Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám
1925-05-17 / 111. szám
Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1925 május 17. Vasárnap VI. évfolyam 111. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleion: 60. független korosztény politikai n api lap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSÚ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Tárgyilagos vita Sok zajos, fülsiketítő ülésszakasz után végre csendesebb, komolyabb idők következtek mostanában a nemzetgyűlésre és különösen megnyugtató napja volt csütörtökön a nemzetgyűlés választójogi vitajának. Ezen a napon Apponyi Albert gróf, a bölcs aggastyán szólalt fel, akit olyan régóta nem hallhatott a parlament s az ország. Apponyi Albert gróf átgondolt, tartalmánál és súlyánál fogva egyaránt monumentális beszéddel avatkozott bele a választójogi javaslat vitájába, ami által kiválóan emelte a javaslat megvitatásának nivóját. Az Apponyi-beszéd legnagyobb jelentőségét abban látjuk, hogy pártonkívüli álláspontjához hiven objektíve nyilatkozott napjainknak e legfontosabb s legtöbb izgalmat kiváltó problémájáról, — követendő példaadással aposztrofálva azokat az ellenzéki képviselőket, akik politikai véleményük kifejezésére a parlamentáris sztrájkban látják most a legalkalmatosabb, hozzájuk legméltóbb formát. Apponyi a kormány választójogi javaslatát ugyan általánosságban sem fogadta el, de erre nem egyéni bizalmatlanság, hanem tárgyilagos ókok indították, amelyeket komoly, minden szenvedélyességtól és elfogultságtól mentes, tárgyilagos szavakkal adott elő Valaha ó a nyilt szavazás mellett tört lándzsát. Most is felsorolta a helytálló okokat, amik erre a nézetre bírták akkor. Ilyen a nyilt szavazás férfiasabb s a leadott szavazatért való felelősség alól ki nem térő volta, amik méltóbbak a polgárhoz, mint a titkos törvényes pecsétje mögé való bujkálás. Hozzátehetnők még, hogy a nyilt forma megfelelőbb az egyenes magyar karakternek és hazai jogtörténeti hagyományainknak. Apponyit az uj idők áramlatai s a bennük rejlő modern bajok késztették régi nézete revíziójára. Ugy tapasztalta, hogy a nyíltan szavazók túlságosan ki vannak téve a hatósági presszióknak felülről s a demagógia terrorjának alulról. Mindkettő ellenében Apponyi ma csak egy védelmet lát: a titkos szavazást, mely amennyit vészit férfiasságából, ugyanannyit nyer az eltökélés szabadsága dolgában. Csak mellesleg jegyezzük meg Apponyi állításával szemben azt, amit Bethlen miniszterelnök melegiben, a helyszínen adott válaszában mondott: Ha a titkos forma csakugyan oly biztos orvosság a presszió és a terror ellenében, ugy miért nem alkalmazták ezt Apponyiék, amikor a hatalmon voltak s igy alkalmuk is, módjuk is lett volna hozzá? Azok a választójogi javaslatok, amiket 1906-ban a Wekerle—Apponyi-féle koalíciós kormány, 1917-ben az Eszterházy—Apponyi-féle kisebbségi kormány produkált, a titkost teljesen mellőzték. Ily előzményekhez mérten a mostani választójogi javaslat aránytalanul nagy engedményeket tett az uj idők áramlatainak. Törjed a lázadás a franola gyarmatokon Paris, május 16. Hir szerint Tuniszban a francia kommunisták támogatására a riff kabilek lázongásokat szítanak a francia gyarmatokon lakó benszülött törzsekben. Tömegesen jelentkeznek az ujabb római zarándoklatok résztvevői Budapest, május 16. Alig tért haza Rómából a II. nemzeti zarándoklat, melyet maga a biboros hercegprímás vezetett Rott Nándor és Hanauer A. István, megyés-Kóhl Medárd és Horváth Győző felszentelt püspökök és az Országos Katolikus Szövetség részéről Zsembery István dr. nyu.g főispán, ügyvezető alelnök közreműködésével, máris serényen megindultak az előkészületek a többi zarándoklatok megszervezésére, amelyekre a jelentkezések már nagy tömegekben érkeznek ugy hogy impozáns voltukban ezek sem maradnak hátra az előzők mögött és bizonyára ujabb örömet szereznek a pápának. Junius 22-én indul el gróf Zichy Gyula megyéspüspök, kalocsai érseki apostoli adminisztrátor vezetésével a III. országos nemzeti zarándoklás, amely az ádelsbergi csepkőbarlang, Velence és Firenze megtekintése után hét napot tölt Rómában (a két utolsó napon, akik óhajtanak kirándulhatnak Nápolyba) visszafelé pedig Páduában tölt időt. Ennek a zarándoklatnak a jelentkezési határideje május 25. Eddig az időpontig kell beküldeni a részvételi dijak (I. osztály 6.700,000 K, II. osztály 4.400,000 K, III. osztály 3.200,000 K első felét. A következő