Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-08-12 / 183. szám

Békéscsaba, 1922, augusztus 12 . Szombat I1L évfolyam 183, szám. SZERKESZTŐSÉ® ÉS KIADÓHIVATAL s \ Bókáuasabá^, SxemS Istvétt'tér IS. sz* A sx&rkesztösiég tol&fon nzárna s 60. | ker&szűársy politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy hóra 120 K, negyedévre 3SO K, félévre 700 K. Egyes ssósn Ara 6 0010 ami ellenünk folyik széltében­hosszában. Fi mi zsírunkból, a mi húsúnkból nemcsak a győz­tes hatalmak szednek dézsmát, hanem legveszedelmesebb el­lenségeink, az a idegen" nagy­tőkések is. Rmikor az ország újjáépí­tése megkezdődött, a keresztény irányzatnak ezek az ádáz ellen­ségei telekiáltozíák a fehér­terroról szóló álhirekkel az egész világot, mert attól tartottak, hogy ' az ország akkori vezetői be­váltják programmjukat és akkor bünhődniők kell bűneikért. T\ terrorhirek koholt volta azonban hamarosan kitudódott, tehát az a tervük, hogy a keresztény és nemzeti szellemben újjáépülő Magyarországot még zsenge korában ismét letörjék és pré­dájukká tegyék, — idegen segít­séggel, a külföld mozgósítása által nem sikerült. Első kudaraik azonban nem : keserítette el őket. H cél: „kitar­tani továbbra is a keresztény \ magyar társadalom igába tört \ nyakán" — változatlanul ott | lebegett szemeik előtt. Csupán : fegyverüket cserélték fel ujjal. 1 ntvitték a keresztény Ma­gyarország lerombolásáért foly­tatott küzdelmüket gazdasági térre. Itt biztosabb fegyvert tar- : togattak kezükben a hazugsá­goknál, a pénzt. Ezzel mentek idebenn a nép közé, ezzel vet­ték ki ci gazda kezéből a bú­zát, a munkás szájából a kenye­ret, ezzel vetkőztettek le mez­telenre, ezzel építették ki elle­nünk hadállásaikat Zürichben is és az összes külföldi piacokon. Fájdalommal kell beismer­nünk, hogy ezt a fegyvert több eredménnyel forgatták, mint az előbbit. Ma már raffinált hadi­tervük teljes megvalósulásának utolsó stádiuma előtt állunk. Először is Zürichben és Prá- j gában alattomos üzletekkel csaknem teljesen megsemmisí­tették a korona értékét. Máso­dik taktikai lépésük az volt, hogy a korona elértéktelenedé­sére hivatkozva, úgyszólván egy napról a másikra elvisel­hetetlen drágaságot teremtettek. Tudták, hogy a árágaságot a nyomor, az éhség és a kínos nélkülözések egész áradata kö­veti nyomon, amely hangos, veszedelmes elégedetlenséget szül. T\ harmadik lépés ennek az elkeseredett, fejvesztett elé­gedetlenségnek az ügyes kihasz­nálása a keresztény irányzat rovására. Ennél pedig semmi A Kormányzó kiáltványt intéz a magyar társadalomhoz Budapest, augusztus 11. A legközelebbi napokban legfőbb helyről „Szózat" fog megjelenni a magyar társadalomhoz. A kormányzói felhívás az eddigi tervek szerint vázolni fogja nehéz gazdasági helyzetünket. Rámutat a közeledő tél gondjaira és fel­hívja a társadalmat, hogy komoly önuralommal, kitartással nézzen azok­kal szembe. Felszólítja a társadalmat, hogy az önsegélyezés utján is igyekezzék a nehézségeket leküzdeni, mert nem várhatnak mindent a kormánytói. Éppen ezért a kézirat olyan kényszeradakozásra fogja fel­hívni a gazdakózönséget, hogy az igy begyült termés mennyiségből biz­tosithassák azoknak a népkategóriáknak megélhetését, amelyek magukról nem tudnának keltőkép gondoskodni. Némely vármegye olyan nemes viselkedést tanúsított, hogy nemcsak a maga szegény rétegeinek ellátására vállalkozott, hanem elvállalta más feleslegben szűkölködő megyék ily­nemű rétegeinek ellátását is. • ••••uubni; mttbl! általánosságban ellepdíi ez odóposiatoket bizottság tegnapi ülése mával látszott az egész nemzetgyű­lésnek ösztönszerű megnyilatkozása az induszírializálódás érdekében. Nem szabad ezt túlzott adóterhek­kel veszélyeztetni. Az a vád hallat­szik, hogy a moígó tőke nem be­fektetéseket, hanem spekulatív célo­kat szolgál. Ezzel ellentétben meg­állapítható, hogy a legnehezebb viszonyok közt is az indusztrializá­lódási folyamat igen erősen kifejlő­dött. Nagyon sok uj vállalat létesült a textiliparban és a vasfeldolgozó iparágakban, amelyek sok milliárdos befektetést igényeltek. A külföld a