Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-07-10 / 154. szám

I Köröseidéit Békéscsaba. 1926. jul

ius 10. Jézus Krisztusról szóló Igazi Passió (Irta: P. Arnold Gréban bretagnei szerzet tes az Ur 1452-ik esztendejében. Az ó-francia verseket egykori magyar versezetbe átültette Váradi Antal. Liturgikus zenéjét összeállította Lavotta Kezső). Az emberiség nagy, győzelmes életének örök szépsége, lelke és eleven hite a középkor. Elindulása forrásozó fény: betlehemi csillag. Tartalma szent: az Ur Jézus megváltó gondolata. Krisztusi eszmék lendítő ereje századok utjain tisztán és fehéren repiti előre vágtató seregét, vezérlő hőse a szerzetesi lélek. Vértanuszentek és hitvalló óriások, keresztes lovagok, lángeszű tudósok, festők és poéták, néma vezeklők, csodatévők és szeiiden éneklő muzsikusok : mindez a középkori élet, melynek tartalma száz és ezer sok vonással vésődött bele a világtörténet szivébe . . . Hol van a rádió-hullám, mely utóiérhetné assisi Ferencnek végtelen időkbe szárnyaló szerelmes imádságát? Hol van a repülőgép, mely fel tudna emelkedni Szent ngoston egyetlen gondolatáig, hol van a film, mely tökéletesebb mozgást és lüktetőbb életet tudna elibünk vetíteni a sixtini kápolna befestett mennyezeténél ? Hol van a modern világmozgalom, melynek ereje hódítóbb lenne Savonarola ihletett, szent és magávalragadó fanatizmusánál ? S aki e szavakban kételkednék, aki a középkor teremtő leheletének nem érezné meg örök igazságát, öltsön magára ünneplő ruhát s menjen el oda, ahol még van hit a művészetben, ahol még lángol a régi istenes küldetésnek áhítatos, bus tisztító tüze s boruljon le a Nemzeti Szinház passiójátéka előtt. Templomi áhítat melységes csöndjében s felzúgó himnuszok elömlő hangjai között három nagy erőre bomlik fel ünnepi tiszteletadásunk : imádsággá, mely Istenhez emel, megtisztulássá, melyet betölt a középkor lehellete s végül egy mélységes hódolattá, melyben a vallás, a szeretet, Krisztus élete és a belőle forrásozó, egyedülvaló művészet revelválódik győzelmes igazsággá. A »Jézus Krisztusról szóló Igazi Passio« ötszáz esztendő távlatából ezt a nagy igazságot vetíti lelki szemeink elé. Mintha nem is színházban ülnénk, hanem egy kolostor temploma előtt vezeklő ruhában imádkoznánk : íme, az örökkévaló, a mindig aktuális téma! Nem a tapsoló, nem a vérlázító dráma, hanem az imádságos és megváltó gondolatba merült, megnyugtató és felemelő tragédia : „Bethániától Golgotáig". Világi színpadon megjelentetve, ma már ezt sokan profanizációnak tartják. Lehet, hogy igy v«n, de ez esetben csak a korszellem és az előítéletek profanizálnak. A lényeg, a vallásos erő és templomi áhítat ott él és izzik a középkor szavának perzselő tüzében s boldog nemzet az, melynek olyan kiváló játékosai vannak, akik az ammergaui vagy mikófalvai hit egyszerűségét, mondjuk : naiv lelkesedését az igazi művészet vallásos ihletével pótolni tudják 1 A Nemzeti Szinház passiójátéka egy XV. századbeli húsvéti mystérium sikerült átültetése. A mystérium/ kóYfszet, melynek gyökere még a katolicizmus első századainak liturgiájába nyúlik vissza, lassankint (kb. a XI.^z. folyamán) elvilágiasodott s a W/reszténység valamennyi népénél otthonra talált. (Hazánkban a hires bártfai előadások bizonyítják elterjedésüket.) Különösen a húsvéti mystériumok (passiók) lettek népszerűek s Franciaországban háromemeletes kocsikon, íaluról-falura járva külön társulatok fogtalkoztak az előadásukkal (pageants), A passiók igazi hazája Németország volt, ahol az első ilyen tárgyú versestöredéket egy Xill. századbeti kéziratban találták meg, utána sorban az alsfeldi, heidelbergi, frankfurti, freiburgi stD. passiójátékok következnek. S mikor a protestantizmus az úgynevezett morál drámákat teremti meg, a katholikus Bajorország, Tirol és Salzburg a régi mystérium irodalmat őrzi meg azzal a változtatással, hogy a jezsuita költők a komikus elemet kiküszöbölik belőle, így