Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-08-20 / 190. szám

Ara 1000 korona Békéscsaba, 1924. aug. 20. Szerda V. évfolyam 190. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő: MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K István iiiPÉiy Hz ezeréves magyar állam születése napja évről-évre visz­szajdr hozzánk, hogy lelkünket megfürössze az emlékezet. T\ vaskezü első király hatalmas egyénisége jelenik meg előttünk, aki egységbe kovácsolta a Dana-Tisza partjain hazát szer­zett hét nemzetséget. n nem alkuvó keresztény király glóriás homloka tündöklik ma előttünk, ki a pogányság karjaiból ki­emelte s a Krisztus egyházába terelte vad, szilaj, dacos ma­gyar véreit. Állam és nemzet­alkotó bölcsessége előtt ezer év távlatán is meghajtjuk fejün­ket, áldva emlegetjük, imánkba foglaljuk nevét. István király neve egy a ke­resztény nemzeti Magyarország fogalmával s ha amit alkotott, kiállotta ezer év minden viharát, a jelen szomorúsága sem tör­heti meg azt a reményünket, hogy más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, mely egyszer — ezer év előtt vette­tett, s hogy magyar életünk utja minden időkre kihatólag meg van állapítva s arról le­térni a nemzetnek is, az állam­nak is halált jelent. h megfutott történelmi ut legelején ott ragyog a gránit­oszlop: István király, visszanéz­hetünk rá. Soha cl nem mo­sódó, felségesen nagy alakja, a történelem patinás bizony­ságaival erősítve mutatja az egyetlen utat ma is, a jövőre is: keresztény nemzeti királyság, Nézzünk is vissza rá, a szo­morú jelen vörös és demokrata áramlatain, a csonka-béna ma­gyar föld könnyein, szenvedé­sein tul ott áll a történelmi mult eredő forrása: a Krisztus nyájába és az európai nem­zetek családjába bevezérlő apostoli király. Jobbja ma is véd, irányt mutat és nemzeti j sebeket gyógyit; hite — a krisz- ) tiánizmusz — ma is embert j nemesítő, jobbító, Istenhez ve- í zető hatalom: nevenapja nem­zeti ünnep, sziveket dobogtató hálás emlékezet napja. Legyen is az örökre! K. Gy. Hady Untai vezérigazgató nyilatkozata az ilfoldi Eiso Gazdasági Vasút fejlődéséről Épül az orosházi vasul Alkalmunk yolt beszélgetést foly­tatni Hady Antallal, az AEQV ve­zérigazgatójával, akihez kérdést in­téztünk aziránt, hogy milyen stádi­umban van az orosházi vasút épitési ügye. Kérdésünkre az alábbi értékes választ kaptuk : „Többszöri szives érdeklődésükre nem akartam az orosházai vasútépí­tési ügyben addig nyilatkozni, amig az első kapavágás meg nem történt. Közvetlen az épités megkezdése előtt azonban nem térhetek ki és röviden ismertetem ezt a régóta va­júdó Kaszaperpuszta—orosházai vas­útépítés ügyét. Orosháza már régen felismerte ennek a vasútnak a szükségességét és a szükséges épitési tőkét még amikor az AEGV-t az ACsEV ke­zelte, össze is hozta. Ebből kifolyólag még 1907 év­ben már a közigazgatási bejárás is megtartatott, a vasút mngépitése azonban ellentétes érdekekből kifo­lyólag elmaradt. A világháború, a forradalmi ese­mények, valamint az azt követő ne­héz gazdasági események már-már véglegesen elodázták a vasút meg­építését, amidőn azonban vasutunk az ACsEV-tői elszakadva önálló ke­zelésbe ment, azonnal érintkezésbe léptem Orosháza vezetőségével e vasút megépítése végett* Kunos főjegyző, dr. Berthóty Ká­roly kormány főtanácsos, de legfő­képen Széli István városi főmérnök lelkes segítségével sok nehéz tár-' gyalás után azonban végre sikerült e vasút megépítéséhez a szükséges tőkét búzában összehozni, E 15 km-es vasút építéséhez mintegy 120 waggon búzára van szükség, amelyhez Orosháza község 50 waggonnal, az orosházai keres­kedők 20, az iparosok 10, az Aegv. anyagban 20 waggonnyi ellenérték­kel és a gazdaközönség az érdekelt nagy birtokokkal együtt mintegy 20 vaggonnal fog a hozzájárulásban részt venni. Az itt felsorolt buzahozzájárulás — kivéve a gazdaközönség hozzájá­rulását — már mind le van jegyezve, úgyhogy a vasút megépítése már biztosítva van annyira, hogy már a szükséges főbb anyagok, mint si­nek, teherkocsik, mozdony, talpfák nemcsak hogy meg vannak rendelve, de már a leszállítások is megkez­dődtek. A vasút építéséhez szükséges ter­vek már mind készen vannak s ha a napokban a minisztériumtól az épités megkezdésére az engedély megjön, a földmunkát is meg fog­juk kezdeni. — Mik a tervei a