Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-31 / 196. szám

Békéscsaba, 1926 augusztus 31 Körösvidélc B3 Fiszessen elö a Körösvidékre ! A „Körösvidélc" a Körösök, vidékének legerősebb, legolcsóbb és legtartalmasabb újságja. Minden drága pesti újságot pótol! Keresünk használt de jó állapotban levő egy-egy garnitúra II., és VII. oszt. reálgímnázíumí tankönyveket „KÖRÖSVIDÉK" RT. könyvkereskedés Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60 fclHMWMWWrtVWI WWWHW Kedden és szerdán Gaumont Híradó Piereít Benőit aa Atlantis és Kónigsmark uilághirü írójának legújabb regénye: AZ ÓRIÁSOK ÚT] A 9 fejezetben. Csütörtök és pénteken a Vénkisasszony titka E. Marlitt regénye 8 fejezetben. Főszereplő Mareella fllbani Pierre Benőit nagy feltűnést keltett regénye nyert megörökítést e filmen, mely az írországi forradalmat és az irek állandó szabadság küzdelmét mutatja be. Az irek szabadságharc, az elnyomó angoloktól való szabadulás örök és állandó gondolata, mely folyton lángoló parázsként rejtőzik Jel minden ir emberben. 1917-ben egy oly nagyszabású kirobbanásra és forradalomra vezetett, mely nemcsak Angliát, hanem az egész világháborút erősen befolyásolta. Ám az angol nehéz ütegek elvégezték munkájukat, csendes lett az Óriások útja, [ahol egy letiport ország szabadságának bölcsője ringvtt és ahonnan függetlenségének születését várta. Ez a páratlan érdekességü regény nyert feldolgozást a francia filmalkotás utolérhetetlen művészetében, amely izlést, érdekességet, izgalmasságot és irodalmi értéket egyaránt tudott összpontosítani. Egész héten az Alföldi Lovasegylet versenyeiről készölt filmfelvételek is műsoron. Szombat és uasárnap Glória Síuanson főszereplésével fiz idegen légió A sors játéka 7 felv-ban. Mindenfajta uj és használt zsák, ponyva legmegbízhatóbb szállítója Schlesinger és Társa Budapest, V., Perczel Mór-utca 2. Zsák és ponyvakölcsönzés. Mielőtt bútor, vagy lateb&reiMle&ési ssüRségletét beszerezné, tekintse meg állandó nagy raktárunkat. Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek. Bútorgyár WIesnerS. Szeged, Aradi-u. 6. Szobafestői munkákat legújabb mintáimmal a legszolidabb árak mellett készítek. Festéküzletemben házifestészethez mindenféle festékanyagok, ecsetek, faliminták stb. kaphatók, ezekhez utasítással is szolgálok. Szikora Mihály szobafestő, Berényi-ut 13. szám 92 — Csak előre Ferenc. Inkább megverekszünk velük, mintsemhogy a sárgaláz pusztitson el hitványul mindnyájunkat! Rajta, az evezőkhöz ! Csónakunk gyorsabb iramot vett ismét és mire átsiklottunk a folyó forduló pályájának utolsó ivén, széles, sárgán hömpölygő víztömeg tünt elénk. — Ott a Parana! — kiáltottunk fel egyszerre. A menekvés buzdító reménye csillogott felénk a hatalmas folyam ezüstös tükréről és megkétszerezett erővel huztuk evezőinket. Hirtelen síró, üvöltő hang járta át a levegőt, majd rettenetes robaj és alig egy-kétszáz méternyire előttünk hatalmas vízsugár szökkent a magasba. Szakértő füllel tüstént ráismertem : Akna! — Ez már talán mégsem nekünk szól! Ez vagy háború, vagy hadgyakorlat. — Az ilyen küldemény nincs megcímezve s ha véletlenül beszáll csónakunkba, már hiába is mondaná* hogy „pardon, tévedtem, nem ide küldtek!" — Parthoz, parthoz! — kiáltott