Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-11-30 / 272. szám

4 Körösvidék Békéscsaba, 1926. november 21. munkából. A kulturáját is emelni kell a munkásságnak. Ezt a célt szolgálják a népiskolák gyarapítása. A kultuszminiszter 700 ilyen iskolát építtetett az országban, amit a jövőben még fejleszteni akarunk. Ezeket az eredményeket nem lebet letagadni és eltörölni. Ne higyje senki sem, hogy bennünk, a kormányban nincsen szociálpolitikai érzés. Mikor minden értéket elpusztítottak, nehéz volt erre gondolni. A megerősödés után azonnal hozzáfogtunk a kirabolt kórházak rendbehozatalához és sokat költöttünk a gyermekvédelemre is. Csak akkor lehet szociálpolitikával foglalkozni, ha gazdaságilag megerősödünk. Biztos alapokra akarjuk helyezni az országot és ebben részt kell venni a munkásságnak is. A kisegzisztenciák megalapozását tűztem ki célomul, amelyekre igen nagy szüksége van az országnak,- a nemzetnek. A házhelykérdéssel kapcsolatos házépítés sürgős megoldásra vár, mert akinek meleg családi otthona van, azt nem lehet megtéveszteni. A tönkrement országban időt kellett nyerni ezek megteremtéséhez. Nem a betegségbe, hanem a betegségből ki kell vezetni az országot. Én nem igérek, csak tényeket mondok. Fogjon tehát össze minden nemzetét és hazáját szerető munkás, hogy kitűzött, boldogulásunkat elősegítő célokat elérhessük és győzelemre vihessük. Bud miniszter beszédét szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps fogadta. A miniszter beszéde után Vértes István, az erzsébethelyi Such—Wagner téglagyár közszeretetben álló vezetőigazgatója szólalt fel, aki tapasztalata alapján kifejtette, hogy Erzsébethely munkássága sokkal értékesebb a külföld munkásságánál, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. Hazánk függetlenségét csak a munka árán tudjuk kivívni. Ma a takarékosság a fontos, a korona értékének állandósulása folytán. Aki a pénzt értékelni és megbecsülni tudja, az boldogulni fog. Fogjunk tehát össze és legyünk egyek közös érdekeink kivívásában. Marschall Ferenc volt nemzetgyűlési képviselő kijelentette, hogy ami programmunk a kormány prog. rammja, mely az országot kivezette az öt év előtti súlyos helyzetből. Mi a népért dolgozunk a néppel, de nem élünk a népből. Egészséges szociálpolitikát kell teremteni, amelyek között elsőrangúan fontos a rokkantintézmény létesítése, amely öreg napjaira tisztességes megélhetést nyújt a munkában megrokkant munkásnak és iparosnak. A hadirokkantakról is megfelelően kell gondoskodni. A házépítés kérdése az egyik legfontosabb, amely megoldásra vár. Majd az egyenlőség és szabadság helyes felfogását magyarázta meg. Rataj földmunkás hangsúlyozottan kifejtette, hogy a fent vázolt programmal meg vannak elégedve. Kitörő éljenzés között szólalt fel ismét Bud János, aki a hosszúlejáratú hitel ügyében adott felvilágosítást, kifejtve, hogy csak igy teremthetnek egészséges kisegzisztenciákat. Ismételten hangsúlyozta, hogy nem ígérek, de ha van alkalom cselekedni fogok. Lestyán Pál kitartásra buzdítja a szavazókat. Felszólalt még Vraukó földműn kás, aki a szociáldemokrata eszméktől kiábrándulva, amely tönkretette, mint egyszerű munkás ember hivja fel munkás társait a Bud zászlaja alá való gyülekezésre. Vraukó munkás személyes tapasztalatairól mondott beszéde után a Himnusz eléneklésével ért véget a gyűlés. Bud pénzügyminisztert a szociáldemokrata eszmékből kiábrándult munkásság hosszasan, lelkesen ünnepelte. Programbeszéd a városháza udvarán Hatezer főnyi tömeg hallgatta a pénzügyminiszter országépitő programját — Bud Jánosnak nem lesz többé ellenjelöltje a békéscsabai kerületben Békéscsaba elég régi fészek már ennek az áldott magyar földnek a hátán, de aligha zajlott le még valaha is olyan lelkes, impozáns, az egész város egységes akaratát őszintén kifejező gyűlés falai között, mint amilyen a vasárnap délutáni volt a városháza udvarán, ahol dr. Bud János pénzügyminiszter, a csabai kerület képviselőjelöltje mondta el programbeszédét. Délután 