Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-12-25 / 295. szám

8 Kór 6a vidék Békéscsaba, 1924. december 25. Miért támogatja a „Horosvidék" a társadalmi egyesületeket? Irta Vidovszky Kálmán főszerkesztő. Gyakran hallottam azt a vádat, hogy a „Körösvidék" egyik legfőbb hibaja az, hogy telve van minden­féle egyesüleii hírekkel és popagan­dával. Megszoktam már, hogy az embe­rek sz:retnek kritizálni. Azt is ta pasztaltam, hogy nagyon sokan egye­nesen rosszindulattal teS'ik szóvá különftf-képen a „Körösvidék" dol­gait. De ha sokan vannak a rossz­májú kritikusok, még nagyobb a számuk azonnak, akik egyszerűen csak felületesek véleménnyilvánitá­sukban. Nem mérlegelik a dolgokat, nem tekintik a lehetőségeket, hanem meggondolás nélkül kritizá nak. Ezek azok akik azt követelik, hogy soro­zatos cikkekbea támadjuk az adó­ügyi tanácsot (mert az ő adójukat sokaljak); Írjunk vezércikket a rend­őri brutalitásokról és erőszakosko­dásokról (mert egy rendőr feiirta őket a járdaseprés elmaradása mint'); támadjuk élesen a Fiumét árdrágí­tásért (mert a pezsgős mutatásuk sokba kerüli); menjünk neki a mér­nöki hivatalnak (mert az ő utcáju­kat nem akarják kibetonozni); in­dítványozzuk és követeljük, hogy a zsidókat minden bérletből ki lehes­sen dobni (mert az ő lakójuk épen egy kellemetlen izraelita); állítsuk pellengérre a „Kapzsi" gazdaasszo­nyokat (mert ők drágán adták a tojást); lep ezzük le a gazdák ezer hibáját (mondja az iparos, keres­kedő) ; követeljük a patkó és csizma olcsóbbitását (mondják a gazdák) ; rontsunk nekik a mindig csak fize tésemelésért kiabáló és nem dol gozó tisztviselőknek (igy a nem tiszt­viselők); fenyegessük meg általános tisztviseiősztrájkkal a kormányt (liszt­viselők vágya); szólaljunk fel a ma­gas munkabérek ellen (érzéketlen munkaadó); szidjuk az önzö nagy­tőkét (mu kás); dorongoljuk a Beth­len kormányt (ellenzéki); ne kímél­jük, hanem könyörtelenül csepüljük a zsidókat (fajvédő); hagyjunk már fel a zsidózásokkal (liberális féle); végezzük ki Nigrinyit (akinek kikap­csolták az átalányégőjet); több gaz­dasági cikket Írjunk (gazda); törőd­jünk behatóbban az iparral ( páros); ne hanyagoljuk el a helyi dolgokat (csabai); ne irjunk csupa csabai hirt (vidéki) és ki tudná felsorolni a követelések özönét. Az emberek nem gondolkoznak csak kiabálnak s mindegyik a maga szemüvegén keresztül akarja nem­csak nézni, hanem mivelünk is né­zetni a világot. Bizony nehéz türel­mesen és higgadtan megállni a tá- I madások és kritikák zuhatagában s még nehezebb le nem térni a ki­jelölt útról, a legnehezebb pedig el nem veszíteni a munkakedvet. Különösen akkor éri az embert taglóü:ésként a rosszaló kritika, ami kor az jó baráttól, okos, tapasztalt ember szájából jf)n, akiről rosszin­dulatot fel sem lehet tételezni. — Ezek a jó emberek legtöbbször az­zal támadnak, hogy tul sok helyet szentelünk a társadalmi egyesületek ügyeinek hirdetésére. A fentebb felsorolt (és fel nem sorolt) követelésekre, kritikákra nem tariom szükségesnek véleményt nyil­vánítani, de ez utóbbiról szeretnék néhány komoly szót szólani Való igaz, hogy a „Körösvidék" sokat fogiaiko ik társadalmi és egye­sületi megmozdulásokkal, de ezt nem véletlenül, nem is a jó szer­kesztési érzék hiánya miatt teszi, hanem tudaiosan Igenis mi akarunk foglalkozni ezekkel a dolgokkal, még akkor is, ha ez a lap változatossá gának a rovására megy. Mi ugyanis azért indítottuk meg a „Körösvidé­ket," mert ezzel egy egészségesebb, magyarabb, keresz'ényinb, boldo­gabo társadalom kiépítését akarjuk szolgálni. És ha mi ezt a célt látjuk min­dig magunk előtt, nem természetes-e akkor, hogy mi támogatunk minden olyan törekvést, ameiy a jobb jövő útját egyengeti. Mi szívesen ajánljuk fel hasábja­veres, sárga és fekete hangyák tá­madó seregét kiirtottuk magunkról. Esteledett. A levegő már letiülőben volt s én — jó bajtárshoz illendően — megosztottam a nappali nagy hőség miatt ugyancsak hiányos ru­házatomat a piktorral. Aznap már nem akartunk tovább menni. Tüzet raktunk és vadász­zsákmányra immár nem számithat­ván, azt a jókora szál csabai kol­bászt kotortam elő, amelyet ilyen eshetőségek elleni orvosszerül őriz­gettem tarisznyámban. Testvériesen kettéosztottam s egyik felét a né­metnek nyújtván, a magaménak ta­karos nyársat faricskáltam. Alig kezdeném pirítani, amikor egyre közeledő lépesek csörtetése üti meg a fülemet. A ropogás, ko­pogás egyre több oldalról és egyre nagyobb erővel hangzott fel. Mintha egy egész emberevő törzs közeledett volna. Sohasem barátságos dolog esti időben idegenekkel találkozni az ős­erdő mélyén, de pláne most nem, ámikor Isidoro Diaz Lopez generá­lis széjjelzül ö t forradalmi hadainak fosztogatásból tengődő törmelékei népesi ik a vadon tájak napsugarat is kirekesztő süiüségeit. A ig tápászkodtunk fel, már ott bukdácsollak elő a sötét sűrűségből gyanús szándékú felebarátaink, akik­nek állig fegyverzett, marcona alak­ját még fenyegetőbb színezetűre festette az imbolygó lángok világa. Elsőnek egy szálas teimetü ban- , dita toppant ki a töviskés, ember­magasságú gazból, amely iit az er­dőt szegelyezte. Jobb kezében pisz­toly, baljában vékony pengéjű, fel­métees kés villogott. Egy-egy fatörzshöz lapultunk s én a gőzölgő félszál kolbászt pisz­toly csövéhez hasonlóan marokra fogva erélyes mozdulattal nekisze­geztem az igen is bátran közeledő banditavezér mellének. — Áilj, mert lövök 1 — ordítot­tam rá zengzetes hazai nyelvezettel, minthogy minden portugál tudomá­nyom cserben nagyott ez emlékeze­tes pillanatban. Siri csend. A vezér és két követő társa visz­szahökkent. Lábuk a nyirkos mo­hába gyökeredzett. Ugy néztünk farkasszemet kinos percekenkeresz ül. Egyfelől a villogó tekintetű főban­dita, jobbjában pisztoly, baljában a kfeskeny pengéjű öles kés, másfe­lől jómagam, egy szál Bayer-féle rövid zefiringben, reszkető térdekkel, görcsösen szorongatva hüvelykem és ökölbegörbitett mutatóujjam kö­zött a halalos pisztolycső szerepét alakitó kolbászdarabot. Közöttünk a hamvadó tűz, tőlem jobbra pedig a szomszéd fedezék mögött a szintén nem csupán hiányos öltözéke miatt libabőrös német. (Itt pedig tisztelt Hallgatóság hör­pitsünk fel sebtibe' egy-egy pohár­ral abból a Pataky-fée nemes ka­darkából a további fejleményekhez szükséges nagyobb kurázsi kedvéért.) inkát a cserkészetnek, mert tudjuk, hogy annak támogatásával a jövőt építgetjük helyesen; szívesen irunk a levente mozgalomról, mert tudjuk, hogy az is csak jót akar; örömmel irunk az iskolai ünnepekről, mert a gyermekek jó iránvu vezetése, az ő ügyüKnek felkarolása szent köteles­ség. Ha bekopog hozzánk bármelyik nőegylet, vagy jótékony egyesület, ha összejöveteleit akarja hird-tni az evang. vagy róm. kath. leányegye­süiet, azonnak ép oly örömmel ál­lunk rendelkezésükre, mint a vallá­sos délutánok rendező bizottságai­nak. Hiszen csak mind jót akarnak 1 Ugyaniiy-n nemes célért küzde­nek a hazafias és kulturális egye­sületek. Hát ta án az ő hirüket hagy­juk ki ? I Vagy a gazdák, iparosok, munkások összejöveteleiről ne ve vegyünk tudomást, amikor tudjuk, hogy azok mind nemes törekvéssel gyűlnek egybe ? 1 Ö magunkkal jönnénk ellenke­zésbe, ha elzárkóznánk az egvesü­le ek híreinek közlése elől. Hiszen akkor az ő munkájukat bénítanánk meg, amely semmiesetre sem le­hetne oiyan elénk és eredményes, ha nem volna mögöttők e gy szol­gálatkész sajtó. De meg nem is lehet olyan ször­nyű unalmas ezeknek a hírek­nek olvasása. Hiszen minden jó embernek örülnie kell, ha azt ol­vassa, hogy itt is, ott is egybegyűl­nek a Krisztus nevében hogy a jó­tékonyság ntm szűnt meg, hanem rg.re tevekenykedik a segiiő szere­tet. Minden jó magyarnas boldog­nak keil lennie, ha azt olvassa, hogy az ifjúság nemes munkában egyre halad előre, hogy az egyes társadalmi rétegek szervezkednek