Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1926 december 25 Körösviaélc 3 ha a termelés számára megoldottunk, vele emeltük az ipart, kereskedelmet, a kúlturát is. Nem-e a nemzeti gondolat termékeny erejéből született meg mindez s nem-e a nemzeti gondolat számára hódította vissza Bethlen a munkásság nagy tömegeit, melyek együtt akarnak élni, érezni és dolgozni a nemzettel, hogy felszabadítsák végre magukat idegen, nemzetietlen eszmék szolgálata alól? Bethlen Istvánnak nincsenek csábító szavai, meg nem tartható ígéretei. Kormánya az ország, kicsinyek és nagyok érdekeit egyformán látja, a nemzet egészét teliti hittel és hatalmát a közös gondolat forrása: jövőnk biztosítása kell, hogy még növelje. A nemzeti gondolat tud adni lendítő energiát, mint ahogy a miniszterelnököt ez és mindig ez tette győzedelmessé, olyan nagy, sorsunkat eldöntő nehéz kérdések felett, amelyek Magyarország erejét, jólétét, fényét és tiszteletét visszaszerző megoldása egyetlen ember által szinte elképzelhetetlennek látszott. Összhangot a polgárság erőviszonyai és a közterhek között! A „Körösvidék" karácsonyi számába irta: Dr. Bud János m. kir. pénzügyminiszter, a békéscsabai kerület országgyűlési képviselője Annakidején, amikor a pénzügyi tárcát vállaltam, az ország pénzügyi és gazdasági rekonstrukciójára nézve három időszakot állapítottam meg. Első feladatkörnek jeleztem az állami pénzügyek helyreállítását, az államháztartási egyensúly megteremtését, melynek folyománya a stabil pénz. A második időszak a gazdasági rekonstrukció és a harmadik kapcsolódik ezekhez, a kulturális és szociális problémák megoldása. Rámutattam egyik költségvetési beszédemben arra is, hogy ezek a feladatkörök mereven egymástól el nem választhatók, az egyes időszakokat csak az jellemezheti, hogy melyik feladatkör bontakozik ki erőteljesebben. Alapvető kérdés volt az államháztartás egyensúlyának megteremtése. Nagy áldozatok és erőfeszítések árán ezt el is értük. Azonban a gazdasági élet felé ebben az időszakban nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. Láttuk azt, hogy a megromlott pénz értékének a helyreállítása áldozatokat kíván és válsággal jár a gazdasági életre nézve. Minden figyelmet arra kellett fordítani, hogy az a válság ne mélyüljön ki. Ma, amikor utána vagyunk ennek az időszaknak, meg lehet állapítani, hogy minálunk a szanálás okozta válság nem volt oly mélyreható, mint a többi államoknál. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy a koronát sikerült magasabb színvonalon stabilizálni, mint azt eredetileg gondoltuk. Ennek a jótékony hatása az volt, hogy a pénzügyi rekonstrukció nálunk nem váltotta ki azt az áremelkedést, amelyet más államoknál észleltünk. Sőt, ha összehasonlítjuk a szanálás kezdetén levő árviszonyokat a mai árviszonyokkal, azt látjuk, hogy nálunk az árak mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak, mint voltak 1924 julius havában. Másik ok volt, ami nem engedte kiélesedni a gazdasági válságot, hogy kezdettől fogva mérlegeltük a gazdaságpolitikai szempontokat is. Ebben a tekintetben nagy segítségül szolgált a Pénzintézeti Központ, amelynek igénybevételével akkor, amikor hiteléletünk teljes pangásban volt és a külföldi tőke sem állt még rendelkezésünkre, sok kérdést sikerült átmenetileg megoldani és megakadályozni azt is, hogy a pénzpiacon válság jelentkezzék. Meg lehet állapítani, hogy a Pénzintézeti Központnak ezen célra való igénybevétele az ország gazdasági élete szempontjából igen bevált. Amint nyilvánvalóvá lett, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállt, meg kellett tenni az első lépéseket az elvértelenedett hitéletünk megindítására. Ma már az feledésbe megy, hogy a szanálás megindításakor a takarékbetétek 1 millió aranykoronát sem tettek ki. A háború előtti idő szakban is a külföldi tőkére voltunk utalva. Mennyivel fontosabb volt ez akkor, amikor az ország oly sok válságon ment keresztül. Az áldozatkészség, amelyet a nemzet az államháztartás egyensúlyának megteremtése érdekében hozott, meghozta a maga gyümölcseit és sikerült a kül földi tőke bizalmát megnyerni és figyelmét az országra irányítani. A sok és nehéz küzdelem árán is sikerült megindítanunk a földhitel problémáját, sikerült a köztestületeknek kölcsönöket szerezni. Ezek a nemzetközi kölcsönök uj erőt hoztak elvértelenedett gazdasági életünkbe és éppen a legnehezebb időszakon segítettek át. A most végződő évet ebből a szempontból eredményesnek tekinthetjük, nemcsak abból a szempontból, hogy uj tőkéket szereztünk, hanem abból a szempontból is, hogy lényegesen kedvezőbb feltételeket értünk el. Sikerült közben a beruházásokat is megindítani. Nagyon nehéz prob léma volt ez, hiszen 11 évnek elmaradt beruházásait kellett egyszerre pótolni, amelynek megoldása még normális viszonyok között is nagy ürt hagyott volna hátra gazdasági életünkben. 11 év alatt, ha rendes időket élünk, több mint 1 milliárd aranykorona beruházást kellett volna teljesíteni. Ha hozzávesszük, hogy a súlyos katasztrófa után, ami or szágunkat érte, közüzemeink teljesen leromlottak, a gazdasági életet szolgáló szervek legyengültek, tulajdonképsn mennyivel több erőre volna szükség ahoz, hogy teljesen normális viszonyok közé kerüljünk. Ez a helyzet indította a kormányt arra, hogy minden alkalmat felhasználjon a Népszövetség előtt, hogy erre a kérdésre az illetékes tényezők figyelmét felhívja és reámutasson arra, hogy a hasznos beruházások nélkül az államháztartás egyensu lyát illetőleg elért eredményeket meg is lehessen tartani, illetőleg azokat biztosítani. A Népszövetség ritka megértéssel fogadta a kormány eziráuyu javastatait és igy sikerült a népszövetségi kölcsönből jelentékeny összeget erre a célra felhasználni, melyet fokoztak a bevételekből szár mazó feleslegek. Vissza kell idéznem emlékébe a közönségnek, hogy mily szkepticizmussal vették azt, mi kor a Nemzetgyűlésen megindokoltam, hogy igazán eredméoyes munkát csak akkor végezhetünk, ha hosszú évekre lehet biztosítani a hasznos beruházásokat. Ma már két éves beruházásokkal állunk szemben és látjuk, hogy a hatás a gazdasági életre nézve nem is maradt el. Az a javulás, amely ma jelentkezik a két év kedvező terméseredményein felül minden esetre az állam részéről eszközölt hasznos beruházásoknak és a külföldről szerzett egyéb kölcsönöknek tudható be. melyek mind arra voltak hivatva, hogy legalább egy részét pótolják a gazdasági élet elvesztett tőkéjének. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezen a téren még sok nehéz feladattal állunk szemben, még hosszú évek fognak eltelni, a míg sikerül min den vonalon a normális állapotokat megteremteni. Azonban meg van a remény, hogy ezt a hasznos beru házási programmot, ha kisebb arányok között is, de a következő években is folytatni lehet. A jövőben is, éppen a gazdasági élet rekonstrukciója érdekében nagy súlyt kell helyezni a hitelélet megfelelő kialakulására. Ezen a téren azonban az óvatosság kívánatos. Sokan ugy tüntetik fel, mintha a kormány akadályt emelne a külföldi tőke beözönlésének. Ezzel meg lehet téveszteni azokat, akik nem tudnak mélyebben belelátni a gazdasági életbe. A kormány akkor, amikor bizonyos mértékig irányítja a külföldi hitelszerzést — hisz csak ezt teszi — két célt szolgál: Egyrészt megakadályozza, hogy az országban egy indokolatlan eladósodás következzék be, másrészt mindig figye lemmel van a fizetési mérleg alakulására is. Adósságokat könnyű felvenni, de gondolni kell arra, hogy azokat vissza is kell fizetni és ezt pedig csak fokozott termeléssel lehet elérni. Ez az indoka annak, hogy a kormány gátat vet annak, hogy felesleges adósságot csináljanak és másrészt előtérbe helyezi oly kölcsönök igénybevételét, amelyek a termelés érdekét szolgálják, amelyek megteremtik a fizetési mérleg szempontjából is az ellenértéket. Láthatjuk azt is, hogy nemcsak minálunk, banem külföldön is erre a kérdésre