vállalkozásban addig nem fog na­gyobb mértékben részt vehetni, amig vámrendszerünk nem épül ki, azért igen fontos az uj autonóm vámtarifa mielőbbi életbeléptetése. A javaslatot egyébként elfogadja. Prónay György báró rámutat arra, hogy a földadó látszólagosan ki­csiny volt, ds a gazdatársadalom számára nem az volt az igazi teher, hanem a maximálás és a requirslás, amely mindenné! súlyosabb terhet jelentett a gazdatársadalomnak. A jövedéki adó önmagában nem volna elegendő és ezért a hozadéki adót nem lehet eltörölni. Hangoztatja a nagyipar kötelezettségeit a kisipar­ral szemben, mert azt teljes joggal, követelhetjük tőlük is, ha a nagy­birtokot áldozatkészségre szorítják a kisbirtokok létesítése érdekében. A bizottság az adójavaslatokat általánosságban elfogadta. Részletes tárgyalásokra a holnap délután 5 órakor tartandó ülésen tér át. Ez­zel az ülés este fél 9 órakor véget ért. Budapest, aug. 11. A MTI jeleni!: A pénzügyi bi­zottság tegnap délután gróf Rádai Gedeon elnöklésével ülést tartott, amelyen folytatta az adóiavasíatok általános vitáját. Az általános vita folyamán első­nek Vdzsonyi Vilmos szolalt fal, aki kifogásolta, hogy az adójavns­lat nincs kellőképen statisztikailag alátámasztva. A házadét túlságosan súlyosnak tartja, a kincstári része­sedést pedig különösen a városokra nézve tartja igen terhesnek. Variczák János a progressziónak az egész vonalon való behozatalát sürgeti. Nem érzi magát hivatottnak arra, hogy mint szocialista védelmezze a kapitalistákat, mégis üdvösnek tar­taná, ha az uj adókat az adózó közönség lehetőleg megnyugvássá! fogadná. Biró Pál elsősorban a társadalmi összhang szempontjából tartja szük­ségesnek ezeket a javaslatokat. Egyál­talában nem tartja a társadalmi összhang szempontjából szerencsés­nek, hogy az egyik vagy másik oldalon a mozgó tőke ellen a nem­zetiség vádjával lépnek fel és nem veszik észre, hogy nagy különbség van a személytelen tőke és azok megszemélyesítői, a vállalkozók kö­zött, akik a tőkének — még ha nem nemzetközi is — nem rab­szolgái, hanem mesterei, akik minden államban legfőbb feladatnak tartják ezt a tőkét a nemzeti célok szolgá­latába állítani. Az ilyen vádak rend­szerint nem helyes felismerésen ala­pulnak. Az indemnitási vita alkal­scm könnyebb. Fel kell bérelni egy falka véresszájú izgatót (pénzük van bőven), akik itt is, ott is vegyüljenek el az elke­seredésében könnyen elvakit­ható tömegek között és adják szájába a jelszót: „Le a mos­tani irányzattal, mert az okoz minden nyomorúságot!" Eddig jutottak el tervük ke­resztülvitelében. Most már az utolsó felvonás következik szá­mításuk szerint, amikor is az általuk kiéheztetett és kizsarolt keresztény magyartömegekma­guk rombolják le ismét csonttá aszott öklükkel a keresztény Magyarországot. Ezt kell megakadályoznunk tüzzel-vassal! T\ korona merénylői már ár­talmatlanok- H kormány az utolsó pillanatban tette rá vas­markát a. valutások torkára. De rémit, sanyargat és buj­togat még a drágaság! Nincs kenyér, nincs tüzelő, nincs ruha és az izgatók, a béreneek ott járnak már mindenütt a töme­gek belsejében, a zsidókorcs­mákban, a gyártelepeken, a bányákban és a rész nélkül maradt aratók között. Sztráj­kok és tüntetések ütik fel a fejüket egyre sürübb egymás­utánban és veszedelmesebb mé­retekben. Lehetetlen a helyzet komoly­ságát és a baj okait meg nem látni. Sújtson hát még egyet a kor­mány ökle! Zúzza szét egyet­len csapással a drágaság kút­fejét. Fojtsa meg könyörtelenül az árdrágítókat. Irtsa ki a ver­gődő, nélkülöző tömegek kisértő rémét: a drágaságot, hogy jus­son kenyér az éhezőknek, ruha a rongyosaknak, jusson tüzelő az üresen tátongó kamarákba és nyugodjon meg a nép, lássa meg elkeseredésében is, hogy a mostani irányzat az ő javát akarja és minden nyomo­rúságát azok a kapzsi uzsorá­sok okozzák, akik vérszomjas tébolyodottsággal hajtják egyre szédületesebb magasságokba a mindennapi betevő falat árát akkqr is, amikor a keresztény magyar kormány a koronát meg­javította, tehát semmi indoka sincsen az őrületes drágaság­nak. (m. d.)

Next

/
Thumbnails
Contents