ideális célok eléresére. Vagy nem jobb olvasni egy val­lásos délutánról, diákünnepröl, csar­készmunicaról, mint arról, hogy go­rombáskodtak a képviselők, vere­ked ek az utcai suhancok, gyilkol­tak a kü városban, fellázadtak mesz­sze országnak elégedetlen lakói ? I Ezek az „unalmas" hírek mind élet­ről, kereszteny és magyar életről beszélnek Bizony kedvesebbek ez a hírek, mint akár az adóról sz< soha nem eléggé érthető hiradásc Ezért közöljük mi ezután is egyesületek és körök hireit szívese abban a tudatban, hogy mi egyi haladunk azokkal egy uton: az e kölcsi újjászületésnek, a nemzt ku tura müvelésének, a segitő, gy, molitó munkának, a magyar ha; felvirágoztatásának utján. Havran Pál és Fia épület és bútor asztalos Telefon 243. Telefon 243. Ezúton is értesiti a tisztelt érdekeltségi köröket, hogy modernül felszerelt rönk­szalagfürészünkön meg­kezdtük a deszkaszelete­lést és rönkvágást. Válla­lunk mindennemű fürésze­lési munkakat, úgymint: rönkök deszkává fürésze­lését. gerendavágást, kerí­tésoszlopok s lécek vágását stb. minden hosszúságban. Rengeteg anyagmegtakari tás, csekély mennyiséyü fü­részpor, gyors, egyenes és pontos vágás. Vidéki mun­kákat azonnal teljesítünk. — Jó cimbora tedd le azt a rozs­dás moídályt, amig meg nem sért­jük egymást I Ezt pedig a „bandavezér" mondta szakasztott olyan ékes magyarság­gal, ahogy én most itt leirom. —- Hát. ... hát ön is magyar ? — Jó cimbora, hol jársz te itt, ahol még a madár se jar? Épen hatodik esztendeje nem hallottam magyar szót, hat hadd nézzelek már meg közelebbről, milyenek is még a hazai embere* I Ezzel azután összefogózkodtunk, megropogtattuk egymás derekát, majd meg nagy beszéd, magyarázkodás közepette körülültük a tüzet, amelyet a német sógor szított fel nagy buz­gólkodással. Hamarosan ismét előkerült az én „rozsdás mordályom" is, amit nagy áppetiiussal fogyasztottam el Balassa Béla honfitárssal az Urnák 1924 ik esztendejében a brazíliai őserdők mélyén és azzal a két spanyol kol­légával, akik szintén nem voltak épen banditák (egyik orvos, a má­sik mérnök) és akik azóta is bizo­nyára szeretettel gondolnak a csa­baiakra. Közös szállást vertünk a „közel­harc" színhelyén, sőt azután sem vál unk el egyhamar. Balassáék egy balsikerü diamantinai expedicióból voltak visszatérőben és szívesen csatlakoztak a mi „expedíciónk"- hoz, aminek alkalmából általam küldik szívélyes jókívánságaikat a kolbász­töltögető csabaiaknak. Ízléses noi és férfikalapok kaphatók jutányos árak mellett RLIHGHSMMER ISTUfltl IV., Berényi-u. 3. sz. alatti üzleté­ben Javitösok gyorsan készülnek. Előnyös házvétel. Kedvező fizetési feltételek mellett oladó a Prónai-utoa 52. sz. ház, mely kövesut mellett van, kifogástalan állapotban és szükséges gazdasági épüle­tekkel bőségesen el van látva. Van • házban két lakás, egy 3 és egy 1 szoba és mellékhelyiségből álló. Üvegezett ve­renda. Nagy istálló. Van egy uj gazdasági épület téglából, melyben disznóhizlalda ős tenyésztésre alkalmas helyiségek, kocsi­szín takarmány kamra van. Cementezett trágyagödör, bánáti víztartály. Szép kert gyümölcsfákkal. Ilyen kitűnően ellátott ház eladásra ritkán kerüli!! Eladással megbízva a GU8ICZA ingatlanforgalmi iroda, Békéscsaba, Andrássy-ut 14. szám. HÉZISZÖUŐSZÉREH vászon, szövet, damaszt, len, kender, zsák stb. szövésére minden háztartás részére nélkülözhetetlen. Csévék, bordák, nyüstök, feszitők, vetéiók stb. szövés/eti cikkek. Részletfizetés. — Kérjen ingyen prespektusi Fonalakra (pamut és lei) kérjen árajánlatot. Háziipari Textilmüueft r.-t. Budapest, VII., Ihöhöly-ut 46. Boros és szeszeshordók, valamint kádak, vödrök fenyö­dézsak állandó nagy raktára. Rak­taron nem lévő árukat gyorsan, pon­:-: tosan és jutányosán készít :-: Popovits Pal kádármester VI, Perényi-ucca 35. sz. alatt' műhelyében. Bizományi lerakat Szabó Sándor kosárfonónál, Ferenc Józtf tér.

Next

/
Thumbnails
Contents