Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-05-24 / 119. szám

Békéscsaba, 1924. május 24. Ára 800 korona. Szombat V. évfolyam 119 szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelős szerkesztő: MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 55000 K | Egy hóra 18000 K. Egyes szám ára 800 K Elítélték a „Népszava" egyik munkatársát Budapest, május 23. A Népszava 1922 aug. 4-iki számában „Csendőrök vérengzése Pilisszántóg" cimen cikk jelent meg. A cikk szerint Pilisszántón a csendőrök több embert agyonszúrtak. Majd másnap ok nélkül sortüzet adtak a templomba igyekvő lakosságra. A királyi ügyészség a csendőrség ellen elkövetett rágalmazás cimén vádat emelt a cikk szerzője, Teszár Károly, a Népszava munkatársa ellen. Az ügyet ma tárgyalta a büntetőtörvényszék. A bíróság a valódiság bizonyítását rendelte el. Több csendőrségi iratot olvastak fel. A bíróság a fegyverhasználatot jogosnak fogadta el és Teszár Károlyt 1 évi fogházbüntetésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság a cikk hangjának izgató voltát. Villamosítják Oroszország vasutait Moszkva, május 23. A moszkvai villamos rt. bankká alakult „Elektrobank" néven és egész Oroszország vasutainak villamosításával foglalkozik. A népbiztosok hozzájárultak az átalakuláshoz. ( ílmeriko jóakaratú támogatása a külföldi Kölcsön snegszerzésében 4 Budapest, május 23. A külföldi kölcsönnel kapcsolatban megindult tárgyalásról Stausz István a következőket mondotta : Amennyire én a tárgyalásokat ismerem, azok nagyon biztatók, sőt azt mondhatom, hogy Amerika egyenesen érdeklődik a szanálási terv keresztülvitelének lehetősége iránt, ami azt is jelenti, hogy nagy erővel fog támogatásunkra sietni a kölcsön megszerzésnél. Mindezt J. Smidt népszövetségi népbiztosnak köszönhetjük. Az angolok is nagy érdeklődéssel vannak irántunk e tekintetben és minden eszközt felhasználnak arra, hogy segítsenek rajtunk. Hasonlóképen Olaszország is kifejezte ezirányu támogatását.' • Ma ÜIÉÜI mey a Magyar Nemzeti iánk lunius Ki-én ftezdi meg működését Budapest, május 23. R Magyar Nemzeti Bank holnap 10 órakor tartja alakuló közgyűlését. Rz alakuló közgyűlésen Korányi Frigyes pénzügyminiszter fog elnökölni. R közgyűlés hozzájárul a napirendre tűzött tárgysorozathoz. R Magyar Nemzeti Bank holnap már de fakto meg íesz, azonban működését csak junius 10-én kezdi meg. Technikai akadályok miatt nem lehetséges előbb, mert ez idő alatt jelölik ki a Jegyintézettisztviselöit illetve szólítják fel őket a Nemzeti Bankba való belépésre. Ekkor történnek meg a kinevezések. Két hét alatt intézik el a cégjegyzést is, hogy a bank törvényesen is megkezdhesse működését. Átveszi az aktívákat és passzívákat is. Uj számíantanitási rendszer Szenzációs találmány azisholák számára Az elemi iskolai munkának egyik legnehezebb, legtöbb fáradságot igénylő része a számtantanitás. Rengeteg munkába kerül minden iskolában a szám fogalmának megismertetése s az azokkal való müveletek begyakorlása. A gyermekeket szerető pedagógusok nagyon régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, mint lehetne ezt a munkát megkönnyíteni. Ezen a téren szenzációs eredményre jutott Munkácsi Antal nyírségi nyug. igazgatótanító. Sok esztendei kísérlet és tanulmányozás után, belemélyedve a gyermeklélek és gyermekelme alapos kutatásába, egy egészen eredeti módszert dolgozott ki a számtan tanítására. Munkácsinak a húszas számrendszerig haladó tanítási módszere könynyen előállítható, szemléltető papirosléccel dolgozik, melyen piros és fekete pontok mellett számok jelzik az egységeket. A papirkarton számológép a mai viszonyok között 3000 koronából előállitható. Diákok a munkaasztal mellett Lapzárta után minden este a gimnázium eiőtt megyek haza és már régóta szeget ütött a fejembe, hogy azokon a földszinti ablakokon, amelyekből azelőtt legtöbbször víg nótaszó harsogott ki, mostanában szorgalmas kopácsolás, fűrészelés és gyalusziszegés szűrődik át. Ha valami ántántkopö szaglászna erre és megtudná, hogy ott a „Csaba" cserkészek otthona van, a titokzatosan serény munkahangok hallatára bizonyosan tüstént azt táviratozná széjjel Páristól Bukarestig, hogy rejtett hadfelszerelési gyárat fedezett fel, amelyet a gimnázium növendékei tartanak üzemben és amely miatt haladéktalanul fel kell oszlatni az összes magyar cserkészcsapatokat. Nem