születik meg minden idők legnagyobb passiója: az oberammergaui (1633), hogy az egyes szereplő dinasztiák, a képfaragó- és parasztcsaládok tradícióin felépülve egy sajátos művészi stílust alakítson ki, melyen azóta csak Weiss Othmár bencés szerzetes módosított keveset. Ettől a stílustól meglehetősen eltér a francia passió-irodalom szcenikailag széttagoltabb, de költői kidolgozását tekintve, ép oly értékes húsvéti mystérium-drámája, mely Arnoid Gréban bretagnei szerzetes mély értelmű költészetének halhatatlan alkotása, A Jézus Krisztusról szóló Igazi Passió előadásával a Nemzeti Szinház gárdája kulturmissziót teljesít: elhozza nekünk krisztusi eszmék példaadó nagy üzenetét, az elmélyülést, a befelé való vágyak megváltó reménységét. Hoz egy ragyogó tüzforrást, szerelmes álmoknak világító fényét, melynek vetületében kirajzolódik az ezeresztendős Krisztus követő Nagymagyarország képe. Le kell csapolni Békéscsaba feriőző mocsarait! Kevés költséggel több mint 100 hold föld termőképességét lehetne visszaadni — Jó alkalom egy kis sürgős közmunkára Békéscsaba, julius 9. A Gyulai ut környékén lakó adófizető polgárok már sokszor jjártak nálunk azzal a panasszal, hogy a Körgát mentén bűzlő feneketlen mocsarak kigőzölgése és a rengeteg szúnyog, ami itt tenyészik, állandóan a legveszedelmesebb nyavalyákkal fenyegeti őket. Meg is irtuk már ezeket a kétségbevonhatatlanul jogos és alapos panaszokat, de — sajnos — idáig hiába volt minden, a mocsarak inkább növekedtek, semhogy apadtak volna. Az idei esős tavasz és még esősebb nyár most már az ugylátszik illetékesek szemében nem elég súlyos közegészségi okokon felül még egy komoly okát szolgáltatja annak, hogy végre erélyesen foglalkozzanak a csabai mocsarak ügyével. A sok esőviz annyira megnövelte az eddig békességes, béxalencsével és sással benőtt mocsarakat, hogy most már nem férnek medrükbe és természetes lefolyást keresnek. így történj hogy például a Gyulai úttól a Kórgát mentén a Kastélyi-dülőn keresztül egészen a Kastélyi-szöllők útjáig elnyúló, nyilt átvágással egybekapcsolt két mocsár vize állandóan folydogál mintegy 15 centiméteres eséssel a mélyebben fekvő Kisfényesre, ahol már körülbelöl 100 magyarholdnyl területet öntött el. Már ezzel is eleget mondtunk volna ahoz, hogy az illetékes műszaki tényezők legsürgősebb akcióbalépasét joggal követelhessük. Ám arra való tekintettel, hogy még sem a város műszaki tényezői, sem az Ármentesitő Tássulat várvavárt kiküldötte (?) nem értek rá ezt a csabai határrészt megtekinteni az elhangzott sok keserves panasz ellenére sem és igy maguk nem tudhatják elképzelni az itteni szegény adóalanyok kétségbeejtő helyzetét, az érdekelt lakosság kérésére mi szálltunk ki az elöntött területre, hogy annak hü képét a „Körösvidék" hasábjain vetítsük az illetékesek elé. Egy újságíró kalandjai szárazon és vizesen a Bajza-utcától Kisfényesig Kényelmesen gördül a kocsi az újonnan kövezett Bajza-utcán, de bezzeg megfeszül a lovak ina, mihelyt lekanyarodunk a temető lejáratán tul a körgát irányába. A kerekek nagyokat zökkennek, majd szeiiden merülnek el egy-egy pocsolyába. Vezetőnk vigasztal : — Ez kérem még aszfalt ahoz képest, ami a gáton kívül kezdődik. És igaza van I A gáttól kezdve a Szlepko tanya előtt elhaladva az utat egyfelől tömött házsor, másfelől mély árok szegélyezi, amelynek vize elöntötte a nyári utat is, meg a túlsó pártján lévő földek széleit is. Egészen sürün lakott utca ez, amelynek már járdára és villanyvilágításra volna szüksége. Ehelyett persze csak vize van! A szennyes víztömeg állandóan oldja, mossa, ostromolja keskeny földutunkat, amelyen még egy kocsi is csak bajjal fér el, nemhogy szembejövőnek kitérhetne. A lovak megtorpannak és csak nagy unszolással lehet rávenni őket, hogy nekimenjenek egy-egy bizonytalan mélységű kátyúnak. Ugy ül az ember, mintha tojástáncot járna. Ha nem volnék motorista, talán nem is tudnám egyensúlyozni