Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-27 / 169. szám

Békéscsaba, 1922. julius 27. * Mwesk Csütörtök íWttffuNBflDW ///. évfolyam 169. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér IS. KX. 4 szerkesztőség telefon száma : 60. Függ/etilen keresztény politikáé napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 85 K, negyedévre 250 ff, félévre 500 K. Egyes szám ára 4- K. Beruházási tflroiny javaslat i. §• A nemzet megbízza a kormányt, hogy a többtermelés alapfeltételei­nek megteremtése végett a követ­kező szakaszban részletezett beru­házásokra a jegybankot korlátlan mértékben igénybevehesse, a beru­házási terveket haladéktalanul el­készíttesse s azok megvalósítását késedelem nélkül kezdje meg. 2- §• A beruházási törvény a következő létesítményekre terjed ki: A Duna-Tisza közének és Tiszán­túlnak csatornahálózattal ellátására mezei vasutak és kőutak építésére, minden az országban termelt és ter­melhető nyersanyagnak közszükség­leti és kivitelre alkalmas cikkekké feldolgozásához szükséges ipartele­pek létesítésére. 3. §. A közérdekű létesítmények beru­házási költségeit a közvetlen érde­keltek érdekeltségük arányában kö­telesek viselni és az állam által előlegezett kiadásokat aránylagos hozzájárulással megtéríteni tartoznak. A hozzájárulás aránya és mikénti viselésének módja az érdekeltek kép­viseletének meghallgatásával állapí­tandó meg. 4- §• A kormány köteles e törvény vég­rehajtásáról a nemzetgyűlésnek ha­vonkint jelentést tenni A végrehaj­tás ellenőrzésére a nemzetgyűlés bizottságot küldhet ki, amely mun­kájába a nemzetgyűlésben helyt nem foglaló szakértőket is bevonhat. 5. §. A törvény végrehajtására vonat­kozó részletes intézkedések rendele­tileg lesznek megállapítva. Indoklás i Rendkívüli viszonyok rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségesekké. • A törvény három főcélt szolgál. Társadalmit, gazdaságit és pénzügyit. Az" aggasztó munkanélküliségen másként, mint nagyarányú közmun­kával, segíteni nem lehet. A kenyér­nélküliek ellátásáról úgyis az állam­nak kell gondoskodnia s a munkás ma egyebet ugy sem keres meg a mindennapi kenyérnél, tehát az ál­lamra nézve sokkal előnyösebb, ha az ellátás helyett munkát ad. A mai, aránylag alacsony munka­bérek kihasználásával az állam sok­kal olcsóbban megvalósíthatja mind­ezt a beruházást, mint bármikor. Ma egy ház felépítése, amely béké­ben 20,000 K, vagyis 10 waggon búzába került, nem kerül többe 2,000.000 K-nál vagyis 3 és fél waggon búzánál. Békében a napszám 3—4 korona, vagyis 15—20 kg. buza volt, ma 3—400 korona mellett is csak 5—6 kg. buza. A munkás tehát olcsó munkáját adja a beru­házáshoz és kenyerét megkeresi, tehát a válságos időt kihúzza. A beruházások elsősoiban a me­zőgazdasági többtermelést szolgál­nák. A csatornák az öntözést, a vasutak és utak a földek megköze­lítését tennék lehetővé minden idő­ben. Ez pedig alapfeltétele a bel­terjesebb gazdálkodásnak, a répa és más ipari növények termesztésének, a tej, iojás, baromfi tömegesebb termelésének és kertgazdaságok léte­sítésének. A termelési lehetőségek fokozása tudvalevően a földek értékét teteme­sen és aránylagosan emeli. Teljesen indokolt tehát, hogy az ilyen beru­házásokat az érdekeltek érdekeltsé­gük arányában viseljék. Hisz ha minden birtokosban megvolna az ilyen befektetéseknek megfelelő érté­keléséhez szükséges értelem, maga igyekezne tömörülni mindennek meg­valósítására. Minthogy ez ma még nincs meg és azt az időt megvárni e válságos időben nem lehet, amíg a közművelődés ilyen :: agas fokra emelkedik, tehát a hivatott vezetők­nek, a kormánynak kell gondos­kodnia a polgárság érdekeiről s ahol tudatlansága nem