Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-03-01 / 48. szám

2 KörösvlfSélk Békéscsaba. 1927 március 1 Hirdetmény. Az 1920 évi XVIII. t. c. 8-a alapján — mint Békéscsaba város tanácsának a választások vezetésére delegált tagja, közhírré teszem, hogy a városi mezőgazdasági bizottsági tagok választásának határnapjául a f. évi március hó 10-ik (csütörtökön) napját tűzöm ki. Szavazni lehet ezen a napon délelőtt 9 órától délután 4 óráig bezárólag a városháza kis tanácstermében. Minden csoport 4 rendes és 4 póttagot választ. Választásra jugosultak mindazok, kik a most összeállított s már jogerőssé vált névjegyzékbe fel vannak véve. Választható minden 24 évet betöltött magyar állampolgár férfi, aki saját csoportjának választói sorában fel van véve s kizárási ok nem forog fenn vele szemben. A választás nyilvános, de ha valamelyik csoportba tartozó választók egy tizedrésze kívánja, abban a csoportban titkos. A választók 4 bizalmiférfit jelölhetnek ki maguk közül az elnök mellé. A megválasztottak megbízatása 6 évre terjed. Békéscsaba, 1927 febrár 26. Dr Korniss Géza tanácsnok, elnök. Halló! Kondoros főterén a patika után levő ház szabadkézből eladó. Bővebbet Boboos Sámuelnél. Gyógyáruk Kötszerek Vegyszerek Illatszerek Szappanok Szál és fogápoló szerek Fényképészeti cikkek WÉNICH LAJOS drogériájában Békéscsaba, Szent István-tér 16. Géptörlö rongyért hullQdéKPQptrt U a Körösvidék kiadóhivatala AUTÓ, TRAKTOR, MOTORKERÉKPÁR TANFOLYAM PFEIFER volt autógyári művezető, Magyarország egyik legöregebb autószakemberének soffőrtanfolyama Békéscsabán, az áll. polgári fiúiskolában. — Előkészítek garancia mellett soífőrvízsgára urakat és hölgyeket. Úrvezetőknek, hölgyeknek külön előadás. Az elméleti modernül berendezettmühelyben műhelygyakorlattal egybekötve. Az általam vizsgáztatott soffőrök elhelyezkedését elősegítem. Az uj kurzusra már is lehet jelentkezni naponta délután 2—4-ig a polgári fiúiskolában. Értesítés! A Békésmegyei Közlöny f. hó 22-i számában a husosztályozó rendelettel kapcsolatban megjelent irányárakra hivatkozással tévedések elkerülése végett értesitem Békéscsaba n. é. közönségét, hogy a husiparos szakosztály által elfogadott irányárakhoz a magam részéről nem járultam hozzá, minthogy a 28 és 25,000 K-s árakat sem az iparosok, sem a fogyasztók érdekében nem tartom indokoltnak. Épen ezért üzletemben tulnyomólag uradalmi, hizlalt marhahúsok árai pontos s figyelmes kiszolgálással nyomaték nélkül! Pecsenye húsok, úgymint vesepecsenye, fehérpecsenye, felsál, rostélyos, ramsteck, vastag lapocka 22 000 korona, azaz 1.76 pengő. Vesepecsenye ezen áron kilónként is kapható. Leves&usolc kg-kint 20,000 K 1.60 P Gulyás fiusoK kg-kint 18,000 K 1.44 V Vellöscsoni kg-kint 10,000 K —.80 P HiíRacsoní kg-kint 6,ooo K —.48 P Mtí/, íüüő, vese, lép, ssiv, lőgye kg-kint 12,ooo K —.96 P Tisztelettel Weisz Mihály Körosvldék KönyuiiJDOttiMi wmmmwmmt Schmitt Jenő Henrik: Relígió azoknak, akikben fiatal a kedély. Egyben Jézus egy élete és bevezetés a megismerésbe. (Bárki számára) Gabányi János: A meglincselt ember. Heltai Jenő: Family Hotel. Laczkó Géza : Sátán Trismegistos. Radó Sándor: Idegen szavak szótára. Thiering Oszkár : A Damaszk szövésről. Halasi Sándor: Textilipari tájékoztató. Connan Doyle: Brigadéros házassága. Mikszáth Kálmán: A gavallérok. Guy de Maupassant: Monsieur Parent. De Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai. Jurassa: Tanítások, nemzeti nevelés szempontjából legfontosabb kérdések. Hidy László: A hegedtikészités problémája. H. Rider Haggard : Az elefántcsont gyermek. H. G. Wells: A Halhatatlan Tur. Heltai Jenő : Jaguár. Nagy Jenő: Két filozófus íPlaton és Kant) Keperling Hermann : Uj világ születése. Dr. E. Mach: Az érzetek elemzése. Heltai Jenő : Szines kövek. Dr. Pongrácz J.: Pengőilletékek. Dr. Dubovitz Hugó : Vegyészeti kisipari cikkek gyártása. Nagy Ferenc: Dunántuli szakácskönyv. Megszerezhetők a Körösvidék könyvkereskedésében, Szent István-tér 18. sz. 22 IV. A bábolnai ménesbe háromszáz csikó legelt akkor, három, négy éves valamennyi. Eleven, szilaj mind, mint a máglya tüzéből kipattant szikra. S telivér, nemes valamennyi, mind a pusztai kácsog fehér ivadéka , . . A pusztát egyik oldalról, félkörbe