Én ezt nem birom tovább! — rivalt fel a legény, — én ezt nem birom tovább nézni 1 — s tele torokból, megdühödve tört ki belőle a,szó! — Nem birom tovább nézni! Értse meg ! nem birom tovább ! — Mi a keserűséged? — kérdezte elképedve az asszony. — Ezt a keserűséget: én ezt nem t irom, ha az Isten ideszegez, akkor e, Nem . .. Hogy egy nemes emberi állat arra legyen kényszerítve, hogy hét pokolnak minden igáját ő húzza. Érti ?! Az asszony álmában sem gondolta, mire céloz a Mujkó, csak nézett rá egész megbántódva. — Annyira agyon vagy verve? — mondta gúnyosan. — Én ? — kiáltotta a Mujkó, — én?!!! Nem magamról beszélek, értse meg. Hiszen mi itt ahányan vagyunk, mind léhűtő naplopó bitangok vagyunk: itt csak egy van, aki halálra van terhelve, jobban, meg van rakodva, mint egy nyáj öszvér: itt csak egyen szánkázik az egész világ, csak egynek a vérit szija az egész csorda' — és égő szemmel mered az asszonyra. Az asszony kezdett visszahökkenni s félénken húzódott hátra. — Ez nincs Istentől, ez ördögi cselekedet, ezt nem lehet nézni. Hogy lehet elviselni, mikor még nézni se lehet. ^ Az asszony, Isten tudja, hogy van, a hét év alatt sohase gondolt a fáradtságára, de az utóbbi időben mégis érezte, bár maga sem tudta, most már tisztán értette az embert s vér rohant az arcába s egyszerre olyan gyenge lett, hogy egész megszédült, mint aki a hegytetőn megy, megy előre, bátran s egyenesen fölfelé s egyszer csak ott van a sziklaszál hegyén s alatta a szédületes mélység. — Gyere enni, — mondta hamar, — a többi nem a te dolgod, alávaló. — Nem megyek enni — ordította az ember — nem birom lenyelni a falatot, megfúlok tőle: mi vagyok én : kutya ? nincs nekem szivem ? hogy én ne lássak és ne érezzek ? ... Mintha a keresztrefeszitett Urjézusnak a halálos vérét kellene vacsorára enni, ugy érzem én, ha nekem egy olyan asszonynak a főztjiből kell enni, akinek csal* a vér és a munka jut és akin a szoknya sohse suhog .. . A szép kovácsné félszájjal elmosolyodott s kihúzta magát, egyenes dereka megnőtt, meglebbent, mint szélben a liliom. Még a karjával is a magasba kapott, mintha a csillagok felé nyúlna puszta kézzel s azt mondta csendesen : — No csak . .. hm ... gyere csak be s ha van szemed, figyeld meg : ma még suhog a szoknya is ... Ezzel elszaladt, mégis azt hitte, a láng az arcán, felgyújtja a műhelyt, az udvart s a kőfalakat ... Akit esak a haldoklók látnak Irta: Chouan József Valaki jár kin az éjben. Nesztelenül, feketében ... Nem dobban a föld, hova lép, (Az egész jelenés Egy kisérteti kép.) Lesütve fejét Ide fut... oda fut, Mintha keresné: — Ez az ut... az az ut... Végül is indul célegyenest, És szedi lábát: futni se rest... S amidőn megáll egy ablak előtt Szétlöki mellén A sötét lepedőt... S bár zárva az ajtó, Ő lopva belép, S »egy pontra* mereszti, Szegzi szemét... • — S ez a szem! — Isten! — Ki a Mennybe lakol! A vesékbe, a szívbe, Az agyba hatol...! • S megy mereven A titkos alak, — Néma a padlat A talpa alatt... Kinyújtja kezét, S mond vad-hidegen: — Még ma sötét gyász Lessz idebenn ...! S az ágyon egy ember Melle szorul, ... Reszket a szív, és Szem beborul ... S odaül a Rém az Agy peremére, Csúsztatva kezét A beteg kebelére ... S egy »]ajj 1 — az egész, Ami arra mutat, hogy: lm ... befejezte a Földi utat ...! • S a Halál, mintha Misem lett volna, Tovafut... s máshol Van már dolga ... TELEFON 301 TELEFON 301 CSAU AJO C^ SLi IS Cí Cégemnél mindkettőt^ megtalálja !! ÜRMÖT angol úriszabó férfiruha áruháza Békéscsabai Andrássy*út 6, szám alatt Hitelképes egyéneknek részletfizetési kedvezményt nyújtok
