Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

VII. évfolyam 292. szám föf j g e i 1 e n 3c er e s se, i é n y politikai napll A „Falu" Sxövetaég Qlvaialoa lap fa a p Szertemtöség és kiadóhivatal: S&Mscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60 j g e i 1 e n 3c er e s se, i é n y politikai napll A „Falu" Sxövetaég Qlvaialoa lap fa Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Szertemtöség és kiadóhivatal: S&Mscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60 | Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN j Felelősszerkesztö MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 2>r. Muá. János pénzügyminiszter cilzUét a3-iK oldalon IköszölfUk (vk) Karácsonyi ünnep volt a cserkészotthonban. Kicsike kis fenyőfára néhány szerény diszt raktak a fiuk és sok apró gyertyát. Körülálltuk a karácsonyfát, Eloltottuk a villanylámpákat, meggyújtottuk a karácsonyfa gyertyáit. Ahogy ott álltunk kezetfogva, nagy emberkoszoruban a kicsi fa körül, valami csodálatosan meleg fény ömlött el a gyermek, az ifjú arcokon. Mintha ragyogóbbak lettek volna a szemek, mintha most mélyebbről jött volnaaz ének: „Mennyből jővén az angyalok" . . . Akkor éreztem, akkor láttam és akkor mondottam azt, amit most itt is mondani akarok: Nézzétek emberek a karácsonyfa apró gyertyácskáit és gondolkozzatok egy keveset. Mit mondanak, mit hirdetnek, miről beszélnek ezek az imbolygó kis lángocskák ? Olyan szép a karácsonyfa, olyan jó körülötte lenni nemcsak a kicsiknek, hanem a nagyoknak is ! És ezt a hangulatot a karácsonyfa gyertyáinak höszönhetjük. Ha eloltjuk a gyertyákat, a sötétségben ép ugy nincs karácsonyi hangulat, mint a villanyfény mellett. Igen, ezek a kis szines gyertyák lopják IMÁDSÁG Engedd meg nékem édes Istenem, Forró imával, Néked gyúlt lánggal Hadd adjon hálát ujjongó lelkem ! A szivem áldott szent békéjét, A kegyelmeknek drága éjét; Arcom simító szent kacsódat, Lelkemre hulló tűzcsókodat, Ki nem hűlt lángját vágyaimnak, Igaz meséjét álmaimnak: Engedd meg nékem édes Istenem, Zsoltárimával, Örök háladattal Hadd köszönje meg Néked a lelkem ! Adj a kezembe hangos hegedűt, Ma bennem minden szent lángra hevült! Golgotás úton ma nincsen fájdalom, E boldog éjben szerelmedre vágyom ! S míg napjöttének hajnalfénye rebben, Ittasult szívvel elrejtőzöm Benned ! Dr. BARTYIK MÁTYÁS Világnézetek harca a politikában Irta dr. RELL LAJOS Előre jelzem: nem politizálok, csak a cimben fölvetett kérdést akarom néhány gondolattal megvilágitani. A lezajlott választási a szívünkbe karácsonynak a lelkét. Milyen megdöbbentően mutatják ezek a gyertyák az ember útját, hivatását. Mi az érték ezekben ? Az, hogy világítanak és melegítenek. Ez a hivatásuk, ez a feladatuk s amig ezt teljesitik, lassan elfogynak, elpusztulnak, elégnek. Mennél több fényt, mennél több meleget adnak, annál gyorsabban pusztulnak, mégis ezt az égést kívánjuk tőlük, mert hanem égnek, akkor raktári tárgyak csupán, ha pedig már nem égnek, akkor értéktelen hamu a nevük és lényegük. Igy vagyunk mi is, emberek. Csak addig van értékünk, csak addig van hivatásunk, amig világítunk és melegítünk. Nem kell annak a világitásnak és melegségnek nagynak lennie. Hiszen kevés tűzből lesz gépeket hajtó kazán, kevés fény erősödik messzevilágitó reflektorrá. A kicsi gyertyák is kedvesek. Sőt nekünk, egyszerű, a mindennapiság szürkeségét élő embereknek ezek az apró lángok még kedvesebbek. Igen, mert ezeknek látjuk a lényegét, az önfeláldozását, magaátadását s közelükbe tudunk egészen férkőzni, nem vakítanak, nem perzselnek, csak szelíd fényt, enyhe meleget árasztanak. Az ember is betölti hivatását küzdelmekben ugyanis gyakran hallottuk tekintélyes férfiak ajkáról: nem annyira pártok küzdenek ma, hanem inkább világnézetek, s igy talán nem végzünk fölösleges dolgot, ha e harc lényegére, okaira próbálunk rámutatni. Rárik borul az ég azúrja, millió meg millió csillag ragyog felénk... S amikor az ég végtelenségének szépségébe merülünk, önkéntelenül ajkunkra tolul a kérdés : mi valójában az előttünk föltáruló világmindenség, hogy keletkezett, milyen célokat valósit meg ...? Az egyik embertársam azt feteli: az ősanyagból, ősködből keletkezett, amely az ismeretes Kant-Laplaceféle elmélet szerint a naprendszer bolygóira szakadt. De mi hozta ezt az ősanyagot mozgásba, hogyan keletkezett az ősköd maga? Előbb emiitett embertársam a vállát vonogatja, nem bir kielégítő feleletet találni, tekintete nem képes magasra szárnyalni: kötve marad az anyaghoz ... De ne kalandozzunk