Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám

1927-12-04 / 275. szám

Békéscsaba, 1927"decamber 4 KOrösv Idélt 3 A hozomány problémája A régi jó időben legfeljebb a napilapok ,.szerkesztői üzenetek" cimü rovatának vezetője okozott magának fejtörést emiatt, amikor „Megtört sziv" jeligére arra kért választ egy vidéki kisleány, hogy miként teremthetné elő azt az öszszeget, melyet a katonai Dienstregiama egy házasodni kivánó, férfiúi bájakban ékes, de anyagiakban annál szükölködöbb hadnagyocska számára előir. Ma azonban anynyira domináló lett ez a kérdés-, hogy egyik legfontosabb tényezője mindazon gazdasági problémáknak, amelyeknek megoldásán szociológusok és nemzetgazdászok hiába törik a fejüket: az egykének, a népszaporodási mozgalomnak, a munkanélküliségnek és a pangó vállalkozási szellemnek. A fixfizetéses férfi elé az akadályok légiói tornyosulnak, ha családalapításra gondol és a leányok nagyrésze sincs abban a kellemes helyzetben, hogy szűzi pártáját egy csinosabb öszszegről szóló takarékkönyv deponálása ellenében a menyasszonyi fátyollal váltsa fel. El lehetne intézni az egész ügyet azzal a szimpla mondással, hogy nincs pénz és amint nélkülözik a tőkét az egykor virágzó vállalatok, ugyanugy nagy a hiány hozományul szolgáló takarékkönyvekben is. A gondos apa leánygyermeke születésekor nagyobb összeget szokott elhelyezni a takarékban, hogy ha leányzó virágzó hajadonná serdül, legyen mivel elkápráztatni az eljövendő mesebeli királyfit. Csakhogy az édesapa a háború idején eleget óhajtott tenni hazafiúi kötelességének is és a takarékkönyvet hadíkölcsönre váltotta be abban a biztos reményben, hogy a szokásos bankkamatlábnál magasabb percentet kap, a háb: ru befejeztével pedig az állam és a felelős kormány visszafizetik teljes összegében a kölcsönt. Ámde mindezeket a terveket és reményeket keresztülhúzta a zord valóság. És ha már az állam nem hajlandó valorizálni a hozománynak szánt államkölcsönöket, a lányokis megvigasztalódhatnak azzal, hogy ők sem békebeli, hanem csak a háború és a háború utáni zavaros idők szinvonalához mért, fizikai és erkölcsi szempontból valorizálatlan vőlegényeket kapnak. Amint kiveszett a békebeli gavallér tipusa, ugy tünt el a hozomány is. Egészen biztos, hogy a régi, ideális férfiszépségek és jellemek csak a hadikölcsön valorizációjával egyidőben fognak viszszatérni. Arra pedig varhatunk. (K. E.) HALK ŐSZI ZÜMMÖGÉS Tiéd e dal. Hiszen te jól tudod, Mi bántja lelkem és mi fáj nekem, S a szomorúság néma kínjait Megérezted a hulló könnyeken . . . Tudod — emlékszel?— künn Sikkony határán Mélán bolyongtunk síró fák között . . . Távulnan hallatszott még a nyári lárma, De mást regélt a bús levélözön. Te sírtál. Én melletted álldogáltam S el-elkaptam egy hulló levelet, Nem mondtunk egymásnak egy árva szót se És lassan-lassan besötétedett. . . Tiéd e dal. Hiszen te jól tudod, Mi bántja lelkem és mi fáj nekem, S a szomorúság néma kínjait Megérezted a hulló könnyeken . . . 1927. november. Téchy Olivér Offenwagner Pál és Wallner Gottlieb békéscsabai mészáros- és hentesmesterek, akiket most részesítettek meleg ünneplésben közel félszázados munkálkodásuk jubileuma alkalmából Thai a magyar dalról (—n) A ,,Fejérmegyei Hírlap" november 27-i számából közöljük Kelemen Béla nyug. reáliskolai igazgató, az országszerte közismert szótárszerkesztő alábbi alkalmi költeményét, melyet a magyar dalt szeretők örömmel fognak olvasni nemcsak mély tartalmáért, hanem gyönyörű pattogó versezetéért is. Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy a szerzőről néhány szóval meg emlékezzünk, már csak azért is, mert minden év nyarán egy pár hetet itt tölt körünkben, El-ellátogat hozzánk, Csabára, Gyulára' Sarkadra, Szarvasra és az ő költői lelke megújhodik rónáinkon, mert ő meglátja azt a sok természeti szépséget, melyben élünk anélkül, hogy mi azt észrevennék. O a költő szemével néz, ő lelkével lát. Rengeteget dolgozik. Most jelenik meg bővített nagy szótára olyan terjedelemben, mely egyedülálló. Pihenést nem ismer, még a szórakozás idejében is állandóan jegyezget s szűkebb hazájában nem is tudják másként, mint folyton dolgozva elképzelni. Mikor azután már teljesen kimerült, akkor leül egy kis vendéglő csendes zugába s ott születnek meg versei, melyeket csak nagy ritkán bocsájt a nagy nyilvánosság elé. Végtelen szerénységében szinte fél az elismeréstől, a dicsérettől s ezért kerüli a nyilvánosságot. Csak néhány benső jó barátjának van egyszermáskor alkalma ellesni azt a ritka pillanatot, mikor költői lelkülete, heve elragadja s egész nagyságában bontakozik ki a tudós, a finom esztétikus, a mély bölcselkedő iró. Beszéljen most már helyettünk dala: Szeresd, szeresd a dalt! A földön Övé az örök kikelet. Életednek minden fordulóján Hűségesen ott áll veled. Bár mér rád a sors szeszélye, Ha örömöt, ha bánatot : Hogy sírni tudj és tudj vigadni, Ahhoz.a jó Ég dalt adott. Bolyongva tikkadt nyári hőben, Vagy zordon téli éjszakán, Ha dal kisér a vándorúton, Nem lesz kietlen a magány. Muzsikaszóban felviharzik A boldog mult, a bús jelen, Ami édes volt s ami fájó : Mind átcikáz a lelkemen. * Felzsong az első dal fülemben, Mily őntüdatlan-boldogan Szüremkedett egykor szivembe: Csicsijja, csljja, kis fiam! Aztán ti édes ifju-évek! Aranyderűs mesevilág .. . S az első elválás keserve, Amint ballag a vén diák. .. Vig cimborák bohó körében Vérünk pezseg és forr agyunk, Mámorfelhő lebeg felettünk: Fel töltsetek fiúk s igyunk! Ha pénzmag nem is futja bőven, Ez nem okoz itt semmi bajt: A korcsmárosné, szép csaplárné Szívesen hordja az italt. Megállni látszik az idő is, Pohár cseng s fogy a hegy leve, Oly lágy-merengőn szól a nóta: Csipkés a szőlő levele .. . Szép lányt nevelt fel a szép asszony, Mosolya friss, szeme hamis. Mint tisztelője a szép nemnek: Befordultam a konyhára ís. S mikor a konyhából kikoptam, Nem hagyott cserbe a remény: Akkor egy barna kis lányt várva A kerek erdőt jártam én. Szedtünk kettecskén vadvirágot, Hallgattunk búgó gerlepárt, Pirospettyes ruhúcskában volt, Mikor engem szivébe zárt. Egy ablaknál sokat húzattam: Hogy árvalány az ibolyám, És árvalány haj a süvegem Bokrétája, — de az ám! Rügyből kipattan az uj bimbó, Ha itt a meleg kikelet, — Mert hogy ne nyíljék, a virágnak Magtiltani azt nem lehet. Nem is tudom, mi lett belőlem, Oly méla, ábrándos vagyok. Elnézem este, ott az égen Jaj, de fényes csillag ragyog. . . Ha szivünk igy rabul ejtette A legrózsásabb érzelem, A dal jósággal arra oktat: A szerelem sötét verem. De itt hiába minden szép szó, Hiába minden oktatás: A fekete szem éjszakája Észbontó és bűvös varázs! Mivel ennél a hatalomnál Az emberszivben nincs nagyobb, Szülői áldás megnyitotta A rácsos kaput-ablakot. Mézes hetek, sőt mézes évek ... Csöndes időszak, daltalan. Nincs éneke a boldogságnak, Annál több néma csókja van. Mult az idő ... a lelkek mélyén Feltornyosult a honfigond, A nemes intést nem feledtük: Szeresd hazádat és ne — mondd! Védelmedért, magyar szabadság, Elhullott sok jó regiment! Csak lestük, lestük szivszakadva, Amit Kossuth Lajos üzent. Jöttek komor, kegyetlen évek, Kovácsolták a rabigát. Egész világnak megmutattuk: Ha férfi vagy, légy férfi hát! Székely faluk nagy bánatáról Oh, mennyi véres könny beszél I Onnét ment „Nagy-Romániában" Kaszárnyákba sok bús levél. .. Mégis, ha kell, kiszállunk újra, S helyünk megálljuk emberül. Talizmánunk az örök dallam: Hazádnak rendületlenül! A bérc, mely agg Kárpátnak őre, Kalász, mit az Alföld terem, Mind azt harsogja, azt susogja: Megfogyva bár, de törve nem! Hogy Árpád ezredéves népe Kivívja a szent diadalt, Zsolozsmaként szálljon az égre: Oh, Isten áldd meg a magyart! A békéscsabai MÁV. Zene- és Dalegylet csoportképe, amelynek nagy eredetijét dr. Berthóty István polgármesternek az egylet diszelnökének Lenthe Pál titkár nyújtott át a serlegavatás alkalmával, a szegedi szerereplés emlékére.