nagy súlyt helyeznek, sót reá kell mutatnom arra, hogy Németország tovább is ment ezen a téren, mert egyenesen törvénnyel szabályozta az egyes államok, városok és községek részéről felveendő kölcsönök kérdését. A jövőt illetőleg a magam részéről nagy súlyt kívánok helyezni, teljes egyetértésben a Nemzeti Bank elnökével arra, hogy csakis feltétlenül szükséges és elsősorban a termelés érdekeit szolgáló kölcsönök vétessenek fel. Ebben a kérdésben programmszerüen kívánok eljárni, mert ez az országnak az érdeke. A hitelélet szempontjából legnagyobb súlyt arra kívánok fektetni, hogy ha lassan és fokozatosan is, de elérjük már a normális kamatviszonyokat. Ebből a szempontból tartom rendkívül fontosnak a takarékosság kérdését. Meglepő az, hogy amikor a választási küzdelmekkel kapcsolatosan több izben erre a kérdésre reá tértem, menynyire közönnyel, sőt gúnnyal kisérték ezt az álláspontomat. Pedig figyelmeztetem az ország közvéleményét, hogy a mai gazdasági megújhodásunknak ugy az állam, mint a magángazdasági életen át keresztül vitt takarékosság az alapvető feltétele. De kétségtelen az, hogy igazán normális hitelviszonyok akkor fognak bekövetkezni, ha megfelelő erővel képződik a töke bent az országban is. Ha nézem, más álla' mok mit tesznek ezen a téren, érdekes, hogy Németország a sajtója utján és minden eszközzel arra törekszik, hogy a népességeibe a takarékosság gondoiatát belevigye. Amerika, amely pedig elég tőkegazdag ország, a legerélyesebb propagandát folytatja a takarékosság előmozdítására. Mennyivel fontosabb ezt oly országban keresztülvinni, mint nálunk. A takarékosság itt azt a célt szolgálja, hogy az elpusztult vagyont pótoljuk és ha ezen a réven belső tőke is rendelkezésre áll, ez karöltve a szükséges külföldi tökével is hatékonyan érvényesítse a hatását a kamatviszonyok kialakulásán. Meggyőződésem az, hogy ha erőteljesebben haladunk a belső tökeképződés terén, amit az utóbbi hónapok kedvező alakulásai mutatnak — akkor a következő esztendő még szebb eredményeket fog felmutatni a kamatpolitika terén. Gazdasági életünk érdekében el kell jutnunk és nem is hosszú idő alatt oly kamatviszonyokhoz, amelyek megadva a jutalmat az egyik oldalon, a gazdasági élet rentábilitását nem veszélyeztetik a másik oldalon. Ma mindenkit csak egy cél kell, hogy érdekeljen, a gazdasági élet kedvezőbb helyzetének elérése. Nálunk nagyon megszokták, hogy mindent az államtól várjanak. Azonban itt össze kell fogni a nemzetnek és minden tényezőjének e cél elérésében. A gazdasági élet rekonstrukciójához tartozik a nehéz közterheknek enyhítése. Ismételten ki kell jelentenem, hogy azt az eredményt, amilyet az államháztartás egyensúlyának megteremtésével elértünk, kockáztatni semmi körülmények között nem engedem. Azonban nem volna helyes, hogy akkor is fenntartsuk a tul nagy terheket, amikor arra szükség nincs, Ez indított arra, hogy a Nemzetgyűlés befejezte előtt az adócsökkentésről szóló törvényjavaslatot előterjesztettem. Ez a törvényjavaslat lesz eíső tárgya az összejövő Országgyűlésnek, mert ennek törvényerőre emelése a gazdasági életnek nagy érdeke. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy eredményes munkát a magángazdaság és közszolgáltatások harmóniájának megteremtése szempontjából akkor fogunk elérni, ha ez a gondolat minden tényezőt áthat. Ezért van szükség arra, hogy az államon kivül levő köztestületek is figyelemmel legyenek az adózó polgárok teljesítőképességére. 'Merem állítani, hogy nagyon sok vonatkozásban nem az állami adók annyira terhesek, mint az állami adókhoz Önnek nincs szüksége arra, hogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenved jen, amikor köztudomásu. hogy a világhírű és mindenki álta legelsőnek elismert IGMANDI keserűvíz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMANDI keserűvíz elegendő. r Kapható kis és nagy üvegben. Szétkiildési hely; IGMANDI keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve.