Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-25 / 191. szám

Ara ÍOOO Korona Békéscsaba, 1926. augusztus 25

. Szerd

a VII. évfolyam 187. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. „Falu" Szövetség Hivatalos lap fa Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN j Felelősszerkesztő ~MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Javul a belügyminiszter állapota Budapest, aug. 24. Rakovszky Iván belügyminiszter állapotáról a következő jelentést adták ki: »Állapot javuló, közérzet ió. Steiner dr. sk., Czakó dr. sk.« Négymillió font kölcsön a kisiparnak Budapest, augusztus 24. Elkészült a kisipari kölcsönre vonatkozó tervezet. Mintegy négymillió fontot fognak igénybevenoi az angol piacon a magyar ipar céljaira. A kölcsönt előreláthatólag 30 évi törlesztésre 8 százalék annuitás mellett fogják megkapni a kisiparosok. Fejszével verte agyon beteg feleségét Zalaegerszeg, aug. 24. Torma István bodorfai lakos már régóta meg akart szabadulni beteg feleségétől. A mult éjjel feleségét fejszével agyonverte. A csendőrök előtt azzal védekezett, hogy felesége maga kérte őt arra, hogy betegsége miatt ölje meg. Később azután bevallotta, hogy szabadulni akart a beteg asszonytól. Az ügyészség fogházába vitték a gyilkos férjet. Svájci kölcsönt vesznek fel a franciák Páris. augusztus 24. A „Journal Officiel" rendeletet közöl, amely jóváhagyja a 60 millió svájci frank kölcsön felvételét a zürichi hitelbanktól. A görög nép visszahívja királyát Páris, augusztus 24. György volt görög király a Pangalosz letartóztatásáról szóló hirekre egyelőre összes utiterveit feladta és élénken figyeli a görögországi eseményeket. Kondilisz tábornok hir szerint a király képviselőjének tekintendő. A király addig nem tér vissza Görögországba, amig a görög nép egysé gesen nem hivja vissza a trónra. ítélt a Tábla a frankperben Csak Gerő és Rába büntetését enyhítették A frankper folytatólagos felebbviteli tárgyalását fél 10 órakor nyitotta meg dr. Gadó István elnök. A vádlottak Windischgrátz herceg, Andor Endre és Kovács Gáspár kivételével valamennyien jelen vannak. Az elnök az utolsó szó jogán Gerő Lászlót szólítja fel védelmének előterjesztésére. Gerő hosszabb beszédben hangoztatja az összes résztvevők hazafias indító okait és kéri a bíróságot, hogy tegye lehetővé, hogy állásaikat ismét elfoglalhassák. Beszéde után az elnök intéz kérdéseket a vádlottakhoz családi és anyagi viszonyaik tekintetében. Csak Windischgratznek. Nádosynak és Szörtseynek van vagyona, a többi teljesen vagyontalan. Gerőnek 3, a többinek egy-két gyermeke van. A bíróság ezután Ítélethozatalra vonul vissza. Budapest, aug. 24. A királyi ítélőtábla másodfokon a frankper fővádlottainak Windischgrátz és Nádosynak elsőfokú ítéletét megerősítette, igy mindketten 4—4 évi fegyhaíat kaptak. Gerő ítéletét két évről egy és fél évre, Rába büntetését egy es fél évről egy évre szállította le, a többi vádlottak büntetését helybenhagyta. Országos kereskedelmi kongresszus Mohácson Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a mohácsi vész 400 esztendős évfordulója alkalmából szeptember 4. és 5-én Mohácson rendezi a VI. Országos Kereskedelmi Kongresszust, A kongresszus napirendjén a kereskedelmet érdeklő összes fontosabb adóügyi, vámpolitikai és közlekedési kérdések szerepelnek. Mindegyik kérdésnek az előadását országos nevű szakemberek vállalták, kik között vannak Belatiny Artúr, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, Éber Antal, a Magyar Olasz Bank vezérigazgatója, Glücksthal Samu dr. ügyvéd, az OMKE főügyésze, Tonelli Sándor dr. a szegedi kereskedelmi és iparkamara főtitkára, Radó Rezső dr. a debreceni kereskedelmi és iparkamara főtitkára, György Ernő dr. az Országos Hitelvédő Egyesület igazgatója és még többen. A kongresszus résztvevői meglátogatják a mohácsi vész színhelyén felállított csataemléket is, ahol Szávay Gyula a budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkára alkalmi költeményét szavalja el, Marcali Henrik dr. egyetemi tanár pedig előadást tart. Az OMKE a kongresszus résztvevői részére külön hajót bérelt, amely 4 én reggel indul Budapestről és a koagresszus befejezése után 5-én éjjel megy vissza BudaFürdői levelek Egy letűnt világ romjai közt Gradó, 1926 augusztus 21. A modern technikának egy szerény termékén, kisebb fajtájú motorosbárkán szorongunk vagy ötvenen. Régen letűnt világ emlékeihez igyekszünk : Aquillea-ba. Mocsaras, sekélyvizű a tenger erre. Itt tanyázhattak az