tagadom, magam is elég sokáig töprengtem afelett, hogy hogyan jön a kalapács, a fürész és a gyalu a declinátiónak, a gyökvonásnak és általában a hangtalankönyvekből kiáradó méltóságteljes tudományoknak a birodalmába. Nekem azonban könnyebb helyzetem van ebben a tekintetben az ántántkopóénál, mert egyszerűen fogtam magam és meginterjúvoltam a rejtélyes ügyre vonatkozólag »Kálmán bácsit« mint cserkészparancsnokot, aki szívélyesen egyezett bele, hogy bekukkantsak cserkészeinek boszorkánykonyhájába. Boszotkánykonyha ? No persze, hogy az. Hiszen valósággal boszorkányság, amit ott végeznek. Boldog emlékű elsőgimnazista koromban, amikor egy igen szép és madárfészek tanulmányozásra mindenekfelett alkalmas napon stiglinc helyett kövér szekundát fogtam Sextusék udvarán, osztályfőnököm, aki egyúttal az épületes latin tudománynak volt a tanára, jóindulatulag a füleniberagadt és atyai melegséggel ajánlotta, hogy — változtassak pályát, mert — úgymond — belátja ő is, hogy szebb dolog utcahosszat fütyörészve, jószabásu csirizes kékkötőben és mezítláb a kuncsaftoknak hazahordani a ragyogó, subickos cipőket, mint ennek a Sextus gyereknek a gyermekkorát és ifjúságát bemagolni zengzetes latin nyelven. Akkoriban nagyon elszomorodtam, pedig nem sokkal azután egy másik professzorom tette ugyanezt az ajánlatot, valami véletlen fejbeverési ügyből kifolyólag. Szerencse, hogy ugyanez járt ki minden iskolatársamnak is hasonló esetekben. Milyen magasról néztük mi akkoriban (a második emeleten volt az osztályunk) az utcán szaladgáló kékkötényes „inasokat"! Amikor intőt vagy bizony-hitvány bizonyítványt^ittünk haza imitt-amott, ez volt a leglesujtóbb, még a nádvesszőnél is hatásosabb atyai fenyítés : „Ebadta csirkefogója, eridj inasnak!" És nekünk, akkori diákoknak csak ilyen zivataros napokat Éövető lidérces éjszakákon, nehéz álmainkban jelent meg kisérteni a kékkötény, a háromiábuszék, a lábszij, a dikics és a csirizestál . . . De mint változik az idők járása 1 Amig visszacsillannak egy-egy röpke pillanatra ezek a régi emlékek, ime benn találom magam a kellős közepén egy műhelynek, amelyben diákok serény kezei közt perdül az ár, sodródik a szurkosfonál, koppan a kalapács a faszegen, siklik a gyalu, serceg a fürész és egyfelől gyalupadok, állványok, készülő bútordarabok és finoman fényezett, lakkozott, funérozott „műremekek", másfelől pedig háromiábuszék, szerszámosasztal és csirizestál körül mind gimnazista diákok szorgoskodnak. Valami ünnepélyes megilletődés vesz rajtam erőt, amilyet csak akkor érez az ember, ha valami nagyon szép vagy nagyon nemes dolgot lát. Ez a látvány nagyon szép is, nagyon nemes is. Jelentősége röviden el sem mondható. Csak az tudja, hogy mit jelent ezeknek a cipőtalpaló és gyaluló cserkészeknek a munkája az ország jövő társadalmának^kialakulása szempontjából, aki átélte a mindan praktikus nevelést és gyakorlatiasságra szoktatást mellőző régebbi középiskolák árnyékos védőfalai közül a hibásan nevelt palántákat kiégető életbe való kilépés nehéz pillanatait. Abban, hogy ezek a diákfiuk cipőket talpalnak és szekrényeket meg politúros dobozokat készítenek, nem az a fontos, hogy hány talpalást és foltozást vagy hány szekrénypolcot készítenek el egy hét alatt, hiszen ezeknek a fiuknak legnagyobbrésze igazán meg tudná fizetni ilyen téren mutatkozó szükségletének elvégeztetését is, hanem igenis kiáltó fontosságú az a tény, hogy amig ezek a diákok megbarátkoznak és bánni tanulnak a szerszámokkal, ezáltal magától töredezik ki lelkűkből egy ostoba, régi, átkos előítélet, amelynek helyébe a nemesítő ipnrimunka megbecsülése és szeretete gyökerezik. Fontos ám ez a munka magukra a diákokra nézve is, mert a vidám cserkészmühelyben tenyerük és ujjuk, amely egyébként kényelmesen mered végig a tollszáron vagy a ceruzán, itt megkérgesedik, megügyesedík, megerősödik, gondolataik pedig, amelyek gimnáziumi tanulmányaik közben legnagyobbrészt elvont, nem érzékelhető és ideálisan átformált magasabb régiókból táplálkoznak, itt esténként a munkaasztal mellett leszállanak a lyukas cipőtalp problémájához. A kéznek a munkára való ügyessége és a léleknek a gyakorlatiélet problémáiban való jártassága pedig két hatalmas fegyver az iskolából kilépő ifjú kezében, amely megvédi és felemeli mint egyest, a társadalom számára pedig hasznossá, értékessé, helytálló egész emberré te-