Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

2 KörösavMétc Békéscsaba 1926. december 25 A jövő feladatai Irta: Lukács György v. b. t. t. gyulai országgyűlési képviselő. összeomlásunk idejében a nemzeti szuverenitás egészét az egykamarás nemzetgyűlés vette át és az első nemzetgyűlés két éven keresztül, a második pedig négy és fél éven keresztül gyakorolta a nemzeti főhatalom teljességét. Ez az idő a romok eltakarítására és az ujjáépités alapjainak lerakására volt szánva és a két nemzetgyűlés tisztességesen megfelelt ezeknek a feladatoknak. Természetesen a nemzetgyűlés cselekedeteitezenidő alatt az annak többségéből alakult kormányok irányították, éspedig az első nemzetgyűlés első felében a váltakozó kormányok, azóta {

>edig szakadatlanul gróf Bethlen stván kormánya. Az előkészítő feladatok sorába, amelyeket a nemzetgyűlés és a kormány megoldottak, tartozott mindenek előtt a belső rend és a hatósági tekintély helyreállítása, valamint mindennemű törvénytelen kilengések megszüntetése. Azután következett az államháztartás teljesen megingott rendjének helyreállítása és ezzel együtt a pénz értékének újból való stabilizálása. Párhuzamosan ezen feladatok megoldásával a külföld bizalmát kellett megnyerni Magyarország részére és Magyarországnak a nemzetek családjában szilárd helyzetet biztosítani. E végből vált szükségessé Magyarországnak belépése a nemzetek szövetségébe és ennek a célnak elérése végett igyekeztünk a külföld minden jelentősebb államával kereskedelmi szerződésre lépni. Természetesen e tekintetben is közvetlen szomszédainkkal, az u. n. utódállamokkal legnehezebb a megegyezés. Ha megvonjuk az eredmények mérlegét, elfogultság nélkül állapíthatjuk meg azt, hogy az az ideiglenes közjogi rend, amelyet átmenetileg a nemzetgyűlés képviselt, megcselekedte mindazt, amit a nemzet tőle várt. S igy, miután feladatát jól teljesítette, a nemzetgyűlés elvonult a 'közélet szinteréről és átadta helyét a százados hagyományokon gyökerező kétkamarás országgyűlésnek, amely kört ölelhetett át tekintete. Azzal, hogy megtagadta az Isten-fogalmat s kirekesztette gondolkodásából, megfosztotta magát attól, hogy világnézetét befejezetté, megnyugtatóvá tegye ; a világtörténés folyamatát Isten nélkül fölfogni, megérteni nem lehet: honnan, kitől erednek azok a törvények, melyek szerint ez a folyamat végbemegy ? A lelki jelenségeket agyvelőmüködésből nem lehet megmagyarázni, mert az anyagyi és lelki világ között mélyreható különbségek vannak. Az anyagi test pl. a tér bizonyos helyét foglalja el, alakja, nagysága van; a lelki jelenségnek nincs alakja, nagysága, nem helyezkedik el a térben; az anyagi tüneményt bárki felfoghatja, akinek ép érzékszervei vannak, a lelki jelenséget csak az veszi észre, akiben lezajlik, stb. Az anyagi világra vonatkozó törvények, mint a tehetetlenség, az energia megmaradásának elve,'stb. nem alkalmazhatók a lelki életre. g Nem csoda, hogy a gondolkodó ember más alapot keresett világnézete számára. Egy alapelvből nem bírja a cikkünk elején föltett kérdéseket megmagyarázni s azért két alapelvre támaszkodik: anyagra 1927. évi január 28-án fog egybegyűlni. Az alkotmányos főhatalom rendes szervei veszik tehát ismét át közjogi functióik gyakorlását, ami biztató megnyilvánulása annak, hogy nemzeti consolidátiónk ujabb nagy lépéssel haladt előre s már csak a befejező lépések hiányoznak consolidálódásunk teljes betetőzéséhez- Ezeknek a további lépéseknek megtétele az összeülő uj országgyűlés feladata. Az országgyűlésnek legfőbb gondja lesz ugyanannak a szánálási műveletnek, amelyet a nemzetgyűlés az állam háztartására való vonatkozásban keresztülvitt, megvalósítása a magánosok háztartására vonatkozólag is, aminek a módja az, hogy mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egyaránt hozzájusson a gazdasági életfoglalkozások jövedelmezővé te teléhez szükséges beruházási és forgalmi tőkéhez. Lehetőleg előnyös hosszúlejáratú kölcsönökhöz kell tehát gazdát, iparost és kereskedőt juttatni. Ezenfelül az adófizetők terhein lehetőleg könnyíteni kell, hogy az adófizetők — akiknek készségét az államháztartás szanálásának nagy munkájánál szinte a végső mértékig igénybe vettük — fellélegezhessenek és továbbra is szilárd támaszai maradhassanak az államrendnek. A közel jővő fontos feladata a tisztviselők és nyugdijasok megélhetésének biztosítása, mindenek fölött pedig uj munkaalkalmak teremtése, hogy a fölösen rendelkezésünkre álló szellemi és testi munkásokat foglalkoztatni tudjuk. Szükséges a munkásbiztositás további kiépítése. Elengedhetetlen az ősjegyzők birtokában levő hadikölcsön kötvények bizonyos méltányos valorizálása. Tovább kell folytatni a magyar kérdés tekintetében a külföld tervszerű felvilágosítását és ezzel előkészíteni a trianoni béke revíziójának müvét, amelyet az egyetemes felvilágosodás előbb-utóbb bizton napirendre fog hozni. Említenem sem kell, hogy! folyton éber figyelemmel kell kisérnünk erőszakosan elszakított és idegen uralmak alá kényszeritett magyar testvéreink helyzetét, és nemzetközileg minden lehetőt meg kell tennünk a végre, hogy addig is, és szellemre, de ugy, hogy a szellem az „uralkodó tényező". A Világtörténést a szellem, Isten irányítja bizonyos törvények szerint, amelyek az ő törvényei s amelyeket célok szolgálatába állított. Az emberben is megvan az anyagi rész: a test, de a lelki élet itt nem agyműködés, hanem a szellem működése. Amiként a világtörténés bizonyos célok irányában folyik le s a világ értelmét, összefüggését keresve, az erkölcsi világrend hatalmas kontúrjai bontakoznak ki előttünk: azonképen az emberi életben is célok megvalósítását látjuk. Ebben a felfogásban az erkölcs s megtalálja az őt megillető helyet s rugójává válik cselekedeteinknek. Ez a felfogás másképen látja az emberi társadalom előrehaladását s bár elismeri a gazdasági tényezők fontosságát, az anyagi fölé helyezi a szellem-erkölcsit. Az anyagi felfogás értékelésében a hasznossági elv a döntő s ez lehetővé teszi az önzést, a kizsákmányolást, mert nem ismer el erkölcsi eszményeket; a mi felfogásunk a társadalmi bajok orvoslását erkölcsi alapokon óhajtja elérni. Természetes, hogy a két világnézet harcba keveredett egymással amíg a várvavárt revízió ideje elérkezik, a kisebbségi szerződések az utód államok részéről betartassanak és a visszaélések, melyek még most is állandóan napirenden vannak, végleg megszüjenek. Csak egynehányát soroltam fel az országgyűlés közvetlen teendőinek. Ezeken kivül egész légiója a nagy és sürgős feladatoknak vár az uj országgyűlésre. Nagy és kemény munkát kell az országgyűlésnek végeznie, de ugyanezt kell tennie minden egyes magyar embernek is, mert mindannyian a jobb nemzeti jövő előkészítői vagyunk és az utánunk következő nemzedékek számon fogják kérni: mit tettünk, hogyan készítettük elő a talajt a végre, hogy munkával és szorgalommal visszaszerezhessük mindazt, amit az idők mostohasága tőlünk egyelőre elrabolt. Bethlen István gróf és a nemzeti gondolat Irta : dr. Ángyán Béla miniszteri tanácsos, békési országgyűlési képviselő. A nemzeti akarat megnyilatkozásától két feleletet kért és várt el az ország, midőn a miniszterelnök felvetette előtte a bizalmi kérdést. Kívánta azt, hogy a magyar közvélemény döntsön félreérthetetlen határozottsággal: jóváhagyja-e, vagy sem Bethlen István gróf újjáépítő politikáját, mely öt esztendő alatt megteremtette a belső rendet, helyreállította az állam tekintélyét és a közgazdaság hitelét, — s kész-e támogatni kormányzatának szellemét e politika további folytatásában? A társadalom válasza hatalmas erővel jelentkezett, megadván a felhatalmazást mindarra, amit ő szükségesnek érez a nemzetgazdasági konszolidáció gyümölcseinek megérleléséhez és a magyar alkotmányfejlődés uj feladataihoz. Ez az elégtétel komoly és mély erkölcsi tanulságokat adott. Kemény, igazságos ítélet volt azokkal szemben, akik gonosz támadásokkal a nemzet vézérét esztendőkön át elgáncsolni próbáltak és tüntető állásfoglalás a külföld felé is. Ha kérdjük, mi az, ami ennek a rendkívüli jellemű és akaratú s napjainkban az idealisztikus világnézet győzelmesen nyomul előre a