Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-10-19 / 240. szám

Békéscsaba, 1924. október 169. Ara 1000 korona, Vasárnap V'. évfolyam 23

8, szám | GRÓF SZÉCHENjjl ANTAE, | A kimondhatatlan ueszteség fájó érzésénél írjuk le a megdöbbentő hirt: Széchenyi Antal gróf meghalt. Nauheimból jött a hir, ahol gyógyulást keresett két éu óta tartó súlyos betegségére. Nem ueheti tőlünk senki rossz néuen, ha először a magunk ueszteségét sirjuk el. A Körösuidék alapitója, leglelkesebb, megértő, pótolhatatlan barátja uolt. A „legnagyobb magyar" családjából származó főúr közénk jött, uelünk érzett, uelünk munkálkodott páratlan buzgósággal, megértéssel és jóakarattal. A társadalmi különbség elenyészett, mikor rendkiuül okos, nemes, tiszta gondolkozását, a polgárt és munkástársadalomról uallott elueit hallottuk ajkáról. Mint egy hazáját uégtelenül szerető, minden izében magyar ember aggadalmas lélekkel nézte hazánk szomorú jelenét, páratlan szociális érzékkel, áldozatkészséggel és a segítő szeretet számtalan adományáual gyógyítgatta az előtte feltárult sebeket. Bár az országos politikától mindig táuol maradt, minden közügy iránt melegen érdeklődött; bámulatos tiszta látással és tájékozottsággal uett részt minden hazafias mozgalomban, minden társadalmi kérdés érdekelte, sziue és ajtaja nyitna állott minden szegény előtt. Éueken keresztül ült az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesitő Társulat elnöki székében s lelkes ügybuzgalommal, szakértelemmel uezette azt. Pósteleki és földuári uradalmait mintagazdasággá emelte, ugyszóluán személyesen uezette, állandóan tisztjei és munkásat közt éli, ualósággal tipusa lett az intelligens magyar gazdának. Gazdatisztjei a legnagyobb tisztelettel hajoltak meg szaktudása előtt, igazi tekintély uolt Békésuármegyében gazdasági kérdésekben. Ilyen értékes, nemes, szép életpálya ért uéget Nauheimban. Sokáig hordozta nehéz betegségét férfias erőuel, a gyógyulásban bízó erős hittel. Sokáig figyelték családja, barátai és tisztelői aggódó, imádkozó reménykedő lélekkel szenuedését. A gyógyulás helyett jött a meguáltó halál, s jött a ueszteség fájdalma. Oda uisz minket is a soha el nem maló tisztelet és szeretet a gyászoló család mögé, hiszen magunkénak éreztük, ueszteségünket siratjuk, megértő, lelkes oszlopemberünket gyászoljuk őbenne. Elszólította őt Isten tőlünk, de mi az általa kijelölt uton haladunk touább s ugy érezzük, hogy szelleme kfistünk maradt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. füt/got/an koromxtény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetésit árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Mikor soká, nagyon soká nem jött posta. Kora reggeltől késő estig lázas izgatottsággal dolgozott az egész tábor. A betegek kivételével mindenki a munkában talált vigasztalást és megélhetést. Akadt ugyan néhány ember, akik nem dolgoztak a világért sem, de ezeket mint extraragánsokat meg bámultuk és megsajnáltuk. Soha nem fogom elfelejteni azt az öreg alezredest, aki a hármas barak ajtajában szónokolt egy augusztusi forró délutánon. Lesoványodott öklét rázta a levegőben és baljában görcsösen szorított görbe botjára rátá maszkodott, hogy el ne essék. Mondom, százszor mondom, nem fogok dolgozni soha! Engem kötelesek eltartani az oroszok rangomhoz illően, ha elfogtak. A nemzetközi jog kötelezi őket. És ha nem teszik, inkább éhen halok, de nem dolgozom, mert urnák |születtem és ur vagyok. Az osztrák hadsereg alezredese. Ur, aki nem alázza meg magát a munkával még az élete árán sem! Alig egy hónap múlva a koporsóját álltuk