Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-04-05 / 77. szám

Körösvldélc Békéscsaba, 1927 április 5 Jó leslékel és fialimín­lákal hol lehel kapni ? Jó festéket, firneiszt, zománclagot és falimintákat Frisch Józsefinél ül. Luther-utca 9. szám alatt (zsidó templommal szemben) kaphat. Gyógyáruk Kötszerek Vegyszerek Illatszerek Szappanok Száj és fog­ápoló szerek Fényképészeti cikkek WÉNICH LAJOS drogériájában Békéscsaba, Szent István-tér 16. Egy antiquár Tarzan regénysorozat olcsón eladó a Körösuidék höny uh eresbedésében Értesítjük a nagyérdemű építtető közönséget, valamint asztalos és ács iparosokat, hogy a „Nasici" (Slavoníai) elsőrendű, száraz iölgydesssRa és palló # valamint ebből készült amerikai tölgyparkeiía Békés­csabán é» környékén kizárólag csak nálunk szerezhető be. Úgyszintén a tavaszi épitKexések&ex szükséges minden­nemű ítír észéit és faragóit épüleifa, <fesxKa, léc, gömbrud, asxialosáru a legjutányosabb áron kapható. Terméskő, bányaárban kapható. Telefon : Erzsébethely 14 Tisztelettel Zelsler Cipót. Cégtulajd.: Biró Béla, Kun Jenő Erzsébethelyen a nagy vasúti hid mellet. mmmmmmmmmmmmmmmmtmm mmmmrmmmrmrmrmmt Békéscsabai Kisgazdák Szövetkezete Főüzlet Szt. István-tér 18. Telefon 173. I. számú fióküzlet Berényi-ut 29. II. sz. fiók Horthy M.-u. 24. Telefon 132. Iroda Kazinczy-u. l/a. Tel. 73. Ajánlja dúsan felszerelt raktárait húsvéti különlegességekben, bo­rokban, likőrökben, dessertek­ben és egyéb csemegeárukban Húsvéti bor literje 1*10 pengő Tekintse meg kirakatunkat ÉÉÜMÉMIK MftMMÉM sxxi nwr li MM [fi ii ii Ii 11 11 Körösuidék KÖnyUUJDONSfiGAl 9SRVRV Gr ói Klebersberg Kunó be­szédei, cikkei és törvény­Javaslatai. Régi olasz novellák (Hires könyvek) Csizik Qy.: A reklám. Dr. Orel Géza: A technológia köréből. Shakespeara: A velencei Kalmár Dosztojevszky: A szelid Asszony. Karinthy Frigyes: A Másik Kolombus. Nagy Endre: A mágocsi csirkék tör­ténete. Váry Rezső : Urak és gazdagok. Dr. Varga Ferenc: Kertészeti növény­nemesités. A Conan Dojle: A rettegés völgye. J ókai M.: Az uj földesúr, ókai M.: Az elátkozott család. E. T. A. Hofman: Éjféli mesék. Molnár Ferenc : Az éhes város. Heltai Jenő: A kis cukrászda. Heltai Jenő: Arcok és álarcok. Mihály D.: Az automobil. Courths Mahler: Magérdemelt boldog­ság. Csathó Kálmán: Te csak pipálj La­dányi. Anita Loos: Szőkék előnyben. Verőfény: Irta a szerelem szerzője. Altai Margit; A Fehér hajó. Kosáryné Réz Lola: A vén diák. Emilé Zola : Pascal orvos. Megszerezhetők a Kőrösvidék könyvkereskedé­sében, Szent István-tér 18. sz. iSSSiSlIiiiiilSi 59 60 részt szót szaporítván, még maradhasson, másrészt meg azért, hogy hízelgő szavaival a banditák szivéhez közelebb férhes­sen — ha tudnák, hogy sorsunk ilyen jó emberek társaságába vezérelt, kevésbbé aggódnának miattunk. A szavaknak meg is volt a hatásuk. A két úriember aj­kán lágy mosoly suhant át. Tandari Jóska meg most már bá­torságosabban emelte szemeit az aranyhajú bécsi hercegnőre. S mintha most meg ő felejtette volna a tekintetét amazon. A szemekből kisugárzó fény, vagy a szívből kipattanó delejes tűz tette-e azt nem tudni, de a hercegnő szeme is ép­pen akkor esett a legény arcára harmadszor . . . A két tekintet minha egymásba ütődött volna, mint két kilőtt golyó. De amig a golyók visszapattannak egymástól, ad­dig az a két tekintet egymásba kapcsolódott. Csak akkor akasz­kodtak szét, mikor most meg már a grófné érintette meg a hercegnő karját, mondván: — Menjünk hát, kedves hercegnő. A vezér előszedvén a szomszéd' barlangban hagyott fegy­verét, Tandari Jóskával magindult a nök előtt kifelé, azok meg mentek utánuk. Mikor néhány lépést előbbre haladtak amazok, nem áll­hatta meg a hercegnő, hogy oda ne súgja a grófnénak: — Ha Magyarország pusztái, eraei ilyen fákat nevel­nek, akkor szeretném Bécset Hortobágyra vinni — pusztának vagy ide — erdőnek. — Ezek csak a széleiből valók a középnek, hercegnő. Akadnak ilyen emberfák még többen is nálunk. S ha kivág­nák mind: hajtana helyettük uj . . . Mondta a grófné. — Nem kivágni kell ezekből édes grófné, de ültetni kö­zébük. Minél több az ilyen fa, minél több az ilyen erdő, annál jobb. Ha kivágják is közülük a férgeset, marad még jó is. Ha én lehetnék a kertésze egy ilyen fának! — sóhajtott elhalkult hangon, leheletszerűen a hercegnő. Mikor kiértek a gyönge fáklyafénnyel bevilágított barlang­ból, a vezér kint maradt, emberei bámészan vetették tekinte­teiket a vezér mögött álló két nőre. S arcuk egy hosszú kér­dőjel lett. Aztán közöttük mintha halk, zúgás szerű nesz tá­madt volna. De a vezér füle jobban hallott a bagolyénál is. Oda ve­tette tekintetét a hirtelen köréje csoportosult embereire. S az a tekintet mintha letörölte volna ajkaikról a zúgás morajának utolsó hullámát is. Mert akkor már ott volt a vezér hátán a töltött karabély, kezében meg a hatalmas rézfokos. Nem a fo­kos bánja meg, hogy fokos lett, hanem az a koponya, hogy koponya lett, amelyikhez az a fokos egyszer oda simul. Ezt tudták is a legéhyek. Szó nélkül és csönben várták a vezér parancsát. Minden bátorság mellett is a félelem érzete rezdült át a két nő lelkén, mikor kilépve a barlangból az éji homályban megpillantotta szemük a lóháton ülő sötét, marcona alakokat. Ugy villogtak szemeik az éjszakában, mintha megannyi égő csillag lett volna valamennyi. Amint ide-oda tekintgettek, izegve, mozogva prüszkölő, horkoló paripáikon, ugy néztek ki, mint az éjszaka kóbor, rossz szellemei, akik előtt avarrá lesz a buja mező. S mig lábuk előtt a virágból csak a kóró marad, addig hátuk mögött följajdul a föld s a nyomukba könny és átok fakad. Ha ezek egyszer a fülük mögé eresztik vezérük szavát, ha egyszer mást gondolnak s kitör belőlük a vadság s az ős erő, mely megfélemlitően csillámlott le termetükről, alakjukról és arcaikról: akkor gyönge gát lesz a vezér szava, parancsa és fokosa. S jaj a halandónak, ki utjokat állja. De nem ugy lett, ahogy a megijedt nők gondolták. Gyönge bábok voltak azok a kemény, marcona legények a vezér ke­zében — arra hajlította őket, amerre akarta. Most is, hogy végigjártatta még egyszer zord tekintetét a félelmes táboron, ugy néztek rá, mint a kezes bárányok. — Miska, János és Gyurka, álljatok ide mellém. Ti velem — mondta a vezér. — A többi itt marad és a szállá­sára mén — vacsorát főzni. Ha reggel esszük meg, früstök lesz belőle. Ugy is jó lesz. — Mi pedig — fordult oda a két nőhöz a vezér — me­hetünk, ha kegyelmes úrnőink ugy parancsolják. Az éjszaka elég világos, az utat majd csak megtaláljuk. S ha az Isten ugy akarja — mielőbb Keszthelyen leszünk. — Ugy legyen — mondta a most már bátorságát vissza­nyerő grófné és a hercegnő. — Azonban — szólt a vezérhez fnrdulva F. grófné — mi két értékes vadat ejtettünk el itt az este. Én egy him szarvast, magas vendégem pedig egy őzbakot. Itt hevernek néhány száz lépésnyire egyik jobbra, a másik balra. Én zsák­mányomat itt hagyom az érdemes vezér és derék embereinek egy jó lakomára — csak a bőrét kérem vissza. Azt elhozza hozzám a vezér a keszthelyi kastélyba, amikor rá ér — mondta egy nyájas mosoly kíséretében a bájos F. grófné. -Én meg — mondta hamiskásan W. hercegnő a gróf­nőre tekintve — az őzemet a vezér azon emberének ajándé­kozom, aki nekem adja a bőrét, ha — visszajövök érte. — Miközben Tandari Jóskára vetette tekintetét. A vad legény arcán halvány pir futott keresztül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents