Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám
1927-04-05 / 77. szám
Békéscsaba, 1927 április 5 KSrSavUiéU 3 Az Evang. Nőegylet böjti délutánja Vasárnap délután tartotta az Ev. Nőegylet negyedik böjti délutánját. Zsúfolásig megtöltötte a közönség a tágas tornatermet. Az előadás szónoka dr. Rell Lajos igazgató volt, aki a virágvasárnapi „Hozsánna" és a nagypénteki „fesaitsd meg" kiáltásból bibliai alapon kiindulva érdekesen és megkapóan fejtegette a „közvélemény" és a „tömeg" hangja közti külömbséget. Az érdekes témát a magyar közéletből vett sok példával illusztrálta a szónok s mindvégig élvezetes, fordulatos, magvas fejtegetése zajos tapsra ragadta a közönséget. A vegyeskar korálja tiszta összhangjával és preciz előadásával szerzett meleg elismerést Zsilák György karmesternek és a szereplő tagoknak. Csepregi Gyula fuvolajátéka azt bizonyitja, hogy est a ritkán hallott hangszert mesterien kezeli boldog emlékű esperesünk derék zenészfia, aki a kisérő zongorával összeolvadó lágy hangokkal, a gyorsütemű polka szépségeit teljesen kihozta s gyönyörködtetve tárta hallgatói elé. Igen kedves volt Patay Ilonka Magyar dal cimü szavalata. A szavaló egyéniségéhez választott szép költemény csilingelő riroei, közvetlen, meleg előadása szintén zajos tapsokat fakasztott. A műsor nagy érdeklődéssel várt legkiemelkedőbb pontja az a nagy fáradsággal összeállitott és betanított vegyeskari szám volt, melyet a keresztény kar adott elő zenekari kisérettel. A Haendel Messiásából és Bach H molljáből vett két rövid rész előadása Csaba zenei történe tében valóságos esemény volt: öt kiváló hangú nő és férfi énekelte remek összhangban ezt az égi magasságokat járó zenét és ezt az összMtHIIHH Ml |(M MHMtmH<UWHMHHHhmunH)IM tUMHUUniHttUIHiltUttHI Kedden és szerdán Fél 7 és }él 9 órakor A KIS KADETT Romantikus történet 6 felvonásban. Főszereplő: RAMON NOVARRO. Ramon Novarro szépsége, fiatalsága, elegánciája és férfias ereje teljes mértékben érvényesül A kis kadet cimü filmen, melyben tengerészkadettet alakit Novarro és az uniformis, amely a legtöbb férfikülső megjelenését előnyösen befolyásolja, nagyszerűen fest Ramon Novarro. Csütörtökön és pénteken AZ örvény Szinmü 8 felv. A kis kadett c. műsorunk mellett egy másik szenzációval is kedveskedünk, amennyiben április 6-án, szerdán a LE-ik előadás keretében a 16 éves Szerdahelyi Laci a magyar hegedüsgárda fiatal és egyik legnagyobb reményű művésze kb. 1 órás játékával fogja gyönyörködtetni a közönséget. Melegen ajánljuk a közönség szeretetébe a fiatal művészt, ki külföldi turnéja előtt áll. Minden lében kanál Nagyban és kicsinyben 2—2 felvonásos bohózat. Qaumont Híradó Rendes helyárak. 1111 II M lYlJli rilllllllHIIÍIHIIIIM 14 Mí I IMIIIII ( O ÍM fM.í MI < MÍ4 M Szombaton és uasápnap Douglas Fairbanks főszereplésével MIszter Szeleburdi 7 felv. hangot kisérte a teljes zenekar. A magasabb zene rajongói a műkedvelők eme bámulatos teljesítményét a legnagyobb elismeréssel honorálták, de a közönség is ól volt ragadtatva a zenei hang és hatás nagyszerűségétől. A betanitás fáradságos munkája és a vezénylés szakavatott volta Linder László lelkész zenei tudását és zenerajongását dicséri. Zsíros Pál asztalos ipartelepe. Állandó kész butorraktár. Megrendelések épület butormunkákban gyorsan és pontosan, gépeken famegmunkálás. Méhészek részére keretfürészelés. Megtekintés érdeklődés vételkötelezettség nélkül. IV. Hajnal-u. 5. Békéscsaba. (Berényi-ut 27. számú háznál jobbra.) Szobafestést szép és jó kivitelben szolid árak mellett készitek. Festékkereskedésemben beszerezhetők festéshez való cikkek, u. m. száraz- és' olajfestékek, szobapadozathoz festék ragadás kizárásóval felelősség mellett. Privált festésnél utasítással is szolgálok. Kereskedőknek saját készitésfl falimintáimat viszonteladási árak mellett szállítom. SZIKORA MIHÁLY szobafestő Békéscsaba, Berényi-ut 13. 