materialisztikussal szemben. Ez a győzelem a politikában is érezteti a maga hatását. A materializmus gyümölcse a politikában csak a jelen szazad folyamán érett meg a radikalizmusban és szocializmusban. Jól emlékszünk azokra a küzdelmekre, amelyeket nálunk főkép a Huszadik Század köré csoportosult szociologusok kifejtettek, akiknek élére Jászi Oszkár került. Világnézetüknek folyóiratok, lapok, röpiratok utján való terjesztése vezetett az úgynevezett destrukcióhoz, amelynek következménye volt 1918. végén az összeomlás s végül a kommunizmus. A materialisztikus világnézet elterjedése idehaza s a külföldön teremtette meg számunkra Trianont s azokat a könyörtelen békepontokat... De jött a visszahatás : a vallásos érzelem megújhodása, a nemzeti gondolatnak régi fényében való fölragyogása, amelyek az idealisztikus világnézet terjedése nyomában fakadtak. A harc nem ment simán. Az előző választáson a radikálisok nagy számmal jöttek be az országgyűlésre, de eredményt nem bírtak elérni, mert sivár életnézetük a politik terén államférfiunak a törekvéseiben az isteni szikra s mi hát, amit tetteiért ily példa nélkül való jutalmazásra érdemesített a polgárság, tisztán láthatjuk mindenekfelett, hogy a nemzeti gondolat az. Bethlen István gróf emberi és közéleti egyéniségének nyíltságából, politikai útjaiban az első pillanatban sokak által félreismert, de annál következetesebb rendszeréből mindig egyetlen eszme bontakozik ki: a nemzeti gondolat tisztelete, mellyel nemcsak hagyományai révén, hanem elméjének tudatos, érzésvilágának ösztönös parancsa által is mindig egybeforrt. Sikereinek ebben van az óriási átütő hatása, mely egyszersmind rávezet mindannyiunkat arra is, hogy minden egyes befejezett kormányzati tényének okát és megfejtését fellelhessük. Mélységesen tud hallgatni, amig cselekszik s csak az eredmények fedik fel taktikáját és módszerét, szellemének logikus fordulatait, amikkel biztosította, hogy a nemzeti erők elforgácsolódás helyett felelősségérzetben gyarapodva, a kötelességek irányába terelődjenek. Az eddigiekkel jó gazdaként vetett. Ugy állhatott meg a magyar nép lelkiismeretének legfőbb biróí széke előtt, mint akinek számadásai és tervei rendben vannak s mint akinek csak egyetlen igénye van, amit elismerjenek, hogy: „becsületes szolgája vagyok nemzetemnek." A mérlegen ott vannak betöltött programjai és mellettük az uj teendők. Az alkotmányosságba korszerű pilléreket épített be, de nem ugy, hogy átalakítsák azok az évszázados intézmény jellegét. A hagyományokkal összhangzó jogkiterjesztéssel elégíti ki a miniszterelnök a haladás követelményeit. Megvívta a harcot a gyűlölködés jelszavai ellen s legyőzte szívós munkával mindazokat a nehézségeket. melyek pénzügyeink talpraállását, gazdasági életünket akadályozták. De van egyéb is a társadalmi egyensúlynak, egy összetartó nemzeti egységnek megteremtésén kivül az érdem hosszú sorozatában : ezer, meg ezer kisember földhöz- és házhozjuttatása, az igazi magyar probléma, melyet is tartalmatlannak, meddőnek bizonyult. Ezért fordult el tőlük a nemzet a most lezajlott választásokon s azokhoz csatlakozott, akik az idealisztikus világnézet alapján állva a nemzeti gondolat jegyében indultak küzdelemre. S örvendetes jelenség, hogy a munkásság hatalmas része ott hagyta a már divatjamúlt materialista világnézetet hirdető és képviselő embereket s eltelve a mesterségesen beléfojtott nemzjeti érzéssel — visszaadta önmagát önmagának. A világnézetek e vázlatos harcának kimenetele azzal a biztató jelenséggel jár, hogy a munkásság és polgárság egymásra talált s az osztályharc furiájának kezéből közös erővel ki fogja csavarni a csóvát, amely a társadalmi békét állandóan fenyegeti. El fog következni a kiegyenlítődés ideje s amiként a világpolgárból honpolgár lett, ki szívével-eszével egyaránt a nemzeti gondolathoz nőtt, ugy lesz a világproletárból is nem — proletár, hanem izzó magyar, aki vállvetve küzd polgártársaival közös céljainkért, boldogabb jövőnkért. E törekvésben vezesse őt az egybeolvadáshoz az a szeretet, mely ma öltött testet a világon.