Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-13 / 157. szám

2 Kór ós vidék Bcftcscsapg. 1922. julius 13 Csaba város bolgárkertészete Harminchét hold konyhakerti vetemény Békéscsaba, julius 12. Városunk egyik legértékesebb és legszebb nevezetessége a bolgár­kertészet, amelyet röviden többnyire csak „Bulgária" néven tisztel a kö­zönségnek az a kis része, amely érdeklődésére méltatja. Legtöbben csak annyit tudnak erről a hatalmas, modern berende­zésű üzemről, hogy — van. Ennyit is csak azért, mert akarva nemakarva látniok kell azt a piaci bódét, amely újra, meg újra (szinte meseszerűen) telik meg a harmatfriss vetemények aranyat érő tömegével, amelyért az éhes város falánk közönsége kész­séggel áll sort is hogy részesedhes­sék belőle. Csodálatos dolog, hogy az ország legkülönbözőbb tájékain is többet tudnak a békéscsabai városi bol­gárkertészeiről, mint Békéscsabán. Messziről jött szakemberek keresik fel időnként ezt a mintaszerűen kezelt telepet, akik mind elragad­tatással beszélnek róla és értékes tapasztalatokkal távoznak belőle. Sót ugyanilyen elismeréssel adóztak Zahorán Pál gazdasági intézőnek, az üzem vezetőjének azok a kül­földi vendégek is, akik megfordul­tak a kertészet telepén. Fontosnak tartanok, ha városunk és a közvetlen környék lakói is nagyobb érdeklődést nyilvánítaná­nak a szakszerű konyhakerlészet iránt, mert nem csupán gazdáink fontos érdeke volna a konyhaker­tészet felkarolása, hanem az egész országé is. A békéscsabai városi kertészet mérlegei bizonyítják, hogy a vete­ménytermelés tetemesen többet jö­vedelmez, mint bármilyen más mű­velési ág. A Körösök mentén, ahol könnyű a szükséges vízmennyisé­get biztosítani, sok hasonló rend­szerű kertészetet lehetne igen köny­nyen berendezni. A kertészet területe és beosztása Az ügy megszivleltetése és a gaz­daközönség figyelmébe ajánlása cél­jából ellátogattunk a békéscsabai vá­rosi bolgárknrtészet telepére s ott szerzett tapasztalatainkról az alábbiak­ban számolunk be : A telep a békésre vezető müut mentén, Békéscsabától nem messze terül el. Művelhető része 37 kishold. Ebből a területből az 1921. évben még csak 14 hold volt öntözhető, mig 1921. őszén és telén ujabb 10 holdat egyengettek el és láttak el tervszerűen csatornahálózattal. Jelen­leg tehát 24 hold az öntözhető terü­let, amelyet a bő öntözést igénylő konyhakerti növények foglalnak e!, mig a szintén elegendő nedvesség­ben részesülő 13 holdon kevésbé kényes növényeket termelnek. Az öntözés Az öntözéshez szükséges vizet ré­szint a Köröscsatornából (a békési zsiiip melletti átereszen), részint pe­dig az úgynevezett disznófürösztő­ből vezeti le minden külön beren­dezés, átalakítás, vagy kezelés nélkül a békési müut és a motorosvasut pályája között húzódó mocsaras _árok. A telepen a főcsatornába egy 5 lóerős mótor emeli át az árok vi­zét, amely nagy gonddal és szakér­telemmel vájt csatornahálózatban folyja körül a buja veteményes ágyá­sokat. Az üzem vezetése és kezelése A meglehetősen nagy és jó gon­dozást igénylő üzem aránylag kevés munkaerő befektetésével hozza dus gyümölcsét. A kertészeti teendőket az értékes gyakorlati tudással ren­delkező Ásványi József kertész látja el dicséretre méltó, fáradhatatlan szorgalommal és lelkiisméretesség­gel, mig az egész üzem szakszerű irányítása, ellenőrzése és ügyvezetése Zahorán Pál városi gazdasági intéző vállain nyugszik, akinek megfontolt, céltudatos és eredményes munkás­ságát legszebben a kertészet évi mérlegei dicsérik. Az üzemkezelés felett a városi képviselőtestületnek Bohus M. György elnöklete alatt működő 7 tagu bi­zottsága gyakorol felügyeleti jogot. A kertészet müvelését két állandó szegődményes, a nyár folyamán 7 hónapszámos leány és alkalmi mun­kálatok idején a szükség arányának megfelelő számú napszámos végzi. Az elmúlt gazdasági évben illet­mények, napszám és jutalék címén 212.121 korona és 50 fillért fizettek ki a kertészet kezelőinek és alkal­mazottainak. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ugyanebben a gaz­dasági évben a kertészet 529.335 korona és 40 fill: tiszta nyereséget hozott a városnak, mig a bruttó bevétel 891.114 korona és 30 fillért tett ki. Holdankénti termésered­mények — A termőterü­let idei hasznosítása Zahorán Pál gazdasági intéző a kertészet hozamáról három évre visszamenőleg táblázatos kimutatást készített, amely az egyes termelt növények holdankénti jövedelmét tünteti feí. Az érdekes táblázatból az alábbi jelentősebb tételeket ismertetjük: Télikáposzta jövedelmezett hol­danként 1919-ben: 9140 koronát, 1920-ban: 10210 koronát, 1921­ben: 77020 K-t. Paprika jövedelmezett holdanként 1919-ben: 5250 koronát, 1920-ban 9890 koronát, 1921-ben 73680 ko­ronát. Tojásgyümölcs jövedelmezett hol­dalkent 1920-ban: 5370 koronát, 1921-ben 60000 koronát. Paradicsom jövedelmezett hol­danként 1919-ben: 11330 koronát, i 1920-ban: 12620 koronát, 1921-ben ; i 54460 koronát. j A terméseredményekről készített i táblázat igen fontos, mert abból tűnik ki, hogy melyik növénynek mekkora a jövedelmezősége, tehát melyikből érdemes legtöbbet ter­melni. Ilyen értelemben történt szám­vetés alapján a folyó gazdasági évben káposztával 8 holdat, kelkáposztával 2 „ paprikával 2 „ paradicsommal 1 és fél holdat, uborkával 8/4 holdat, zellerrel xh foglaltak el. (A többi területen ter­mészetesen mindenféle más konyha­kerti veteményt termelnek. A konyhakertészet fontossága A fennebb ismertetett adatokból nyilvánvaló hogy a konyhakertészet felkarolása országos gazdasági ér­dek, minthogy a többtermelés fej­lesztését és fokozott mértékben való biztosítását segíti elő. Városokban különleges fontossá­guk van a városi kezelésben tartott kertészeteknek. Ezeknek kettős a hi­vatásuk. Elsősorban a város fogyasztó közönségének szükségletét jelenté­keny részben biztosítani, amellett pedig a haszonra való törekvés szi­gorúan távoltartása és a termények mérsékelt áron való forgalombaho­, zatala által a piaci uzsorát kiküszö­, bölni, a piaci árakat irányítani. j Kívánatos volna, hogy a gazdaif­; jak érdeklődjenek a békéscsabai mintaszerű veteménykertészet iránt. Keressék fel, nézzenek széjjel benne s az ott tapasztaltak alapján igye­kezzenek minél szélesebb körben meghonosítani a zöldségtermesztést, amely minden legkisebb fáradozásért busásan fizet. Borzalmas robbanás Hamburg közelében Hamburg, jul. 12. MTI. magánjelentése. Arról a robbanásról, amely Kuchhafenben tegnap délután történt, a következő rész­leteket jelentik: Hamburgban valamennyi táviró- és telefonvezeték megrongálódott. Kuchhafennal megszakadt a vasúti forga­lom, mert a vonatok súlyosan megrongá­lódtak. A hamburgi postafőigazgatóság hi­vatalosan közölte, hogy a tengeri aknák Kuchhafen melletti raktára repült a leve­gőbe. Kuchhafenben valamennyi ablaktábla betört. A város világítótornyait ki kellett oltani. Hir szerint a tengerészeti parancs­nokság elrendelte Kuchhafen és a szom­szédos helyiségek lakosainak, hogy hagy­ják el lakásaikat, mert további robbanás veszélye fenyeget. A halottak és sebesültek számát az eddigi adatok alapján 30-ra be­csülik. A rabbanás idején mintegy kétszáz ember volt a raktárban. Rengeteg azoknak a száma, akik kisebb avagy nagyobb sé­rüléseket szenvedtek. .Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában) Ámen." Apponyi-utcák III. (9) Alig fejezte be Fábry beszédjét, a helyeslő éljenzés után felharsogott az egetverő: Halljuk Apponyit! Éljen Apponyi! de amint Apponyi fel­emelkedett, áhítatos csend szállta meg a nagy teret. Ez az áhítatos csend a lelkekre annak a varázs­nak hatása, amely az olyan embereket megszállja, kik valami ujat, meglepőt várnak, mert a lélek mindig hajlamos a történendőket, főként a szerep­lőket magának előre elképzelni, megrajzolni s az első meglátás alkalmával mintegy önkénytelenül, sőt ösztönösen leköti gondolatait az az össze­hasonlítás, hogy olyan alakban és ugy hangolva jelenik-e meg előtte az elképzelt esemény vagy személy, amint azt ő magának előre elképzelte? Ha a feszült várakozás kellemesen teljesül be, a lelkek feloldódnak az első elfogódottság alól s kitör a magasabb lelkesedés s a szónok és szónok­lat teljes élvezése. A szónok behatol a megnyílt lelkekbe, s még a legegyszerűbb értelem is fogékonnyá válik még a magasabb eszmék jól megértésére is. Ezért mondotta Vaszko Mihály uram utóbb az olvasókörben: hogy van az, ha az újságban olvassuk Apponyi beszédeit, nem olyan szép az, mint ahogy most hallottuk? Mert Vaszko uram nem tudta, hogy a papíron a holt betűk jelennek meg szemünk előtt, az élő szót azonban nemcsak az értelem, hanem a lélek is magába szívja és felveszi, mert nem tudta, hogy a beszéd és nyomtatott szavak között olyan különbség van, ami az élő és szárított virág közt, ezért idéz elő a szónoklat mindig nagyobb, köz­vetlenebb hatást, mint a betűk. Régen elmúlt már dél, mikor a közönség még mindig lenyűgözve, tántoríthatatlanul hallgatja, élvezi s elfeledkezik testi megszokott szükség­letéről is. A főzni otthon maradt asszonyok ámulva nézik, hogy az óra megbomlott. Lám! lám! itt már rég elmúlt 12 és még sem harangoznak. Megbolondult az óra vagy a harangozó? Julis néni ki néz az utcára, hogy nem jön-e ura ? Hat kinn találja a ház előtt Mari nénit is s meg kérdi: mi az újság Mari néni ? — Nem tudom mi baja lett az óránknak, de már fél egyet is mutat és még sem harangoznak és az uram sem jön. Erre a szóra Judit néni is oda sompolyog, hát tadja komaasszony, én is ugy vagyok, hogy a mi óránk is elromlott, azon még csak nem cso­dálkozom, de hogy a férjem nem jön még haza, azon már igazán bámulok, mert igen punktumos ember, kivált ha evésről van szó. — A maga ura is a gyűlésre ment? — Oda hát! az enyém is, — az enyém is, — bizonygatja a másik két asszony. — No de ilyet! no de ilyet! Csak nem történt valami bajuk? Hát bizony az a bajuk történt, hogy ott ragad­tak, — pedig a paraszt ember olyan, hogy ha egyszer meg jön az étkezés ideje, egyenként elszök­dösik, nem csuda, hogy ha ez most hihetetlen volt az asszonyoknak. Az egyszerű köznépnél az események, történések rendszerint valami jól megjegyezhető körülmény­hez kapcsoltatnak, például Jancsika kukoricatörés­kor született, vagy jégveréskor, szénakaszáláskor volt az, vagy emez, esetleg amikor a nagy árvíz volt, stb. Még a csabai öreg bíró is, mikor Ferencz József 1857-ben itt Kígyóson járt és a csabai elöljáróság is tisztelgett előtte, megkérdezte Milyó Mihály bíró uramat, hogy mikor született ? azt felelte rá: Kedten velki fergety bov! (Mikor az a nagy fergeteg volt!) — az pedig a krónika feljegyzése szerint 1816-ban volt, mikor szörnyű pusztításokat végzett az Alföl­dön egy emlékezetes nagy vihar és fergeteg. Már pedig — gondolta magában a bíró, — annyit csak kell tudni egy müveit, fiatal császár­nak, hogy birodalmában mikor volt az a bizonyos nagy fergeteg! Endrődön is szójárássá lett: Akkor volt az, mikor 1 órakor harangoztak delet! Bizony, bizony emlékezetes egy nap is volt és marad is az, mikor: 1 órakor harangoztak delet. Szállj, szállj vissza emlékezet és jegyezd fel Endrőd annalesébe, hogy a nevezetes napot követő legközelebbi községi közgyűlésen Timár i János biró uram meghatottan indítványozta: „Adassék emlékezetül utóáainknak és min­deneknek, kiket illet, hogy Endrőd nagyközség azt az utcát, amelyiken Apponyi Albert gróf ur bevonult, ezentúl örök időkre Apponyi Albert­utcának nevezi el és rendeli elneveztetni." És a szó tetté vált! így lett a legszebb és leg­élénkebb forgalmú utca Endrődön gróf Apponyi Albert-utca. Hogy másutt is hol, hányat és miért kapott? az irják meg mások — az odavalósiak. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents