Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-13 / 157. szám

Békéscsaba, 1922. julius 13. Csütörtök III. évfolyaml57. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szánt István-tón 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóna 85 K, negyedévre 250 K, félóvne 500 K. Egyes szám ána 4 K. űz Ébredő Magyarok Egyesületéről flz alábbi levelet kaptuk: Tisztelt Főszerkesztő úr! Nagy érdeklődéssel olvastam Főszerkesztő urnák a „Körösvidék" julius 4-íki számában egy ébredő magyarnak adott válaszát azon kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy az emberek távol tartják magukat az Ébredő Magyarok Egyesületétől. Miután válaszában oly dolgokat érintett, amelyek az egész magyarságot közelről érdeklik, legyen szabad egy pár szót nekem is hozzáfűznöm. Mindenekelőtt nem tartom olyan |nagy bajnak, ha nem tömegesen [jönnek az ébredő magyarok soIraiba. Az Ébredő Magyarok Egyesülete nem a tagok tömegével, hanem elsősorban az eszme erejével küzd a keresztény Magyarországért. Az a fő, hogy ezt az eszmét tűrhetetlenül, megalkuvás nélkül, minden körülmények között hirdesse. Ennek nyomán egy uj, erkölcseiben tisztább, magyar fajiságában erösebb generáció fog jönni, amely ezt az eszmét meg fogja valósítani és a magyar Galíciából keresztény nemzeti Magyarországot fog teremteni. Sajnos, sokan csakugyan azért húzódoznak az Ébredő Magyarok Egyesületétől, mert a zsidósággal való sokféle összeköttetéseiket megszakítani nem akarják. Helyes ! De, ha ők ennyi áldozatot sem képesek hozni ezért a nemzetért; ha őnekik annyira fontos a saját zsebük és annyira nem fontos az a nemes, hazafias törekvés, hogy ebből a szegény, kifosztott, erkölcseiben megmételyezett, fajiságából kivetkőztetett Galíciából Magyarországot teremtsünk ; ha őnekik annyira mindegy, hogy kié leit ez az ország, amelyet őseink vérrel szereztek és évszázadokon át becsülettel megtartottak: hát akkor miért kívánjuk meg egyesektől, hogy a közérdekért, a hazáért akár az életüket is áldozzák fel ? Különben a mi egyesületünkbe való belépés nem is zárja ki a zsidó fajjal való gazdasági összeköttetést. Ez, én szerintem, csak gyáva kifogás, amit a zsidóság alázatos szolgái a maguk igazolására találtak ki, mert nem merik nyíltan vallani keresztény voltukat. Hát a zsidó nemzet, amelynek minden egyes tagja a zsidóság világhatalmi törekvéseit szolgálja minden egyesületével, megszakítja a magyarsággal való összeköttetéseit ? Legkevésbbé sem. Annál sokkal okosabb. Hiszen ezen összeköttetései révén szerezte meg magának Magyarországot. Ami azonban a válasznak azon részét illeti, hogy sokan azért nem csatlakoznak az ÉME-hez, mert az ébredő magyarság a zsidóság asszimilációját ellenzi, engedje meg Főszerkesztő úr, ebben az ÉME-nek tökéletesen igaza van. Ezt az asszimilációt a magyar faj érdekében meg is kell akadályozni, mert ez nemcsak nem kívánatos, hanem egyenesen veszélyes a magyar fajra nézve. Ezt nem is szabad megengedni. A magyar nép legyen magyar nép, ne pedig korcsnép, amely kivetkőzik faji tulajdonságaiból, tiszta erkölcseiből s amely elvesztvén faji jellegét, elveszti a nemzeti élethez való jogát is. Ez ellen minden, hazáját s népét szerető magyarnak tiltakoznia kell. Magyarországnak