hajolva sürü bükkös szegte be. Amodébb, a messzekékelő hégyek dombosnyulványai határolták. Az alföldi pusztákról odavetődött Rózsa és emberei akkor már ott húzták meg magukat bújva a bükkösök lombsátorai alatt. Várták, hogy mikor poroszkál közelebb hozzájuk a legelésző ménes. Egész napon át a pusztát futották. Szilajvérük űzte, hajtotta őket. Alkonyatkor már alább hagytak a virgonckodással és igyekeztek a hűslevegő áramot lehelő erdő felé, a puhább, bujább, alkonyat után már harmatosodó fűre. Az eleje már ott járt közel az erdőhöz. A nyolc lóhátas, katona-csikós meg hátul ődöngött, jókora távolságban egymástól a falka mögött. — Legények — szólt most oda embereihez a vezér — közeledik a mének. Elő a pányvakötelekkel. Kiki szemelje ki a magáét. Aztán ha közelebb érnek mutassuk meg, értünk-e még csikót fogni ? Ha magunk alá kaptuk őket, amerre szabadabb az ut, arra tartson utánam mindenki. Vért nem akarok ontani, még az állat vérét sem, ha nem muszáj. Ha a gulyások üldözőbe vesznek bennünket s ugy kívánja a javunk: megeresztünk egy-egy golyót — a lovak marjába. Mire befejezte beszédét a vezér, huszonöt-harminc csikó ott csapkodta már farkát az erdő alatt, ott rázta dus sörényét és ütögette fel karcsú nyakát, büszke fejét, szaporán hegyezve formás füleit . . . Ugylátszik, megérezték már az idegen szagot. Késő volt már. Tiz hosszú, erős pányva kirepült, suhogott és oda esett valamennyi egy-egy szilajcsikó nyakába. A vasmarkok egyet-egyet rántottak a pányván, a csikók horkantottak, felütötték riadtan, dacosan fejüket. Kivágták két első lábukat, a hátulsókat megfeszítették és rohanni akartak. De újra kaptak egy oldalrántást s a pányvakötelek, mint fonál az orsó körül, kavargóztak a betyárok keze száraira. A távolság meg egyre fogyott a ficánkoló, megriadt lovak és a pányvaköteleket tartó banditák között. S mikor a harmadikat rántották a pányvakötélen, hármat előre ugrottak s mint a villám, fönttermettek a csikók kátán. Elkapták sörényeiket, lábaikkal megszorították vékonyukat. S a tiz megtorpant szilajparipa, érezvén a szokatlan szorítást, nyakukon a pányvakötelet, rabságuknak bilincsét: eszeveszett iramban nekivágtak az erdő mellett a pusztának s félkörben repültek előre az akkor már odaverődő ménescsordán keresztül északnak, amerre hamarabb vége szakad az erdőnek és szabad ut nyilik befefé a távoli tegervényes Bakony völgyeibe. A hátul poroszkáló nyolc csikós csak akkor vette észre a vakmerő csint, mikor a tiz betyár keresztül vágott a fölkavart, megriadt ménesen és kezdtek elkanyarodni az erdőhajlatnál. Hirtelenében vészkiáltást adtak le egymásnak és közülük kiváló négy szálas legény s négy lövést eresztve a futók után, megindultak nyomukba mint a forgószél. De a tiz megijedt paripa a tiz betyár alatt ugy röpült, mintha szárnyaik támadtak volna. Ámde csaknem voltak azok szokva teherrel a hátukon versenyt futni a széllel, csak a ménesben való ficánkoláshoz. Mig emezek edzett, gyorslábú, kipróbált paripák voltak egytől-egyig. így a távolság mindinkább kurtul az üldözött és üldözők között. Már puskalövés távolságba értek a nyomukba ott, ahol az erdő vége közeledik. Ekkor újra lövést adtak le az üldözők. De csak golyó fecsérlés volt az. Á

m a visszatekintgető betyárok látták azt, hogy a tér mindinkább fogy a hátuk mögött, lovaikat egy sarok nyomással és a fejnek a pányvakötél segítségével való jobbra fordításával neki irányozták az erdő sarkának. S mikor a már-már lihegő, fáradt lovak közel értek az erdőhöz, a betyárok közül a vezér, meg négy másik villámgyorsan leugrott a lóról s a kezében, hirtelen legombolyitott pányvakötél végét odakapta a fához, kettőt csavart azon s a lovak lihegve, horkolva álltak meg az erdő alatt. S a gyorskezü banditák lekapva vállaikról töltött karabélyaikat, a szembe futó üldözők paripái szügyénék szegezték — s még mielőtt az üldözők, a látott csalafinta dolog fölötti áhnélkodásukból fölocsudtak volna : eldördült hat lövés — és a négy futó paripa, a négy nemes állat térdre esett és gazdástól együtt elterült a gyepen. Rózsa és emberei pedig hirtelen szabaddá téve a kötelek végeit, néhány ugrással fent termettek immár fáradt, megjuhádzott lovaik hátán s iramodtak előre a társaik után.