zarándokiások szeptember és október hónapokban lesznek és ezekre is már most lehet jelentkezni az Országos Katolikus Szövetségnél (IV. Ferenciek tere 7. III. lépcső I. em. 8.), ahol levélbeli megkeresésre bővebb felvilágosításokat adnak és megfelelő prospektusokat küldenek. VasútI szerencsétlenség 46 áldozattal Riga, május 16. A Moszkva és Riga között közlekedő express vonat kisiklott. Az utasok közül még harmincan hiányzanak, akiket a romok eltemettek. Ezeken kivül már eddig 16 halottját temették el a borzalmas vasúti szerencsétlenségnek. Mit tudnak a magyar huszárról a világ túlsó oldalán? A magyar huszár hétvilágra szóló dicsőségét és hírnevét bizonyítja az alábbi kis történet, amelynek most ránknézve az a legfőbb érdekessége, hogy egy Billinghurst Róbert nevű délamerikai spanyol elbeszélő irta a Buenos-Airesben naponta ötszöri kiadásban megjelenő „Critica" cimü lap számára. Magyarra Migend András, a „Körösvidék"-nek Buenos Airesben, Argentína fővárosában élő dálamerikái munkatársa fordította és küldte el nekünk szószerint ugy, amint az emiitett egyik legnagyobb délamerikai spanyol lap hasábjain megjelent s amint itt következik: Bécsből Párisba — lovon ! Öt jóbarát vacsora után, minthogy az eső szakadatlanul esett, összegyűlt a bécsi Jockey Club dohányzó szalonjában. Mint a tagok valamenynyien, ők is hivei voltak e lóversenynek s a társalgás erről folyt. Ez történt 1854 okt. 21-én, azaz több mint 50 éve. Megyety hadnagy egy cigarettát élvezve, arról beszélt hallgatóinak, hogy micsoda nagy távolságokat tud befutni egyik lova. Hobtz állatorvos azt kérdezte tőle, hogy meg tudná-e mondani, mennyi idő alatt tudna befutni egy lovas valamelyes nagyobb távolságot az általa annyira dicsért lóval? Megyery hadnagy habozás nélkül felelt: — Azt hiszem, megteheti az utat egyfolytában Bécstől Párisig 15 nap alatt. Nagy hitetlenséggel csodálkozott a hallgatóság. A hadnagy belátta, hogy nem hisznek neki s igy folytatta : — Kész vagyok megtenni ezt az utat s kedvem volna fogadni valamiben, hogy tényleg meg is teszem. — Jó, — feleié Wolf százados — mi mindnyájan fogadunk Önnel, hogy Ön nem teszi meg azt az utat a mondott idő alatt. — Rendben van, — veté ellen a hadnagy, elfogadom azt, amit önök indítványoznak. — Fogadok — mondá Wolf százados — ezer koronába Ön ellen, hogy ön nem futja be azt az utat, s ugyanannyiban fogad ön ellen Herochen ur, Hobtz doktor és Marék százados, azaz 4000 korona a mi tétünk s abban az esetben, ha ön vészit, mi ugyanezt az összeget igényeljük. Barátaink közül már sokan tettek meg ilyen utakat s állanak a fogadás elé a futtatásra vonatkozó feltételekkel együtt. Ott rögtön el is határozták, hogy az indulás 1854 október 23-án d. u. 1 órakor lesz s az egész uton ugyanazon 80 kg. sulyu lovasnak kell végigmennie. Valóban okt. 23-án d. u. 1 órakor a magyar huszárezred kaszárnyájának kapujából barátaitól és társaitól körülvéve Megyery hadnagy egy gyönyörű, barna, széles szügyü, karcsú izmu, nemes fajú lovon, melynek neve „Hajrá" volt, a sokaság éljenzése közben távozott Páris irányába. Párisba kellett érkeznie 1854 nov. 7-én d. u. 1 órakor, állandóan vágtatva. Így tette meg az utat a hadnagy. Amint a városokat érintette, állandóan óvációkban részesült, ennélfogva hosszú lépésre eresztette lovát, melybefutott naponta 60 sőt 100 kilométert is. Menetelési órái voltak : napkeltétől d. e. 10 ig, akkor megabrakolta lovát s felfrissítette ivóvízzel s boszszu pihenő után tovább vágtatott 2 órától késő estig. Éjszakánkint ostorra! akadályozta meg lovát a lefekvésben, mert ezáltal a következő nap a zsibbadtság miatt nem tudott votna menetelni. Sok kellemetlenségen ment át, az uton többek között, amint lova egy nyilt mezőn haladt, rúgni kezdett, s belerúgott egy tüskét a jobb tenyerébe. Megyery hadnagy elvesztette az ; utat egy franciaorszagi erdőben, ez hátráltatta 5 óra hosszat s a bolyongás ugy kifárasztotta lovát, hogy két napig csak lassan tudott tovább haladni. November 5-én és 6-án nem tudtak semmit sem Párisban, sem a környéken a kiváló lovasról, sem fáradhatatlan lováról, az izgatott várakozás tehát nöttön-nőtt ugy Bécsben, mint Párisban. Végül megérkezett a várva várt nov. 7-ike. Hajnalban a lovag még nem tűnt fel. Az órák lassankint elteltek, s a párisi Tróntéren nagyon sok lovag gyűlt össze. Ott volt minden sportember, aki érdeklődve várta a kitűzött órát. E napon délután egy órakor mer hetetlenül elveszíti Megyery a fo