vezérigazgató urnák B jövőt illetőleg a további' vasútépítésnél ? Mint mindenütt, itt is a kezdet a legnehezebb. A háború kitörése óta ez lesz a legelső megépülő köz­forgalmú vasút s igy természetes, kogy az összes szakkörök nagy ér­deklődéssel néznek eléje. Békéscsaba, Orosháza és Gyula is ha ugy akarja, oly fontos ke­reskedelmi és mezőgazdasági góc­pontokká válnak, hogy elkerülhetet­len szükség lesz megfelelő kisvas­utak építésére. Hiszen ha az első minta meglesz, rövidesen ki fog épülni a Mezőko­vácsháza—Kunágota—Dombiratos— Kevermes—Lőkösházai vasút, mely hivatva lesz a Romániából jövő for­galmat a legrövidebb irányon át Orosháza felé lebonyolítani. Ki fog épülni a békéscsabai ta­nyákat behálózó békéscsabai köz­vasut Kondoros, Szarvas bekapcso­lódásával, valamint Tótkomlóson át a Hódmezővásárhely—tiszai vonal­nak az olcsó viziut elérhetése végett. Vasút nélkül van Doboz—Gerla, Postelek fent, Vésztőn tul az egész Sárrét fel a Hajdúságig, Debrecen Levél Dániából Koppenhága-Jamboree, 1924. aug. 11. A magyar csapat Már második napja vagyunk a Jamboreen a cserkészek világössze­jövetelén. Csodálatos tarka, nagy­szerű kép ez a hatalmas tábor. Har­minchárom nemzet ifjúságának színe­java nyüzsög itt boldogan, jóked­vűen. Szeretnék legalább megközelítő rajzot adni erről az itt folyó életről, azért több szempontból próbálom azt leirni. Először azonban a mi itteni helyzetünkről számolok be. Mint már írtam, nagy szeretettel fogadtak a dánok s ezt a kedves­séget nem tagadták meg máig sem. Mint házigazdák, mindenkivel szem­ben előzékenyek a dán cserkészek, akik nagy tömegben vannak jelen, de minket mintha különösen kitün­tetnének. Minden mozdulatunkat sze­retettel figyelik. A táborunk két részből áll. A kisérő csapaté mindjárt a főbejárat elején, a versenycsapaté egy kissé hátrább van. Mellettünk vannak jobbról a németek, balról a franciák, előttünk a svédek, mögöttünk a let­tek. A versenycsapat mellett jobbra a lengyelek, balra a csileiek, mö­göttünk a norvégek és luxenburgok, előttük a hollandok és sveieiak. Természetes, hogy a verseny szem­pontjából a figyelem főként a ver­senycsapat tábora felé irányul, akik komoly ellenfélnek látszanak. Eddig még minden versenyered­mény titok, mert a döntés pontozás alapján történik s ezt nem hozzák nyilvánosságra. Megérkezésünkkor tökéletes fölényben voltunk. A gyors sátorverést 8 és félperc alatt elin­tézték a fiuk. (Negyven fiu 26 sátrat vert fel ezalatt), holott előttünk a legjobb idő 15 perc volt (Sveic). Azóta azonban — ugy hirlik, hogy az angolok s az indiaiak lepipáztak bennünket. Ez azonban nem bizo­nyos, mert a pontos időket egyál­talában nem lehet tudni. A verseny­bíróság jelentést nem ad ki, ellen­őrizni pedig lehetetlen a versenyt ezen a hatalmas területen. A magyar tábor a mi Ítéletünk szerint — pedig próbálunk objek­tívek lenni — egyike a legszebbek­nek. Amerika, Anglia s néhány gyar­mati csapat tábora ugyan sokkal több jólétről tanúskodik, csodálatos szép felszerelésével. Jappán, Kina, Egyiptom stb. táborában több az exotikum, de a miénknek rendje, tisztasága, művészi elrendezése talán a legkülönb. Természetesen azért nem vagyunk vérmes reményekkel, mert itt igazán nehéz dönteni s alig képzelhető, hogy a mi árva nemzetünket külö­nös figyelemmel kisérjék a dánokon kivül a többi delegátusok is. A zenekarunknak óriási sikere van. Ezen a téren kétségtelen az elsőségünk. (Hallottuk is, hogy a franciák tiltakoznak a zenekar pon­tozása ellen. Ma már minden pará­déhoz a mi muzsikánkat kérik s minden szereplésünket osztatlan tet­szésnyilvánítás fogadja. A versenycsapat igen jól fest, de azért igazán nem lehet tudni, hol fog állni a pontozásban. Kedves, erős, szép csapatunk van, de nem versenyezhet a dánok, svédek, nor­) végek stb. megkapó szépségével. Itt igazán nem lehet tudni, kinek milyen lesz az ízlése. A ruhánk is szép, de tul egyszerű. Ezen a téren az amerikaiak, angolok, jappánok — gazdag­ságuk folytán — talán előttönk jár­nak. Sok nemzetnek meg színesebb a ruhája. Egy-egy élénk nyakkendő sokszor igen jó hatást tesz. Egyszóval nagy bizonytalanság­ban vagyunk. De egy bizonyos: nem fogunk nagyon lemaradni s a vereség miatt sem kell szégyenkez­nünk ilyen ellenfelekkel szemben. Vidovszky Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents