Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-12-25 / 295. szám

Békéscsaba, 1924 december 25. Kőrőm vidék „Becsületes munkaalkotmdny kell, nem meddO viszálykodás." (Látogatás dr. Lípták Pál nyűg. államtitkárnál). bs Munkaasztalánál ült dogozószo­ában, amikor felkerestem. ^I-igy épületiervek, rajzok, szám­veté-ek kibontott tekercsei fölé haj­lo't őszes f je. Bár hangja és tekintete fáradtnak látszik, munkában ma is könnven veszi fel a versenyt a fiatalokkal. Doigo ik szakadatlanul, mert nem tud és nem akar letérni arról az u'ról, smelyikre itt B késcsabán mint egys/erü ácsinas lepett s ame­lyiken tudása, tehetsége és szórtjai­ma viite e őre addig a magasságig, amelyen ma általános tisztelet és nagyrabecsülés iileii hálaként azért, amit egy é'tékes fáradozásban el­töltött élet önzetlen, nemes munká­jával alkotott. Amint igy munká^amélyedten lá­tom, hirtelen véggfutok gondolat­ban nagyszerű pályáján attól kezdve, amikor több csabai munkástársával elmegy a vaskapui hatalmas építke­zésekhez, ahol máris kitűnik kivéte­les laentumával. Röviddel azután 1895 ben már egyszerre négy osz­tályról vizsgázik és érettségit tesz a kecskeméti reáliskolában. Nem sok­kal később már műegyetemi tanár­segéd és 1907 ben műszaki dok­torrá avatják. Ekkor jelenik meg a vasbetonszerkezetek elméletéről szóló eiaborátuma, amely méltó elisme­résre talált és nagy feltűnést keltett a nyugati államok szakirodalmi kö­reiben is. Egy evvel később meg alapozza vasszerkezeti gyárat, amely­ben már a háború kitörése előtt is többezer mu' kasnak ad kenyeret. A „Lip ák-gyár" azóta fogalommá vált. Emelieit az óriási jelentőségre emel­kedett nagyipari vállalkozás mellett, amelyet közvetlenül vezetett párat­lan szaktudásává',egyre-másra emelte azokat a hatalmas palotákat, ame­lyek valóságos diszei fővárosunknak. A Belvárosi Takarék, a Hitelbank, a Pesti Hazai Takarék, a 2. számú telefontközpont, a katonai biztosító­intézet a pestvidéki törvényszék, az igazságügyminisztérium és a kelen­földi honvédlaktanya mellett a pa­loták és ipartelepek egész tömege őrzi nevét és hirdeti kiváló mun kass^gát. Még 1913, őszén rendes tanárnak hívták meg a műegyetemre. A kommün bukása után ő is ott volt azok között, akiket komoly tu­dásukkal és kipróbált erejükkel el­sőnek szólított fegyverbe a haza ügye. Az eUŐ nemzetgyűlésben mint Budapest egyik kerületének képvi­selője egész tudásával vette ki ré­szét a megújhodás megalapozásá­nak nehéz munkájából. Később mint kereskedelemügyi m. kir. államtit­kár áditja minden erejét a lábba­do ó ország szolgálatába és abban a pillanatban válik meg fényes po­litikai pályájától betegségére hivat­kozva, amikor a kereskedelemügyi miniszteri tárcát ajánlják fel neki. Egy férfiú, aki küzd, fárad, dol­goziK nagvszerü tudásával a közért, aki egy egész életen keresztül min­iig csak alkot — és nem vár, nem ógad el babérokat. Visszautasba i felajánlott bársonyszéket. Hátralép ís beáll inkább egyszerű, szorgal­nas polgárnak, mert nem találja jól nagát „a meddő viszálykodáson le 'egyében", dolgozni, alkotni akar ovábbra is! — Szomorúan nézem — mondja - a ma politikai eseményeit. Bánt sok szószatyárkodás, hiszen ez a yi kosa minden komoly alkotó mun­ának. Az én programmom nem illett olna bele ilyen keretbe. Hiszen leg főbb célom épen a becsületes mun­kaalkotmány kidolgozása volt. Ugy éreztem mindig, hogy ezzel tartozom ann^k az osztálynak, amelyikből idáig jöttem és ezen is fáradoztam minden erőmmel már kereskedelmi államtitkár koromban. Mert ami leg­égetőbben kell, az a becsületes munkaalkotmány, nem pedig a meddő viszálykodás. Olyan munkaalkot­j mányra gondolok, amely rekesszen ki minden szélsőséges törekvést. Csak e/zel küszöbölhetjük ki a szociális bajok nagy részét és csak ennek a védővonalain belül biztosithatunk olyan termelési viszonyokat, ame­lyekben mindenki értéke szerint ta­lálja meg jutalmát. Az értékek érvé­nyesülésének útját kell megvédeni és vég?etes hiba, hogy ehelyett az üres, rosszindulatú demagógok előtörését látjuk." (m. d) SzUIoHneh karácsonyra Százezrek áhítata szárnyal ma az égbe dicsőítésre a mindannyiunkért emberré született Istenfiának. Száz­ezrek lelkéről múlik a fojtogató szo­rongás az isteni irgalom n.egnyilat­kozasa: a betlehemi jászoiböcsó felett felragyogó remenycsil ag áltól. És mégis: hány és hany lelek har­móniáját hézagositja ma is kétség, reménytelenség ? Áz emberiség, az állam, az egyesek óhsj'va keresik a jelen sivárságát enyhitó, a jövő bizonytalanságát igéretesitő feleletet, amey pedig olvash tóm 8dva van. A megállíthatatlan jeien a látha­tatlan jövendő térbeva ósuiása, mely­nek idézői a mindenkori jelenvalók. Tehát nekünk, az örök eleifolyamat ma élőinek feladatunk: a holnapot jelentő ifjúságot otyanná nevelni, hogy az el nem botlo biztossággal talá jon rá a békés boldogu as ös­vényére l És vájjon az a tudat, hogy az örökeinkbe következőket egij jobb, egy boldogtbb kor ölelése j várja, nem meienqeti-e fel a mi fa­] gyos életünket is? * * * flpró emberkék, a jövő Ígéretei, vidám, gond alan, pajkos gyermek­sereg esi ingelő zaja tölti el a kará­csony elótti napokon az utcákat. Magyar szülők l Jertek, álljatok meg velem ez apróság között. Jertek, hallgassátok mit csacsognak ezek BZ apró ajkak, mit forgatnak fejecs­kéixben a miénknél boldogabb jövő letéteményesei? Halljátok csak! Olt a szőke Pistike mutogatja önérzetes büszkeséggel értesítőjét, biztos, hogy szinjeles. Nem hiaba tanult példás buzgalommal! Mellette a buksi Jóska zokog keservesen. Nem tudni, pálcaiszonya-e vagy az igaz meg­bánás borzolja-e lelkét ? Vagy talán azért sir, mert, hogy ötöse van, nem lesz Jézuskája ? Itt meg Böske duz­zog, hogy ó jobb jegyet érdemelt voina meg. Lázadó hanggal csattan fel a csöppség : .Nem tanú ok többé, hiszen csak egyre megy, ha tanú ok, ha nem: jelest ugy se kapokI" Ma­gára maradtan egy szomorú, hal­vány fiúcska hallgatja mit beszel a többi. Valami sir benne. Hiába viszi a legjobb bizonyítványt haza szü­leihez: elmarad lelkének minden szines álma, hisz kenyér alig iut asztalukra Krisztus születésnapiárai Lám a szomszéd Pubi mennyi min­den szépet: lovat, fakatonát, képes meséskönyvet kap a nagy ünnepen Jézuska postáján. Igaz, megigerte, játszhatik majd véle, hogyha ezután is — tanítja, oktatja... * * * Édes apák! Édes anyákI Hányan érzitek át ennek az érte­sitőosztásnak — sokszor Mán poésa életre kiható — jelentőségét ? Ha­nyan mondjátok meg s^óke Pisii<é­nek, hogy nem önereje segítette hozzá bizonyítványához s Istené a hála elsőbben is érte ?! El ne bizza magát! — Hanyan fedditek meg szerető haraggal a buksi Jóskákat ? Mondjátok-e nékik, hogu az ig e­kezet mindent jóvá tthet? — SZOK­tátok biztatni a duzzogó Bóskét, hogy az élet sem oszt iqen aqak­ran érdem szerint é tesitót!? Hogy erós/akolja erős akarattal, ru^a íyos lélekkel, hitét el nem vesztve elő­menetelét ! — S ti, roskadt szegé­nyek a barna kenyérrel adtok e vi­gaszt is derék fiatoknak: Ha most elmarad is a muló ajándék, ez ne szegje kedvét!? Fal a fejjel, Küzd­jön és Isten áldása felragyog rajta is, bízzon és dolgozzon! Szülök, kik a karácsony ünnepét gazdag, erősöktől telő ajándékkal szoktátok bo dogságban ragyog ivá tenni gyermekei ek számára, vagy ti, kiknek bánatos lázárságotok der­meszti halaira minden örömötöKet, — szoktatok- e ezen Isten öl szen­telt órákban arra is gondolni, ho^y a lelki megajándékozás mindennél fontosabb? — Gyakoroljátok e a törékeny, földi jutalomnyuitáson ki­vül az ezeket tulé'ő, a poriadáson felülálló ajándékosztást is ? — Ad­tok-e gyermekeiteknek olyan kincse­ket is, melyeket „sem arozsdi, sem a moly meg nem emésztnet" és me­lyeket „sem a tolvajok ki nem ás­hatnak, sem el nem lophatnak"? Tanító. n n DÍVATSZÜCS MŰHELY; Tisztelettel értesítem a t. hölgyközönséget, hogy Békéscsabán Berényi ut 27. szám alatt levő szucsmuhBlyemet divatszücsseggel hibovitettem s ezáltal azon helyzetben vagyok, hogy mindennemű női szőr­mebundákat, sportkabátokat, úgyszintén régi kabátok, muffok, boák vagy bundák átalakítását a legutolsó divat szerim vállalhatom. — A t. közönség szíves pártfogását kérem Tisztelettel 3272 Martincsek Mátyás Telefon 47. — szűcsmester — Telefon 47, sl Malomátvétel / Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a Vásártér 13. sz. alatt levő volt Dörfling er-féle malmot megvettem és azt a mai kor igényeinek megfele­lően á t a l akit ott am. Ennek következtében módomban van mindennemű őrléseket és darálásokat a legjobban és legpontosabban eszközölni. Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy az igen tisztelt őrlő közönséget minden tekintetben minden igénveknek megfelelően és legszoli­dabban kiszolgáljam. Szives pártfogást kér: RUBINSTEIN ADOLF a vásártéri malom tulajdonosa. Mindennemű őrlemények eladása! s Csereörlés!

Next

/
Thumbnails
Contents