2 órára tűhegynyi hely sem volt a hatalmas udvaron, sőt a folyosók is roskadásig telve voltak a város egész társadalmának minden rétegét képviselő óriási tömeggel. Mindenki látni akarta a minisztert és hallani az ország legközelebbi jövőjét festő bölcs szavát. A várakozás rövid percekig tartott s a kitűzött időre megjelent a városháza udvarán felállított emelvényen dr. Bud János pénzügyminiszter és kísérete, amelyben a pénzügyminiszter öccse, titkára (Dorner Aurél osztálytanácsos) Temesváry Imre és Marsall Ferenc képviselők, dr. Kovacsics főispán, dr. Daimel alispán, Beliczey Géza gazd. főtanácsos, Spóner pénzügyigazgató, Jánossy rendőrfőtanácsos, dr. Berthóty István polgármester, Kocziszky Mihály csabai pártelnök és a csabai társadalom vezető egyéniségei foglaltak helyet. Kocziszky elnök megnyitója után felzúgó „halljuk" és „éljen!" kiáltások közepette levett kalappal állt fel szólásra dr. Bud pénzügyminiszter. Ettől kezdve másfél órán át beszélt s a hosszú másfél órán keresztül nyilt, férfias, kemény tekintetének varázsa, de még inkább a keresetlen szavaiból kicsendülő okos megfontoltság, a lelkek legégetőbb kívánságait megérző gondosság és az ellenvetést, kicsinyes rosszindulatot gyökerében kiirtó tiszta igazság mindennél hatalmasabb ereje valósággal lenyűgözve tartotta a lelkeket, hogy végül elemi erővel fakassza fel a megértő, hálás tömeg egybeforrott szivének megnyilatkozását: az öröm és a lelkesedés szavát, amely hosszasan felzúgó éljenzésben tört ki. Dr. Bud János beszéde Ugy érzem, nem vagyok idegen ebben a városban, amely értékelve azt a munkásságot, amelyet kifejtettem, díszpolgárává választott. Önökhöz tartozónak érzem magam s azt hiszem, ugyanazok a kötelességeim, mint e város minden polgárának. Haboztam afelett, hogy kell e programot adnom, hiszen augusztusban, amikor átvettem a díszpolgári oklevelet, itt adtam meg azt a programot, amely gerince a kormány pénzügyi és gazdasági politikájának. Haboztam afelett is, hogy vállaljam-e ennek a kerületnek a jelöltségét és ha vállaltam, ezt azért tettem, mert láttam, hogy ennek a városnak polgársága egységbe tud tömörülni, félretesz minden különbséget s mint egy ember veszi fel a küzdelmet azzal az áramlattal szemben, amelylyel szemben a polgári társadalomnak csak egy kötelessége van: összefogni I Nem tartoztam soha és nem tartozom ma sem azok közé, akik lekicsinylik a szociálizmust, ellenkezőleg, tudom azt, hogy e század a polgárság és a szociáldemokrácia közötti küzdelem jegyében fog le folyni. És ha a szociáldemokrácia oldalán a szervezettséget látom, kérdem, nem a szervezkedés és egységbetömörülés a kötelessége a pol gári társadalomnak is? A munkásság helye. —• Szociális kérdések Fel kell vetnem a kérdést, hogy melyik oldalon van a munkásságnak a helye ? Bármennyire a tőke és a munka között folyik a harc, a munkásságnak a helye ott van, ahol megbecsülik a tőkét, ahol lenyesik a tőke visszaéléseit és kinövéseit és biztosítják a munkásnak megélhetését, mert ahol a tőkét megsemmisítik, ott bekövetkezik a vagyon pusztulása s ezzel együtt a munkásság nyomorúsága. Ismételten állítom, hogy a közeljövőben a szociális kérdések kerülnek a politika tengelyébe. De nem azok a kérdések, amelyek ellentétet támasztanak a társadalom különböző rétegei között, amelyek nem tudják megbecsülni mindenki munkáját és osztályharcot hirdetnek. Az igazi szociális irány a társadalmi osztályok közötti ellentétek kiegyenlítése és az összhang megteremtése. Maga a munkásság is akkor jár a helyes uton, ha ebbe az irányba tereli a szociáldemokráciát. A szocializmusnak nem az az érdeke, hogy szemben találja magát a társadalom minden rétegével. Kompromisszumra kell őt kényszeríteni, s ezt ugy lehet elérni, ha a polgári társadalom tanul tőle, szervezkedik, erősödik és reá kényszeríti arra, hogy a polgári esz mékhez csatlakozzék. Kérdezem, ki jobb barátja a munkásnak, az e, aki munkaalkalmat teremt, vagy aki nem tud teremteni ? Becsüljük meg mindenkinek a munkáját, mert egy letiport nemzetnek mindenki munkájára szüksége van és sorsa a munkásság hoz és annak munkájához van kötve. Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki ne lenne szeretettel a munkás ság iránt. Ellenértékül csak egyet kívánunk, hogy a munkásság is csat lakozzék ahoz a gondolathoz, amelyet mindannyian vallunk. Ha a társadalom megerősödött, akkor jön el annak az ideje, hogy a szociálpolitikával is behatóan fog lalkozzunk. Eddig sem hanyagoltuk el ezeket a kérdéseket, mert tudjuk jól, hogy a munkásság mai sorsa nagyon keserves, nem tudja mi lesz vele, ha megbetegszik, rokkant lesz, vagy ha elöregszik. Ezek a kérdé sek mind megoldásra várnak. Egy szegény ország azonban nem tudja megoldani ezeket a kérdéseket és ezért törekszik arra a kormány, hogy gazdaságilag erős társadalmunk legyen, amely foglalkozni tud ezekkel a problémákkal. A kormánynak mindenki sorsa egyformán a szivén fekszik, de tudja jól azt is, hogy mi a világhelyzet. Világnézetek harca folyik és ilyen körülmények között, hogyan teremthetjük meg a biztos jövőt ? Erős és gazdaságilag megalapozott társadalommal. Ezért törekszik a kormány minden erővel a kisexisztenciák gyarapítására és számbeli növelésére, gazdasági megerősítésére, mert igy biztos támasza van a társadalomnak és hiába jönnek hamis és álpróféták, a nemzet ereje olyan szilárd sziklára épül fel, amelyet senki, soha megingatni nem fog. A nagy politikai kérdésekkel nem sokat kívánok foglalkozni, mert annakidején tárcámat is a politikától mentesen vállaltam azért, hogy minél nyugodtabban ós tárgyilagosabban tudjam azt az irányt követni, amelyet magam elé kitűztem. Közszabadságok Ha szemére vetik a kormánynak, hogy nem valósítja meg a közszabadságokat, kérdem, van-e valahol nagyobb szabadság, mint nálunk ? Minden közszabadságnak hívei va gyünk, amig összhangba lehet hozni a nemzeti gondolattal, de veszedelmes politikát folytatnánk, ha ilyen címen a szabadosságba mennénk át s erre soha kaphatók nem vagyunk és nem is leszünk. A pénz stabilizálása, kamatviszonyok — Ezek után a kormány programmjának gazdasági és pénzügyi részével kívánok foglalkozni Ha összehasonlítom az országnak pár évvel ezelőtti helyzetét a maival, ugy le kell szegeznem azt, hogy az elért eredmények megbecsülésre méltók. Nagy áldozatokkal és óriási erőfeszítéssel, ami a nemzet érdeme, megteremtettük pénzünknek értékállóságát és megbecsülését s amikor sikerült külföldi tőkét hoz nunk e tőkeszegény országba, a leg hatalmasabb kezdő lépést tettük az ország gazdasági jövője felé. Az elmúlt idők elpusztították a vagyonokat és semmivé tették a munka eredményét, ma pedig mindenki tudja, hogy van mire biztosan tá maszkodnia és törekszik arra, hogy helyreállítsa elvesztett vagyonát. Igy ébredt fel ismét a takarékosság gondolata. Sikerült helyreállítanunk a külföldi töke bizalmát és nem kevesebb, mint hetvenmillió aranykoronát szereztünk a mezőgazdaság részére. De ide sorakoztathatom azokat a kölcsönöket is, amelyeket a megyék, városok és községek részére sikerült megsze reznünk, amelyek mind el nem vitatható eredmények. És ha azt nézzük, hogy két évvel ezelőtt hatvaq százalékos kamattal dolgoztunk, el kell ismernünk, hogy nagy eredmény a mai 12 százalék körül mozgó ka matláb. Azt mondják ellenzéki oldalról, hogy a pénzügyminiszter frázisokkal dolgozik. Nos hát ismét idézek egy frázist. Az utolsó napokban a Főváros részére 5 százalék mellett sike rült kölcsönt szerezi. Szeretném, ha mindennap ilyen frázissal állhatnék elő, mert akkor biztos vagyok afelől, hogy jó uton haladunk. Beruházások — Nem egyszer hangoztattam, hogy az országot a gazdasági zűr zavarból csak ugy lehet kivezetni, ha megfelelő összegeket fordítunk hasznos beruházásokra. És ma már három esztendő hasznos berubázá sairól számolhatok be. Mi, szerény viszonyainkhoz képest megtettük azt, amit lehetett. Az 1924 -1925. költségvetési évben 55 millió aranyko rónát, az 1925 — 1926. költségvetési évben 182 millió aranykoronát, a