Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-20 / 163. szám

Békéscsaba, 1922. julius 20. Csütörtök Hl. évfolyam 163. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i Békéscsabán, Szent István-tón 18. sz. 4 szenkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóna 85 K, negyedévre 250 K, félévne 500 K. Egyes szám ána 4 K. ami nem gyilkosság Ami nem gyíkosság, sőt még csak nem is rablás, az ott kezdődik a papirtalpu bakancsoknál a háborúban. Szemtanukra hivatkozhatnánk, hogy az aznap kapott vadonatúj bakancsokból tizenkét órai mars után semmi sem maradt meg a katonáK lábán s a félszázad lába elüszkösödött a fagyási sebektől. Amputáció, halál, itthon a Hinterlandban pedig özvegyek és árvák zokogása fakadt a szörnyű szállítási csalásoktól, meg egynéhány millió „jó" korona, amit röhögve vágtak zsebre az emberirtásért a hadseregszállítók. Nagy hibát követett el az akkori kormány, hogy ezekhez a gazokhoz nem mert hozzányúlni és mindjárt akkor, azon melegében rem akasztott fel közülük egynéhányat. Mert igy csak vérszemet kapott a sisere-had. Jöttek a láncosok, áruhalmozók és rejtegetők, akik mind nehéz milliókat harácsoltak össze a lakosság koplaltatásán és kizsarolásán. Egyszer elfogyott a liszt, máskor eltűnt a cukor, a zsir, hus, tej, hol ez, hol amaz, hogy mind újra meg újra előkerüljön, de már felemelt áron. Ezek közt is számtalanszor alkalma nyilt volna a hatóságnak és törvényhozásnak egy kis tizedelésre. Ezt is elmulasztották. Következtek a forradalmak, a proletárdiktatúra, a borzalmas béke . .. fehér pénz, devalváció, valutánk elértéktelenedése ... Amerika nyomja lefelé a francia frankot, a frank magával húzza a márkát, a márka pedig magával rántja a magyar koronát. A valutaromlásban tehát olyan elemi csapást kell látnunk, amely ellen az államhatalom sem tehet semmit. De ha nem tehetünk is semmit sem valutánk további romlása ellen Newyorkban, annál inkább és annál többet kell csel'- ;dnünk idehaza. Statisztikai adatok kétségtelenül megállapítják, hogy az utóbbi időkben ijesztőn növekszik CsonkaMagyarországon a halandóság. Felnőttek közt is, de kisgyermekek és csecsemők közt különösen. Az ország lateiner középosztályának és munkásságának kenyere, egészsége, testi meg erkölcsi épsége forog kockán, ha még most is elodázzuk azokat a hatalmi intézkedéseket, amelyekkel végre gátat vessünk a siberek, valutaspekulánsok és a korona leromlásának ürügye alatt aránytalanul és arcátlanul drágító árfelhajtók nemzetirtó szenvedélyének, amellyel családok pusztulását, csecsemők roppant halandóságát s az egymás után következő uj generációk fizikai, szellemi és erkölcsi teljes elsatnyulását és elkorcsosulását idézik elő. Nem minősített rablás és gyilkolás, de minősíthetetlen gazsága a tömegirtásnak, amit egész osztályok éheztetésével, sőt céltudatos kipusztitásával elkövetnek Csonka-Magyarország hivatásos fosztogatói: a spekulánsok és árfelhajtók. Most már itt az utolsó óra és Magyarország ínségben vergődő társadalma bizalommal várja a kormánytól, hogy kivételes hatalma alapján kemény és hatásos közbelépéssel tegye végre ártalmatlanná a nemzetirtókat. a miniszterelnök megcáfolja oz államföyflltozospol terjesztett híreszteléseket 3 nemzetgyűlés szerdai ülése Budapest, jul. 19. R mai gyűlést Szcitovszky alelnök 10 órakor nyitotta meg. Bemutatja Rakovszki István, Kálmán István, Szapári Lajos gróf és Zsitvay Tibor levelét, amelyben szabadságot kérnek. R Ház a szabadságokat megadja. Napirend szerint következik az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása. Rz interpellációs könyvbe kilenc interpellációt jegyeztek be, köztük Szakács Andorét, aki az összkormányhoz azon különféle híresztelések tárgyában interpellál, amelyek a közeljövőben fontos változásokat jósolnak. Az interpellációkra a napirend letárgyalása után térnek át. Dönt a Ház az indemnitás tárgyalásának idejére a sürgősség kimondása tárgyában beadott indítvány felett. M Ház az indítványt elfogadja és mától kezdve a sürgősségi szakaszt alkalmazzák az indemnitási tárgyalásoknál. Elnök jelenti, hogy ötvennél több képviselő kérte az ülések tartamának 8 órára való meghosszabbítását az indemnitás tárgyalásának idejére. Napirend szerint következik a IV-ik biráló bizottság egy tagjának megválasztása. Elnök elrendeli a névsorolvasást, majd áttérnek az indemnitási javaslat tárgyalására. Szabó Sándor : Kifogásolja, hogy a szociáldemokraták a munkáskérdéseket az utcára viszik, mert ezeket nem az utcán kell megtárgyalni az izgatót hangulatu tömeg előtt, hanem itt a nemzetgyűlésben, ahol komoly gondolkozással és akarattal kell számukra a megoldást megtalálni. (Élénk éljenzés és taps.) Egységre hivja fel a nemzetgyűlés tagjait, mert nem kívánható politikailag iskolázatlan emberektől, hogy egyes kérdésekoen dönteni tudjanak, ha itt a nemzetgyűlésben a képviselők sem tudnak egységet teremteni egymás között. Szóvá teszi a függetlenségi párt dolgát. Kijelenti, hogy itt fűggeltenségi pártra nincs szükség, mi mindnyájan függetlenek vagyunk és annyira független az ország, hogy a függetlenséget, mint külön pártprogrammot nem kell és nem szükséges hangoztatni. Nem helyesli a szociáldemokrata pártnak azt a fenyegetésszerü állandó kijelentéseit, hogy ha a kormány ezt és ezt meg nem teszi, kirobbanás lesz a vége. Ez nem a komoly munkát célozza, legfeljebb a tömeget akarja előkésziteni izgatással a rombolásra. A földbirtokreform kérdésére kijelenti, hogy annak végrehajtása elsősorban a földbirtokosok érdeke, másodsorban pedig a nemzet érdeke. Ugy gondolja, hogy nincs a Házban egyetlen képviselő sem, aki ellenezné ennek a törvénynek a végrehajtását. (Taps a kormánypárton). A szabadságjogok tekintetében annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy amikor még aknamunka folyik az országban és kívülről egyaránt a társadalmi rend felborulására vezetne a szabadságjogok teljes mértékben való megvalósítása. A munkabérek kérdésében elkerülhetetlenül szükségesnek tartja a földmunkások járandóságainak természetben való kiszolgáltatását. Meg kell szüntetni a személyes harcot, mert ha ez tovább folyik, akkor Csonka-Magyarország is a hullámok között találja végzetét. (Taps és éljenzés a kormánypárton.) Haller István reflektál Szabó Sándor felszólalására. Megállapítja, hogy az ellenzék kész a kormányt támogatni a szociális kérdések megoldásában. Az ország újjáépítésében, az integritás kivívásában együtt kell haladniok, még ha politikai felfogásuktól el is tér. A kormányzatból kell kiindulnia a békülékenység szellemében. Nem lehet azt állítani, hogy a hibák és bűnök csak az egyik oldalon történtek. A kormánynak mindent el kell követnie, hogy szóvátegye ama bűnöket, amelyek következtében olyan emberek is hiányzanak innen, akiknek eltávolítása nem volt a nemzet érdeke. Szóvá teszi a választási atrocitásokat. Foglalkozik a gazdasági kérdésekkel Megállapítja, hogy a kormány nem mérsékelte, hanem erősítette a drágaságot, mert mindenből részt kér, a kivitelből és mindenféle cikkek forgalmából is. Ugyanakkor, amikor a középosztály alig tud megélni, a fogyasztási- és forgalmiadó az állam legfőbb jövedelme. Egyes kapitalista vállalkozások iránt túlságosan előzékeny a kormány és támogatja őket a fogyasztóközönség rovására. Határozati javaslatot nyújt be : Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy a cukor árának megállapítására vonatkozó aktákat tegye a Ház asztalára, továbbá, hogy az elmúlt cukorkampányban történt ármegállapítások és állami részesedések felülvizsgálására a nemzetgyűlés küldjön ki külön bizottságot. Haller István beszédét folytatja : R szociális kérdésekben hangsúlyozza, hogy a maga részéről sohasem hibáztatta a munkásságot a bekövetkezett eseményekért. Ezeknek okai a vezetők voltak, akik lelkiismeret nélkül vezették őket olyan utakra, amelyek katasztrófaba vezették nem csupán a munkásokat, hanem a nemzetet is. Nem ért egyet a szociáldemokraták világnézetével, gazdasági rendszerével és politikai törekvésével. R kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik és igy az indemnitást nem fogadja el. Az elnök az interpellációkra való áttérés előtt szünetet rendel el. Szünet után Vűss József népjóléti miniszter a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyében elhangzott interpellációkra válaszolva kijelenti, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák iránti szeretetét nem szavakkal, hanem tettekkel akarja bebizonyítani. Az interpellálók között Szakács Andor a következő interpellációt terjeszti be: Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a közönség körében elterjedt híresztelések vannak az államfő személyében beálló változások tekintetében. Hajlandó-e a miniszterelnök erre vonatkozólag nyilatkozni és a hirek, ha alaptalanok, erélyesen megcáfolni, ha pedig alappal birnak, akkor a nemzetgyűlést azokról tájékoztatni. R miniszterelnök a következőkben válaszol: Ezekről a híresztelésekről hallottam, olvastam is. R „Bécsi Magyar Újság"-ban jelentek meg. Ezeket a kormányzó úrral együtt olvastam. R nádori méltóság helyreállításáról, valamint több kérdésről és pedig Ottó királyi herceg trónigényének elismeréséről csak a ,„Bécsi Magyar Ujság"-ból szereztem tudomást. Ezt a hírt Bécsbői hozták a „Bécsi Magyar Újság" utján Budapestre. Amit a „Bécsi Magyar Újság" megír, azt itt szentirásként veszik, sót egyes képviselők interpellálnak is ebben a dologban. Ennélfogva kötelességemnek tartom azt megcáfolni. Ebből egy szó sem igaz. R n.iniszterelnök válaszát mind az interpelláló képviselő, mind a Ház tudomásul veszi.