áruló gólyák, amelyek a monda szerint ezelőtt 1472 esztendővel Aquillea háztetőiről való menekülésükkel arra ösztönözték a nagy hun vezért, hogy mégegyszer intézzen erős ostromot a hősiesen, eredményesen védekező város ellen. A gólyák jói jövendöltek. Aquillea elesett és a sokáig ellentálló gyönyörű varos márványos utcáin Attila lovainak patái csattogtak. Égiek a büszke paloták. A vad hunok durva csizmái letaposták a pompás kerteket, nehéz csákányok, acélbuzogányok kegyetlen ütései csapkodtak le császárok, vezérek márványszobraira, karcsú amphorákra, színes üvegtálakra. Finnyás, elkényeztetett római úrnők illatos fürdőjében a tábo rí elet piszkát mosták le magukról röhögő katonák. A császárok kamráiba betódult harcosok keveretlen itták a nagy cserépkoisók gyöngyöző tartalmat, a hires erős részegítő borokat. És a részeg hunok kegyetlenül gyilkolták a hanyathom lok menekülő népet. Harcos vitézek utolsó hörgése, gyermekük holtteste felett sikoltozó anyák átkozódása, a fejvesztetten menekülők kétségbeesett jajjgatása . . . meg az itt is, ott is felcsapódó vörös lángnyelvek hirdették, hogy kihalt, elpusztult egy félmilliós város, sirba hanyatlott a római dicsőségnek kulturanak, kényelemnek és fényűzésnek egy évszázadokon át hires tanyája. Itt ezeken a lagunákon, amelyeket ők, a rómaiak építettek másfélezredévvel ezelőtt, itt menekülhetted a kegyetlen hunok elől'a megrémült tömegek. A római mérnököknek a mai ember előtt is imponáló munkája volt az a vízi ut, amelyen át legalább puszta életüket megmenthették azok, akik aztán a közeli szigeteken megalapították Gradót, meg más kis falut : szegényes nyomorult árnyékát az elhagyott nagyságnak, régi dicsőségnek. És Aquillea ? Romhalmazzá lett. A büszke paloták üszkös romjai, a lerombolt templomok ledőlt keresztjei, a kihalt cirkusz nagy arénája felett átvette uralmát a pestis, a döghalál. Ettől azián elmenekült a hódító hun is. Az ottmaradottak nagyrésze áldozatul esett a ragálynak. Az életbenmaradottak riadtan húzódtak össze az épen maradt házakban. Nem törődtek a múlttal, csak a nyomorult, fájdalmas jelennek éltek. A nagy városnak egy kis sarkában uj szerény hazát alapítottak. A palotákat, ahonnan a döghalál mérges leheletét küldte, messze elkerülték. Az Idő megkezdte mindent elfeledtető munkáját. Ha jött a bóra, vagy a sirocco, finom homokkal hintegette be a romokat. Itt is, ott is kihajtott a gaz, néhol egy szerény, illatos vad virág is. Majd gyökeret vert a ciprus, meg a babér, hogy méltó dísze legyen a nagy Teremtőnek. És ahogy fordult sokszor a nyár, a tél, mindjobban eltűnt a büszke nagy város. Csendes, néma, gyommal, meg virággal befutott domb volt már itt csupán, amelyből ki-kiállott egy művészi oszlop, egy szép márványfal. Lassaaként azokat is lehordozták házat építeni a szegény halászok, akik a dúsgazdag világváros Aquillea tengerparti lapályán felépítették a koldusszegény halászfalut: Aquilleát. Az uj lakók csendes estéken ha néha összejöttek, babonás félelemmel beszéltek a régi hatalmasakról, akik cifra palotáikkal együtt ott nyugosznak abban a szörnyű nagy sirban. Nem háborgatta senki álmukat. Csak a régi templomot ásták ki a romok közül. Csodálatosképpen találták meg gyönyörű mozaik padozatát, meg az oltármögötti freskókat. Uj dómot építettek a régi helyébe, meghagyva benne mindent, ami az ősöktől ittmaradt: mozaikot, freskót, néhány szép oszlopot. A templom még néhányszor áldozatul esett katasztrófáknak, de a IV. századból való értékes mozaik padozat, meg néhány freskó ma is megvan a mostani székesegyházban, meg az akkörül húzódó u. n katakombákban. A szerte fekvő kövekből, a régi város emlékmüveinek, palotáinak maradványaiból pedig érdekes »Campanille«-t. harangtornyot emeltek a templom mellé. Aztán körülültették ciprusokkal, babérral s most ide helyezik örök nyugovóra kedveseik holttestét gyönyörű virágos sírkertbe a késő utódok. S a római vitézek néma sirja fölé építették fel díszesen, hivalkodóan a világháború ismeretlen hőseinek emlékmüvét. De nemcsak a keresztény hit kereste meg az ősök szép templomát, hanem a tudomány és az emberi kíváncsiság is csákányt ragadott s bontogatta szét a romokat. A klaszszikus ókor kincseinek mérhetetlen gazdagsága került napfényre. Nincs a világnak muzeuma, amelynek értékes régiségei közt ne volna egykét Aquilleából való. Mert sokáig az hordta innen a kincseket, aki akarta. Csak néhány évtizede jutott eszükbe a jámbor aquilleaiaknak, hogy ők tulajdonképpen nagy vagyonnak bír-