Ferenc, mig a süvöltő, siró hang kétszer is megismétlődött. Egymásután ujabb két pokoli robbanás reszkettette meg a levegőt és kavarta fel a vizet. A meder fenekéről búgva, sisteregve röppentek széjjel a kavicsok. A csónak orra felágaskodott, mint a makrancos ló, azután leszaladt egy hullámvölgy fenekére, hogy a szó szoros értelmében alánk merítse a következő robbanás vizgyürüjét, Lapátomat elől a meder fenekéhez, nyelét pedig a megmerült csónak orrához feszitettem, hogy maga a sodrás lökjön ki éles szögben a part felé. De reccsent a rud, nem birta ki a roppant terhet és a viz feszitő lökését. Eltört s csak egy kis darabja maradt kezemben. Nehézkesen lendültünk ismét előre a torkolat déli ága felé, amelynek kiválásánál dermesztő látvány tárult elénk! Lehorgonyozott csónakok egész rajvonala állta el utunkat. A csónakok mindenikén két-három ember, közöttük pedig a viz folyására merőlegesen kifeszitett kötelek. — Ujabb csapda? — Hajtóvadászat! Gyávaság! Ennyien három ember ellen! Szó nélkül pisztolyomhoz nyúltam, amit a halálra sápadt Franci fejének irányitottam. 89 — Ez már beszéd fiacskám! Még jóváteheted minden bűnödet, ha ilyen hűségesen szolgálsz. Arra azonban vigyázz, hogy félre ne vezess, mert keservesen lakolnál meg minden csalafintaságért! — Igazat mondok — szepegett reszketve. — Hát szó, ami szó, hazudtál már eleget kísöcsém. Ne felejtsd el, hogy vesztemre törtél attól a pillanattól kezdve, ahogy megtudtad, hogy ujságiró vagyok. — És milyen csalafinta volt ez a kölyök! Egész regényt eszelt ki elpusztításunkra a hajón. — Ha el nem beszélem a fedélzeten a németnek utazásunk célját, nem is jutott volna eszébe elcsábítani bennünket magával a Vándori-Vodacsek karmai közé. — Igaz-e Franci ? — Igaz. — De akkor sohase tudtuk volna meg, hogy Ágnes is van a világon és bizony ugy elveszhetett volna itt, hogy hírét sem hallották volna többé otthon — vetette közbe Sándor, aki — ugy látszik — mindent szívesen megbocsájtott Francinak azért, mert Ágnes nyomára vezetett, habár akaratlanul is. — Siessünk — folytatta Sándor, — hogyha már ennyire jutottunk, el ne késsünk a segítéssel. Éjfél felé járhat az idő s ha azonnal indulunk, virradatig messzire elvisz a viz. Fáradt voltam nagyon, de nem elleneztem a rögtöni indulást, már csak azért sem, mert utunk Pirapora óvároson keresztül, a „Fehér leányhoz" címzett hotel alatt vezetett és itt bizony biztosabban juthattunk el még most melegiben, mint akár fényes nappal, akár a következő éjjelen, amikor már bizonyosan vizsgálni kezdi a rendőrség is az idősebbik Vodacseknek és Senorita Ágnesanak eltűnési ügyét, tehát valószínű, hogy a folyót is felkutatják, vagy legalább is figyeltetik. Sándor egésznapi munkájának eredménye két sásbólfont sátorlap, egy csomó sülthal, rák, madártojás, mandioka lisztjéből rögtönzött lepény és óriási mennyiségű banán volt. Ezt a jókora készletet, amely egész utazásunkra elegendőnek látszott, gondosan raktuk csónakunkba, amely akkora volt, hogy felváltva még alhattunk is benne. Elindulásunk előtt még az a gondolat villant meg fejemben, hogy jó volna kicsalni valahogyan Vándorit is, vagy legalább podgyászaink visszaszerzését megkisérelni. Erről azonban egyelőre le kellett tennem egyrészt azért, mert Sándor