el a végtelenbe, térjünk vissza magunkhoz ! Megint a kérdések egész tömege tör fel lelkünkből: mi az ember, mi a viszonya az őt környező természethez, a világmindenséghez ; mi az élet célja és értelme ; akkor is, ha nem született lángelmének, csak legyen ott a szivében a szeretetnek melegsége s vílágitson agyában a józan ész értelme. Nem baj az, ha nem lehetünk izzó nagy kazánok, világítótornyok. Drága és szent a mi hivatásunk akkor is, ha apró gyertyák vagyunk. Csak melegítsünk, csak világítsunk! Nem baj, ha nem lettünk világhírű nagyságok, ha elménk fényét nem látják milliók. Csak olyanok legyünk, mint a karácsonyfagyertyák, Kicsi, de őszinte, önmagunkból fakadó világosságot terjesszünk. Csak hamis fényt ne mutassunk, csak soha ne hazudjunk, csak soha ne ámítsuk az embereket, csak ne legyen a belőlünk áradó fény hazug görögtűz. Nem baj, ha szivünk melegét nem éreztethetjük egy egész társadalommal, csak a mi legszűkebb környezetünk ne nélkülözze a szeretet melegségét. Csak az a sze-' retet legyen őszinte, amely szivünkben ég. Elég, ha azokat tudjuk felmelegíteni, akiket közelünkbe hozott a sors, akiket mellénk adott az Isten. De azt a világosságot és meleget, amely bennünk van, azt ne tagadjuk meg az emberektől. Ami bennünk érték, azt tegyük közmi a Slélek, milyen kapcsolatban áll a testtel...? Embertársunk, aki az imént elhallgatott, újra beszédessé lesz. Amiképen a világmindenség megmagyarázására elegendő egy alapelv, alapok : csak anyag (matéria) van, tehát csak az, amit érzékszerveinkkel fölfoghatunk : csak szervi, főkép agyműködés az, amit mi lelki tüneményeknek nevezünk s ezek megnyilvánulása idegrendszerűnk alkotásával, anyagcseréjével s külső hatásokkal van szoros kapcsolatban. Gép az ember s lelki élete a természet törvényeiből megmagyarázható. Célok, szabad elhatározások nincsenek s amit mi efélének tartunk, csak látszat, önámitá

s. Erkölcs, erkölcsi törvények és eszmények csak függvényei a gazdasági állapotoknak, tehát az anyagi létnek. A társadalom fejlődése, a társadalmi bajok orvoslása az anyagi eszközöktől, ezeknek a köz tulajdonába való teljes átvitelétől függ s nem az ember erkölcsi nemesedésétől, amely a vallásba ereszti gyökereit s amely a nemzeti egység vérkeringésébe illeszti az egy területen lakó embereket. Embertársunk, akivel vitába akarunk szállni, a materialisztikus vikinccsé. Hirdessük a magunk igazságát, még ha fogy is az életerőnk a munkában. Ne rejtegessük a bennünk levő értékeket. Szivünk szeretetét se tagadjuk meg azoktól, akik e szeretet melegében akarnak élni. Legyünk olyanok, mint a karácsonyfa gyertyái! Világítsunk és melegítsünk. Nem baj, ha közben egyre fogyunk, egyre égünk. Hiszen ez a hivatásunk. A gyertya élete is legszebb a karácsonyfán, ahol boldogságot, fényt, meleget áraszt s aztán mindnyájunk busulására csendesen kialszik. A raktárban lehet hogy tovább élne, talán egészen addig, amig az ott összenyomódott, megolvadt gyertyát bizonyos undorral ki nem dobná a boltosinas a szemétre. De milyen rut, milyen gyalázatos pusztulás ez! Testvérek ! Karácsony szent ünnepén tanuljatok a karácsonyfagyertyáktól. Világítsatok, melegítsetek! Terjesszétek a józanságot, igazságot az emberek között, szeressétek az embertestvéreket! Lobogjatok, égjetek ugy, hogy ha majd egyszer kialszik éltetek lángja, legyen egy-két ember, aki őszinte sajnálkozással, bánattal mondja: de kár érte, mert tanított és szeretett! lágnézet hirdetője. A materializmus a mult század közepe táján élte virágkorát s jó ideig ezt tartották tudományos világnézetnek. Erre alapította Marx is a maga tanítását s hivei e rideg világfelfogást igyekeztek átplántálni a vezetésük alá került tömegek lelkébe. De a gondolkodó ember egész valójában fellázadt ellene. „Hogy az az ember, — mondja kiváló természettudósunk, Lenhossék professzor — aki az anyag törvényeit kutatva, az anyag fölé emelkedik, aki tud a szépért, jóért lelkesedni, ennek a bonyolódott kulturának megteremtője, csak értelmetlen báb, gépiesen működő mechanizmus legyen ..., azt csak az tudja elhinni, aki egyoldalúságában elvesztette a dolgok tárgyilagos megfigyelésére és megítélésére való tehetségét... Saját autonomiája van a léleknek s az, hogy ennek mivoltát még nem ismerjük, még nem ok arra, hogy tagadjuk." S világhírű anatómusunknak, aki igazán illetékes arra, hogy a materializmus csődjét megállapítsa, mélységes igaza van, A materializmus megépitette a maga Bábel-tornyát s ennek tetejéről hirdette, hogy az egész világot látja, pedig csak szűk látó-