Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-08-31 / 196. szám
4 Körösvidék 4 Békéscsaba . 1926 . augusztus 31 Gyermekruliti!! a legkényesebb izlést is kielégítően készülnek Uhrinné Tomka Karolinánál Békéscsaba, Szőlő-u. 7. A kendertörést folyó f)ó 24-én szikiért telepünkön megkezdtük. Előjegyzéseket felveszünk sziktéri irodánkban Békéscsabai KisgaszdáR SszőveíKeszeíe BéRésmegyei Kiíllitós és Arumintauúsdr 1926- szept. 5-én BéHéjcjüMn. Féláru uasuti jegyek a menetjegyirodákban. Ipar és Kereskedelem: | Mezöíazdasdj ésKertészef: fl polgári fiúiskola épületében § A Széchengi-ligetipauillonban TenyéjzffllatKtóllitój éj Udfdr 19Z6. szept. 8-ún 3 m. kir. méntelep épületeiben. Hirdetéseket délután 3 óráig vesz fel a kiadóhivatal. 2 darab 7 (pónapos mangalica süldő eladó. Bővebbet Szigetvár-utca 8. szám IZZAD ŰN 7 Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónalj Izzadás elleni szert I Késziti WENICH LAJOS drogériája Békéscsaba, Szt. Istuán-tér 16. A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási-, Termelő- és Értékesítő Szövetkezet 99. csabai fiókárudája Andrássy-ut 6. szám alatt. Fűszer, csemege és saját gyártmányú hentesáruk. l hs. füstölt kolbász 20,000 R Óborok. Fehér 12.000 K Siller 14,000 K Boezonádi mülép lerakat. Árudánkban mindenki vásárolhat Tudomására hozzuk a nagyérdemű közönségnek, hogy a uilághirü váci püspöki borainkból Békéscsabán Pataky Ferenc Próféta vendéglősnél kizárólagos lerakatot létesítettünk ! Ahol zamatos hegyi fajboraínk legolcsóbb napiárban kerülnek forgalomba. Püspöki Uradalmi Bérpince Vác. 90 folyton sürgette vizreszállásunkat, ez a vállalkozás pedig nem csak késleltette, hanem esetleg meg is akadályozhatta volna Ágnes felkutatására és megmentésére tervezeít expedíciónk megvalósítását. Könnyen elvesztettük volna Francit, sőt magunk is könnyen csapdába pottyanhattunk volna ismét és bizonyos, hogy másodszor már nehezebben menekülhettünk volna ki Vándori karmai közül. — Menjünk! Francit megkötözött tagokkal ültettük az élelmiszerek mellé a csónak fenekének közepére, ahonnan lehetetlen volt kiugrania. A kormányhoz az öreg Ferenc ült, de virradatig Sándorral együtt készenlétben maradtunk egy-egy evezővel. A buri ottmaradt a parton. Nem volt mit kezdenünk szegény jószággal. A nagy, erős csónak, amelyet egyenesen ennek a sziklazátonyos, örvényes, sebes víznek építettek, biztos irammal szökkent előre, amint beleeveztünk a sodrába. Fák, szirtek, a város házai s a hotel ablakai ugy szaladtak el szemünk előtt, mintha robogó vonatból néztük volna őket. Amikor már az utolsó ház alól is kikanyarodtunk és utunkat mindkét oldalon csak az ősvadonok áttörhetetlen és átláthatatlan rengetege szegélyezte, könnyebbülten lélegzettünk fel: — Viva ! Viva ! Viva ! Megszabadultunk ! Gránátok és fegyverek tüzében — Feküdj! — vezényeltem, amint egy fáradt puskagolyó lesodorta kalapomat a vízbe. — Lövés! — állapította meg Sándor is. — Csak nem értek utói? — kérdezte Ferenc, aki négykézláb állva jártatta körül tekintetét. Látni senkit sem lehetett, mert a parti erdőségek akár egy egész karavánnak is biztos rejtekhelyet nyújtottak volna utunk mentén. Franci tekintete felragyogott. Pedig a másfélnapos utazás alatt egészen jámborul viselkedett és bátran tarthattuk kötözetlenül. — Ha csak váltott lovakon nem jöttek . . . — Vagy valami rövid egyenes irtáson. — Ez lehet, hiszen a folyó nagyokat kanyarodott, amíg idáig értünk. A lövés megismétlődött, majd mintha egyszerre több fegyver is megszólalt volna. A két parti erdőség visszhangja nagyon megnehezítette a durranások eredetének meghatározását. Hol itt, hol ott hangzott fel a puskaropogás. Egy golyó a csónak orrába fúródott és nagy forgácsot szakítva magával, a túlsó oldalon bujt ki. — Akár kicsodák, minket lövöldöznek. — Két találat egymásután már aligha véletlen. — Megálljunk ? . . . tovább menjünk ? Errefelé már egészen sik volt a vidék, a viz folyása lassú, medre kiszélesedett és sekély mellékágak kanyarodtak ki belőle. A mocsaras partok valamelyikén könnyen eltűnhettünk volna az üldözők szemei elől, de az ingoványban más veszedelmek leskelődtek ránk. A pocsolyák szélein meredtszemü hüllők sütkéreztek, a moszkitók pedig egész rajokban szálldostak a nád között. Hosszúszárú pipáink, amelyekből egész viziutunk alatt eregettük a dohány- és egyéb levelek nehéz füstjét, ott gyenge védelemnek bizonyultak volna az éhes szúnyogok malaria tropícat beoltó csípései ellen.