körül, nem kis megindultsággal. Valóban a fanatizmusának az áldozata lett. Elvét fel nem adta, de nem fogadott el senkitől segítséget. Meghalt végelgyengülésben az ötvenes évek elején ... Az alkotó munkabírás delén, az elveiért halt meg. Hanem a derekát be nem adta. Megérdemelte a soha el nem muló tisztelet koszorúját, amit el is vitt magával a szibériai sárgaföldbe ... ... Martirkoszorú ... kezetes dátumnak, mikor hazulról, a mieinktől utoljára hirt kaptunk. Egyszer futótűzként terjedt el a táborban az a hir, hogy posta érkezett. Izgatottan vártuk a kiosztás idejét, vájjon kinek és mit hozott és mikorról hozott. vissza mindenki, hogy ne legyen ünneprontó. Hanem Egyed Feri másnap reggel nem ment munkába. Szédelgett ideoda, elindult, visszafordult és az üresen álló szobában szó nélkül elüldögélt az asztala mellett. Nem tartozott érte senkinek számadással, csak magának. Nem dolgozott — nem keresett. Nincs tovább. Délben a pihenés óráján Rajkó, a muzsikus zászlós addig faggatta, hogy sirva fakadt. Es a könnyekkel megoldódott a megfagyott sziv. De nem ugy, ahogy gondolták, hanem drámai erővel, hogy szinte megijedtek tőle. A zubbonya leszakadt zsebéből nagy felindulással kicsapta a kék fogolylapot az asztalára és eltorzult arccal, rekedt hangon kiáltotta: — Nesztek! Tépjétek szét a szivemet. Kíváncsi banda. — És kirohant a szobából. Csak összenéztek a lakótársak, de a kidobott' prédára nem vetette rá magat senki. Mikor visszajött, ugy kérlelte őket, hogy olvassák el hát. Rajkó a kezébe vette a lapot és Egyed Feri kérlelni kezdte: — Olvasd hangosan. Olvasd az istenért, hadd halljam tőled, mert a szememnek nem hiszek. És Rajkó halálos csendben ofvasni kezdett: „Kedves Feri I A ti hazatéréstek A reánk következő ősszel vettük csak észre, hogy milyen különös változáson ment keresztül a tábor lakossága külső kinézésében is. A formás bricseszek, térdnadrágok, magyar nadrágok, hogy megadták magukat sorsuknak a szakadatlan viselés következtében, a nyár folyamán hatalmas lovaglófoltokat kaptak bőrből, amik merev voltukkal igen különös formát adtak viselőiknek. Ha most hozzáképzeljük a kerek, pajzsalaku könyökfoltokat a zubbonyokon, előttünk állnak azok a figurák, melyek sürün benépesítették a fogolytábort. Minden lelki izgalom nélkül, a munkának és a munkában élő táborlakókat hamar hozzászoktatta a megszokás ehez a változáshoz és ahogy a haruspexek nem nevettek a másikat látva, ugy mi is egészen természetesnek találtuk megváltozott és meszsziröl nézve kómikusnak tetsző külsőnket és napirendre tértünk fölötte. A világtól teljesen elzárva éltük sajátságos uj életünket és éppen az egy éves fordulóját annak az emléA mi barakunkban lakó négyszáz tisztnek egyetlen lapja érkezett. Egyed Ferenc kapta. Pár perc alatt mindenki tudta az eseményt és érdeklődéssel tódultak a szobába a cimborák, hátha megtudnak valamit — hazulról. A fásult szivekben feloldódott a szunnyadó honvágy, a megszokás révén elaludt családi élet elementáris } erővel követelődzött.. . | Hiába. ] Egyed Ferenc lehorgasztott fejjel ült az ágya szélén ; ne n felelt semmi kérdésre, ugy látszott, minden gondolatával elérhetetlen messze jár, a glóbusz másik oldalán, ahova minden áldott este elvitték a gondolatai, mikor senki sem sejtette. ... Egy melegszívű szőke aszszony ... reá vár epedő szívvel... A göndörhaju kis Ferike, aki a térdén lovagolt... és az a kis feketehajú karonölö leány, aki olyan volt, mint az édesapja, aki csak kezdte a kis piros ajkait csücsöríteni, hogy kimondja nagy nehezen : Apusz ... És megilletődött tisztelettel vonult