a kocsit és bizonyosan felborulnánk. Igy azonban ugrálok folyton jobbra-balra egyik szélről a másikra, majd ismét visszatéve testem súlyát, mert másként nem lehet elkerülni a felborulásnak minden pillanatban fenyegető veszedelmét. Jön ezután (éppen egy kis fordulatban) olyan szakasz, ahol Istennek ajánljuk magunkat. Az útból semmi sem látszik. A lovak ösztöne viszi át a kocsit a szügyig érő vizén. Itt egy gondoktól már megöregedett arcú gazda állit meg. Tanyáját december óta veszi körül a mély viz, amely maholnap küszöbén folyik be és kiönti, mint az ürgét. Csak pallókon tud ki és bejárni lakásából. Miből él ez a világtól elzárt család és miből termeli ki az adójára valót, hiszen földjén karácsony óta áll a viz! Ez csak egyetlen szomorú példa a sok közül. Erre legalább husz ilyen család van és az úgynevezett Kisfényes határrész itteni szalagján végig sárgulnak, rothadnak az alig 20—30 centire megnőtt kukoricák. viz ringatja a búzaföldek érett kalászait, mocsári boglárka magzik a lucernások helyén és pusztulnak a szép nagy kertek nemes gyümölcsfái! Meghal itt minden. Aki teheti, jószágjával együtt elköltözik máshova, mert nincs itt egy petrencére való széna, de még hozni sem lehet. Az utak még üres kocsival is járhatatlanok. Annyira veszélyes itt a közlekedés, hogy az asszonyok inkább leugrálnak a kocsikról sikoltozva és gyalog mennek a partosabb kertek sarán keresztül tanyájuk felé. Akár gyalog, akár kocsin, mindenképpen fülig sárosan és főként vizesen ér ki az ember hosszú, kalandos, dzsungelregénybe illő utazás után erre a határrészre. Átkozott legyen Trianon, amely kifosztott, kuldussá tett bennünket, ámde az átkozódás mellett arra is ügyelnünk kell, hogy legalább megmaradt kis földjeink termőképességét megtartsuk, sőt inkább fokozzuk, mintsem hogy gyengülni hagyjuk! Aki német földön utazik, még a vasúti vágányok kitérőiben is zöldséges kertet láthat! Nekünk is igy kellene törekednünk minden talpalattnyi föld hasznossá tételére. Ez volna mindenkinek az ország megnyirbálásából folyó legelső kötelessége mindanynyiunk erdekében, aminthogy mindannyiunk ellen való bün tétlenül nézni termőterületeink pusztulását. Nem tudjuk, kit terhel felelősség ezért, hogy itt majdnem százholdnyi területen vizet lapátolnak, a tengeriföldeken a negyedesek és boglárkát aratnak a gazdák, annyi azonban holt bizonyos, hogy a sárból nem teremnek ki az Ármentesitő Társulat adójának nehéz aranykoronái, sőt már azt is hangoztatják a méltán elkeseredett itteni, lakosok, hogy nekik a városháza tanácstermének kibővítésére sincs szükségük, amig nyugodtan hagyják a vízbe fulladni őket a szép városházán székelő hatóságok. Gajdács János itteni birtokos mostanában tervezetet dolgozott ki ennek a területnek a lehetőség szerint való vizlevezetésére olyanformán, hogy ha terve beválik s azt a szakértők megvalósíthatónak találják, nem csak Kisfényes váiik ismét müvelhetővé, hanem lecsapotódnak a Körgát mentén csaknem a felső zsiliptől az alsó zsilipig húzódó mocsarak is, amelyek ma még szakadatlanul fertőzik egész városunk levegőjét pokoli biízü páráikkal. A tervezet, amelyet Gajdács és társai már benyújtottak tiszteletteljes kérelmükkel együtt a város Tanácsának, azt javasolja, hogy a Kastélyi-dülőtől a Gyulai-utig elhúzódó körgátmenti mocsarakat kössék öszsze megfelelő csatorna utján a„CsAK" sportpálya, a Széchenyi-liget és az ottani katholikus temető mögött a békési zsilip tájáig húzódó mocsarakkal, ezekből pedig a zsilipnél az élővizcsatornába vezessék át az eltávolítható vízmennyiséget. Ebben az ügyben kérdést intéztünk dr. Berthóty polgármesterhez, aki azt mondta, hogy azonnal megvizsgálják a beadványt és a szükség szerint megteszik a jlépéseket a viz levezetése érdekében. Az, hogy a levezetés mikor történhetik meg, valószínűleg az Ármentesitő Társulattői függ, minthogy az ő munkakörébe tartozik a polgármester BANAN-BEHOZATAL ap.TiiEFowttsr-ssi