57 58 el négy emberemmel a kegyelmes úrnőket oda, ahova parancsolják. Csak arra kérem a szavukat, hogy nem uszitják a nyomunkba a vármegye kopóit; hogy menhelyünket el nem árulják. Csak tiz nappal ezelőtt űzött ki bennünket imádott hajlékunkból, a délibábos pusztákból a vármegye. Ha innen is kiűznének bennünket, hajléktalanok maradnánk, mint a fészketlen madár. A két nő szinte megindulva nézett egymásra. Azt gondolták magukban: Istenünk! hány sima arcú, hány fejét magasan hordó büszke férfi, rangjára, tudására s lelkének finomságára gangos gentleman nem versenyezhet ezzel a puszták vadjával, akinek arcára ijesztő ridegséget, szúró komorságot érlelt az élet mostohasága, akinek lelkét bevonta kéreggel sorsának könyörtelensége, akinek szivét megkeményítette a vadság, a puszta, az erdő, de nem ölte meg benne a lelket, csak megvadította, amelybe, ha jó kezek vetnék irgalmassággal, szeretettel a magot, ma is nemesebb fa nőne az ott elvetett magból, mint akármely dúsan humuszos földből. A két finomérzésü és fölöttébb gyengédlelkü nő szinte megsajnálta azt az emberi dúvadat, aki nem élve vissza a helyzet hatalmával, még megalázkodva, kegyet kérve áll előttük, holott ha csak egy szikrája is föllobbanna most lelkében a vadságnak, a könyörtelenségnek, összezúzhatná egyik kezével is mindkettőjüknek nemcsak a testét, de a lelkét is. Meghatva lépett ki a két delnő a rőzserakás mögül s először a grófné, azután a hercegnő nyújtotta oda fehér puha kezét a banditavezérnek: — Kért szavunkat zálogul adjuk jó ember s megigérjük, hogy sem e helyről, sem -magukról nem szólunk senkinek. De ha nem hinne a szavainknak, elmegyünk innen, ha vezetnek, bekötött szemmel... Ha Keszthelyre értünk, visszagondolunk ide hálával. Mikor a mogorva vezér markában érezte a puha, fehér kezeket, a vére mintha tüzet fogott volna s az a tüzet fogott vér mintha mind a szivébe, meg az agyába tolult volna. Egy szempillantásra megszédült. A puha kezeket megszoritatlanul engedte el, aztán hátralépett. Villámló szemének tüze akkor már kialudt. Arcának rideg komorságába mintha egy árnyalat szelídség vegyült volna. S szemeiből a hálának jóleső érzése csillámlott ki. Jól esett neki, hogy a durva betyár kezet becsületes fehér kezek melegének lehelete érintette. Jobban esett ez neki a rangnál, ezüstnél. Ezekből annyit szerez ő, amennyit akar, de amabból a hulladéknak morzsája sem jut őneki. Megrezdült a hangja, mikor megszólalt: —' Dehogy kötjük be a kegyelmes úrnők szép szemeit. Betyárnak elég az adott szó is, különösen, ha azt asszonynép adja — igazán. Hogy pedig igazán és tisztán kapom a szót ajkaikról, azt bizonyítják a szemeik. Azok a szemek nem csalhatnak. Ha hát egy éjszakára sém érzik jól magukat nálunk, parancsoljanak, majd szólok az embereimnek és elkísérjük a kegyelmes úrnőket, ahová akarják. Nem is kellett kiszólni a vezérnek az embereihez, Tandari Jóska, a banda legdélsegebb betyárja, nem győzte már várni a vezért odakint. S mert már rosszat sejtett, a vezér parancsa ellenére is bebotorkált a barlangba, megnézni, mi van már a vezérrel ? A léptek zajára mogorván fordult hátra a vezér s homloka ráncba borult, mikor meglátta Tandari Jóskát fegyveresen belépni. Oda is szólt hozzá haragosan, kurtán: — Jóska, nem hívtalak! — Tudom, vezér. De a nyugtalanság hozott. De már mék is, ha akarod. A vezér engesztelődve mondta: — Ha már itt vagy Jóska, maradhatsz. De ha bejöttél, a puskádat kint hagyhattad volna. Látod, magam is anélkül állok itt. Asszonynéppel szemben nem kell puska. A kegyelmes úrnőket a balsorsa hozta hozzánk. Vadásztak s eltévedtek az erdőn. Most haza kívánkoznak, hát elkísérjük őket haza: Keszthelyre. Az egyik a keszthelyi grófné őkegyelmessége, a másik a vendége. Hercegnő Bécsből.© A vasizmu, bikaerejü legénynek zord kifejezésü arca megszelídült a vezér szavainak hallatára s nagy fekete szemeit mintegy félénken emelte a vezér előtt álló két nőre. Azok is meglepetve néztek a betyár arcába s alig tudták levenni szemeiket arról a hatalmas vadhajtásról, amilyent sohasem nevelnek a cicomás uri kertek. A hercegnő szeme szinte belekapaszkodott a legény arcába, mint egy most kifogott éhes mocsári pióca a frissen lüktető melegvérű ember testébe. Nem tudta levenni szemeit a legény herkules alakjáról, a bő ingujjszárból kikandikáló izmoktól feszülő két karjáról, a minden lélekzetvételnél pörölyként emelkedő mellről. S csak mikor az másodszor is ráemelte tekintetét, akkor kapta le szemeit a legényről s gyöngéden megszorítván a grófné karját s mintegy figyelmeztetésül mondta, — bár maradt volna még —: — Menjünk grófné ... Ha elkísérnek ezek a jó emberek, ne tartóztassuk őket. S ki tudja, elvesztünk miatt nincs-e már nyugtalanság odahaza. Pedig — s ezt azért mondta, hogy egy-