nincs szüksége arra a pár zsidóra, akik beolvadás utján belekerülnek a magyar nemzetbe, Magyarországnak tiszta keresztény erkölcsökre, erős nemzeti öntudatra van szüksége. Az asszimilációit illetőleg dr. Méhely Lajos, a Magy. Tud. Akadémia egyik ülésén pár héttel ezelőtt tudományos alapon is kimutatta ennek a felfogásnak veszedelmes voltát, mert a magyarság teljes elzsidósodásával járna, másrészt nem a jó tulajdonságait, hanem éppen a nem kívánatos tulajdonságait örökölné a korcsnemzedék. De még képtelenség is, mert amily sikerrel magába tudja olvasztani a magyarság pl. a nemzetiségbelieket, mint indogermán népeket, épp oly lehetetlen a zstdó fajt, amelynek a magyar néptől való különbsége nem a nyelvben, nem a vallásban, hanem a vérben van s igy a kereszteződés teljesen lehetetlen. A zsidó faj minden európai népnek teljesen idegen s mint ilyen, sohasem fog sem akarni, sem tudni más népekbe beolvadni. Nincs is rá példa, a történelemben, hogy a zsidóság valamelyik népbe beolvadt volna s igy bizonyos, hogy a magyarba sem fog soha. De ezt nem is akarhatja a zsidóság, mert akkor ő, mint „kiválasztott nép" szintén oly „tisztátalan" lenne, mint a többi nép, ezt pedig a zsidóság maga sem óhajtja. Tisztelettel Egy másik ébredő. A nemzetgyűlés szerdai ülése Budapest, julius 12. Gaál Gaszton elnök 10 óra után [ nyitotta meg az ülést. Bejelenti, hogy Beck Lajos és Iklódi Szabó János megválasztása ellen panaszt adtak be. Nevezettek megbízó levelét átteszi a C) osztályba. Jelenti, hogy Fekete Lajos egészségügyi okokból 4 heti szabadságot kér. Következik az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása. Az interpellációkra legkésőbb fél 1 órakor térnek át. Az indemnitás folytatólagos tárgyalásánál első felszólaló Zsitvay Tibor. Sajnálattal állapítja meg, hogy | a választási mozgalmak alatt sok ; olyan jelenség merült fel, mely épj penséggel nem szolgálta a konszoi lidáció útját. Felemlíti az ellenzék | által elkövetett visszaéléseket. Konkrét eseteket sorol fel, igy rámutat arra, hogy Győrött Miákits kerületében azzal fenyegetőzött az ellenzék, hogy bukás esetére 90 sir van megásva. Drózdy kerületében pedig Farkas választói a házak felgyujtásával fenyegetőztek, mig Mezőcsáton a robot visszaállításával. Az emigrációról emlékezik meg. A mai emigráció a külföldi zsarnokság hatalmát keresi a magyar függetlenséggel szemben. Megállapítja, hogy a magyar nép nem abból az anyagból van gyúrva, amelyet könnyen lehetne formálni, hanem abból a márványból, amelynek meg van a maga határozott jelleme. (Esztergályos János gúnyosan mosolyog. Az elnök figyelmezteti Esztergályost, hogy a szónok hazafias kijelentését ne tegye gunytárgyává.) A földbirtokreformró! emlétwzik meg azután és kijelenti, hogy azzal most 75 év mulasztását kell helyrehozni. Sürgeti a közalkalmazottak fizetésének emberséges rendezését. A kereskedelmi miniszterhez kérelmet intéz az iránt, hogy a vasútnál az ipari képzettségűek háttérbe ne szoruljanak. Az indemnitást elfogadja. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter : Zsitvay Tibor szóvátette, a mozdonyvezetők ügyét, ennélfogva felhasználja az alkalmat annak kijelentésére, hogy teljesen ismeri annak a munkának a fontosságát, amelyet általában az állami üzemek munkásai és alkalmazottai végeznek. Ezzel a kérdéssel a kormány óhajt is behatóan foglalkozni. Minthogy az indemnitási vita folyamán az ország gazdasági helyzetéről volt szó, nyilatkozik azokról a kérdésekről, amelyeket a legfontosabbaknak tart. Ezek közül főként a külfölddel való gazdasági kapcsolat biztosítása kerül előtérbe. Másik fontos kérdés a termelés fokozásának kérdése, a harmadik pedig a kereskedelmi forgalom szabadságának helyreállítása. Ezekbe azután más fontos kérdések is belekapcsolódnak. Beszéde további folyamán kitér a valuta kérdésére is. Arra kell törekednünk, hogy csak olyan cikkek jöjjenek be, amelyekre szükségünk van. A negyedik kérdés a kereskedelem szabaddátétele. Hajlandók vagyunk a korlátozások megszüntetésére, de nem tehetjük ezt mindaddig, mig más államok korlátozásokkal dolgoznak. Szünet után az interpellációkra térnek át, amelyek során Szeder Ferenc interpellálja a belügyminisztert a közigazgatási tisztviselők visszaélései miatt, akik a földmunkások szervezkedését meggátolják. Az interpellációt kiadják a belügyminiszternek. A gyűlés délután 4 órakor ért véget. Kiosztották a városi kislakásokat Szerdán délután döntött a képviselőtestület kiküldött bizottsága az újonnan épült városi kislakások kiosztása ügyében. A döntés szerint a Vásártéren Háromszobás lakást kaptak: Sándor Imre posta- és távírda felügyelő, j Reichard Béla gazdasági felügyelő, Horváth István városi adóhivatali vezető. Kétszobás lakást kaptak: Dr. Banner Benedek tanár, Moldován Gábor tanitó, Ács János főszámvevő, dr. Donner Iván banktisztviselő, Kaisz Gyula tanitó, Báthy Lajos j rendőrkapitány, Küzdényi István tanitó, Pataky Sámuel tanár, Saska nővérek tanítónők, Mdtis János ig. tanitó, özv. Gally Mihályné, özv. I Babos Sománé. ; Egyszobás lakást kapott: Gáspár Károly irodatiszt, Ottlakán Tódor városi irnok. Erzsébethelyen Kétszobás lakást kaptak: Kopcsák Gyula posta- és távírda segédtiszt, Sas Kálmán banktisztviselő. Egyszobás lakást kaptak: Kovács Mihály városi hajdú, Kovács Ferenc MÁV segédtiszt, Kapóc Gyula MÁV segédtiszt. A selyemfonoda mellett: Egyszobás lakást kaptak: Rácz László adótiszt, Veress Imre postaés távirda-altiszt, Schindler Ferenc rendőrségi irnok. A helyőrség tisztjei részére a Vásártéren lévő lakosok közül egy három- és két kétszobás lakást adtak ki. Megállapították a lakások bérét is. Az egyszobás lakások évi bére 3000 K. Kétszobásé 4200 K. A hiromszobásé 5400 K. Ezenkívül a lakók fizetik a kincstári haszonrészesedést is. Hadirokkantak tüntetése Bécsben Bécs, julius 12. (MTI magán jelentése.) Tegnap késő este néhány «zer főnyi bécsi és Bécs környéki hadirokkant gyűlt össze a parlament épülete előtt, ahol tüntetést rendeztek. Tüntetésük időnként viharos jelleget öltött. A rokkantak, kik nincsenek megelégedve nyugdijukkal, küldöttséget menesztettek a szövetségi kancellárhoz. A kancellár a parlamentben fogadta a küldöttséget. Amikor azonban a küldöttség hosszasabban bent időzött, nyugtalanság támadt. A kancellár megjelent a parlament előtti téren. A tömeg oly szorosan fogta körül, hogy csak az őrség tudott szabadteret nyitni számára. Beszédet mondott a rokkantaknak, akik végül is nyugodtan szétoszlottak.