Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám

1927-12-04 / 275. szám

4 Köröavldéte Békéscsaba, 1927 december 4 A Sőzőkanál hősei A híres szakácsok többnyíre igen érzékeny és különc emberek, Vatel Condé herceg főszakácsa kora szakácsművészetének büszkesége volt. Egyizben meglátogatta XIV. Lajos az öreg tábornagyot chantillei vadászkastélyában, de Vatel nem tudott a dologról előre. Mindaz, amit a váratlanul jött vendégnek felszolgált, pompás volt, de Vatel becsvágyát nem elégítette ki a rögtönzött lakoma. Anynyira szivére vette a szakácsbecsületén esett sérelmet, hogy véget vetett életének. „Nem érdemes az életre — mondotta — az, aki királyát és kíséretét illően ellátni nem tudja." Nagy hírnévre jutott Careme szakácsmester a zenélőnyárs zseniális feltalálója. A zenélőnyárs forgatás közben a legkedveltebb dallamokat játszotta, úgy, hogy a halak hatnyolcad ütemben sustorogtak, a vesepecsenye méla akkordok hangján sopánkodott, a fánkok vidám, friss tempóban pironkodtak. A hófehér sapkáju szakácsok tánclépésben lejtettek ideoda, a fürge kukták zeneszóra ugráltak kemencétől—kemencéig. Careme francia származású volt, de IV. György angol király szolgálatában állott. Neki volt eddigelé a szakácsok között a legnagyobb fizetése; tizezer aranyforintot kapott évente. Főerénye az egyéni mártások készítésében, a pecsenyék sütésében és a tálalás művészetében rejlett. Careme tudta, hogy mit jelent az ételek élvezésének emelésében a tálalás és gúnyosan jegyezte meg egyik versenytársáról, aki nem értett ehhez a művészethez: „Szakács volnál, ha tálalni tudnál!" Az angol király nagyon kedvelte szakácsát, de ő mégis hazavágyott. Elhagyta az angol udvart, visszatért Párisba és Rothschild báró szolgálatába állott. Lady Morgan leirja Careme mester egyik ebédjét Rothschildéknál. „Az esti lég rekkenő volt, hanem az étteremben, amely illatos narancsfák árnyékában volt elhelyezve, a legkellemesebb hűvösség uralkodott. A terem hosszúkás oldalfalait görög márvány borította. Arany, ezüst nem vakította a szemet, hanem a porcellánkészlet minden darabja valóságos mestermü volt. Az asztal végén jobbra-balra szökőkutak csörgedeztek. Minden ételnek megvolt a maga sajátos illata, minden főzeléknek a maga szine. Careme művészete annyira elragadta a vendégeket, hogy többen igy kiáltottak fel lelkesedve : — Careme mártásával még a csizmatalpat is meg lehetne enni! Seaford lord, Félix nevü szakácsa nagyon hiu ember volt. Igen sokat költött, de pompásan is főzött. Gazdája mégis megsokalta a kiadásokat és örömmel engedte át Wellington hercegnek, a kitűnő szakácsot. Wellington királyilag fizette Félixet, nem kifogásolta pazarlásait, élvezte, de nem dicsérte főztjét. Félix ezért csakhamar felmondott. — Nem főzök olyan embernek, — mondta — aki nem tudja méltányolni főztömet. Brillat-Savarin, a hires francia szakács-esztétikus a következő aforizmákat állította fel: „Az állatok falnak, az emberek esznek. Egyedül a müveit ember eszik öntudattal. — Egy uj étel kitalálása fontosabb az emberiség boldogságára nézve, mint egy uj csillag felfedezése. — Aki barátokat fogad anélkül, hogy ebédről gondoskodnék, nem érdemli meg, hogy barátai legyenek. — Az ételek rendje: nehézzel kezdeni, erőssel végezni. Az italok rendje : könnyűvel kezdeni, nehézzel végezni. — Szakács képezhető, pecsenyesütőnek születni kell." A hiúság általános jellemvonása a szakácsoknak. Ezen azonban a legkevésbé sem szabad csodálkozni. Gondoljunk csak a háziasszonyokra, akik ugyancsak reflektálnak arra, hogy a főztjüket ne csak megegye a vendég, hanem meg is dicsérje. Aki jól tud dicsérni, annak szívesen adják oda az egész tállal is. És ez természetes, mert a legnagyobb gonddal, a legnagyobb művészettel megkomponált étel is csak addig él, amig meg nem eszik. Tehát az érte járó minden dicsőséget az evés alatt kell learatni. Tisza István saját szavaiban Östör József könyve Aki Tisza István lelki valóságát akarja látni, aki Tisza Istvánt akarja hallani, olvassa el figyelmesen Östör József könyvét: „Tisza István — saját szavaiban". Az élő Tisza beszél itt, a mának, a holnapnak és minden időknek köz- és magánéletben egyaránt változhatlan és változtathatatlan vezérigazságokat. Tisza István, akit nem a „kultusz" hivott életre, hanem aki önerejével támadt fel halottaiból, hogy közöttünk legyen, hogy előttünk járjon a megpróbáltatások napjaiban. — Ez a könyv — irja Östör József — mint ciméből látható, több kiván lenni — bár célját elérhetné ! — mint divatos breviárium. Tisza Istvánt mint embert és államférfit kívánja bemutatni, a gondolkozót és cselekvőt, a hűséges barátot, a nemes ellenfelet, a rettenthetetlen férfit uralkodókkal és tömegekkel szemben, fölés lefelé, az izzó magyart, a kegyetlen jóst, a tragikus hőst és mindenekfölött a társadalmi és a politikai élet nagy harcosát, tömören és igazán. Egy ilyen bemutatásnál nem nélkülözhettem az egyéni vonásokat sem, ha ezeknek a fórum tógájához néha talán kevesebb közük van is. De ezek nélkül nagyon is egyoldalúan lett volna Tisza István szobra kifaragva. Tisza István Írásaiban és beszédeiben nincsenek kétértelműségek, homályok, cselekedeteiben habozások. Egyszerű és világos A békéscsabai Róm. Kat. Leányklub sikerült műkedvelő előadás keretében mutatta be mostanában „A házasságok az égben köttetnek" cimü pompás színmüvet. Képünkön az előadás szereplői között középen Ulrich Margit, a Klub elnöknője ül. (Ábrahám Béla fényképe) BÉKÉSI ARCKÉPCSARNOK No nézd anyjuk, hát nem itt vagyok ! (Kovács rajza) nála minden, természetes. Azok az egyéniségek is állottak hozzá érzelmileg legközelebb (Deák, Fejérváry, Arany János), akikben hozzá hasonló vonások voltak. Stílusa is meglepően fedi. A „tények logikája" csillog benne, egyszerű, de felette szabatos vezetéssel. Politikai írásai nem el nem mondott beszédek, amelyek nemlétező hallgatóság tapsaira számítanak, úgyhogy kiválóan különböznek más szónokpolitikusok Írásaitól. Ha majd minden munkája — beszédei is — közrebocsáttatnak, akkor fogjuk csak látni, hogy Tisza István e tekintetben is egészen különös egyéni helyet kiván magának a magyar politikai irodalomban. Lehetőleg mindent felkutatni, de mindenből azt és annyit kiválasztani, ami reá jellemző s e munka céljának megfelelő keretbe beilleszthető, ez volt célom, S ezzel őt még közelebb hozni a magyar nemzethez és néphez, amelyet a nála szinte ismeretlen, szenvedélyig menő rajongással szeretett. Megnyitni az örökkévalóságba merevedett szobor néma ajkát és odaállítani az élő Tiszát saját szavaival tanítónak, intőnek és jósnak minden Íróasztal és szószék mellé". Amit Östör József itt, a kötet élén munkájának ismertetéséül és Tisza István jellemzésére ir, azt a könyvben ékeskedő axiómák tárházának gazdagsága, jól átgondolt csoportosítása és elrendezése teljes mértékben, dicséretre méltó módon igazolja. Tiszának közel ezer beszédét, cikkét olvasta át Östör, mindig a legjellemzőbb, a legkifejezőbb részeket kutatva, közel ezerszer bocsátkozott Tisza gondolatvilágának mélységeibe, míg ezt a kápráztató gyöngysort összehozta, amelyet most „Tisza István saját szavaiban" cim alatt a magyar szellemi élet közkincstárának adományoz. A könyvhöz Berzeviczy Albert irt szép, magvas előszót, amelynek hiánytalan értékét Berzeviczy Albert neve jelenti. A 12 ives kötetet a Franklin Társulat adta ki. Szerezze meg, olvassa minden magyar, jósorsban intést, balsorsban vigasztalást, mindkettőben nemes lelki gyönyörűséget talál benne. Lakatos Sándor Becsületes bérlő — Tehát bevallása szerint nincsen gyermeke, gramofonja, sem rádiója, sem kutyája, így már szó se, lehet róla, hogy házamban lakást bérelhessen. — Hogy teljesen őszinte legyek, a töltőtollamnak, amellyel dolgozom, karcoló hangja van.