engedi hasznára befektetni, ott kényszeríteni kell sa­ját és ezzel a nemzet érdekének szolgálatára. Ha a létesítmény maga nem is lesz az érdekelteké, azzal nagyobb értéket kapnak földjük ér­tékemelkedésében, mint amennyit adnak befektetésként a köznek. Minthogy Európa valamennyi szak­emberének egybehangzó véleménye, hogy Magyarország gazdasági hely­zetén egyedül a többtermelés, több értéknek előállítása segíthet, ennek lehetővétételére semmi áldozattól sem szabad visszariadni és a koronának további bármilyen mértékű esésétől sem szabad megijedni, mert keres­kedelmi mérlegünk megjavulása és teherbíró képességünk fokozódása hamarosan vissza fogja állítani koro­nánkat teljes értékére. De a törvény nem is ronthatja pénzünket, mert a bankjegyszaporo­dás csak átmeneti és nem fedezet­len bankjegy igénybevételével tör­ténne. Pénzügyi helyzetünkön tehát legrosszabb esetben egyelőre nem változtat, de mihelyt a létesítmények következménye, a többtermelés je­lentkezik, nyomban éreztetni kell ennek hatását pénzünk javulásá­ban is. A beruházásokat tehát a munkás : aránylag olcsó munkájával; a'gazda : hozzájárulásával teszi lehetővé, hogy a munkás állandóbb munkaalkalmat, a gazda földjének nagyobb és biz­tosabb hasznot biztositana magának, gazdasági és pénzügyi megszilárdu­lást és ezzel az árak esését pedig az országnak. Ilyen vagy ehhez hasonló törvény­javaslatok tárgyalását várnánk a nem­zetgyűléstől, nem pedig egy egyszerű felhatalmazási javaslat vitájának vég­nélküli elhúzását. Több lendületet, nagyobb közgaz­dasági alkotó készséget és képessé­get szeretnénk látni az ország sor­sának intézésében, mert az idő gyors szárnyakon halad, a nagy nyomor és nélkülözés tettekre sürget, a ru­hátlanságot nem birjuk már soká és a kitartás is könnyebb, ha remény kecsegtet. Adóreformoktól, forgalomkorláto­zásoktól és más hasonló injectióktól változás reményét nem látjuk. Gyö­kerében, a gazdasági erősödés alap­feltételeiben, a javak termelésének fokozásában és ennek lehetővététe­lében keressük és bizonyára meg is találjuk jobb boldogulásunkat, terem­tünk minél számosabb munkaalkal­mat és ezzel alapot a számbeli erő­södésre és arra, hogy Csonkama­gyarország határait nemzeti életünk­nek gazdasági és számbeli duzzadó ereje széjjelszakgassa s régi hatá­rainkig újra elfoglalja. A nemzetgyűlés szerdal ülése Eokhardt Tibor nyilatkozata a papirügyröl Indítvány a Világ a Pesti Napló, Az Est és Magyarország végérvényes beszüntetésére Budapest, julius 26. Huszár Károly alelnök 10 óra után a nemzetgyűlés mai ülését meg­nyitotta. Napirend szerint követke­zik az indemnitás folytatólagos tár­gyalása. Elsőnek Farkas Tibor szólalt fel, ki az iademnitást nem tekinti bi­zalmi kérdésnek, mert elsősorban az országnak van rá szüksége. Vé­get kell vetnünk a közjogi exlex­nek. Nem hive a numerus clausus­nak. Rz indemnitást megszavazza. Batizt Gyula az indemnitást bi­zalmi kérdésnek tekinti, mert az állam pénzügyi körforgását érinti. R munkásosztály soha oly nyomorban nem volt, mint ma és soha ily fé­kevesztett tobzódás nem folyt (Fel­kiáltások: Siófokon). R kormány részéről nem lát szándékot arra, hogy a drágaságot akár kivételes hatalom igénybevételével is, de le­törje. R magyar munkásság 10 év óta nincsen abban a helyzetben, hogy ruházati cikkeket vegyen ma­gának. Megtudja érteni azt a keserűsé­get, melyet a kommunizmus küldött. Tiltakozik az ellen, hogy mikor a munkások egy részét kivették az ellátatlanok sorából, ' ugyanakkor a köztisztviselőket benn tartják. Rzt mondják, hogy a drágaság azért oly nagy, mert a munkabérek igen magasak. (Felkiáltások a kor­mánypárton : Nem mondja ezt senki sem! Zsilinszky Endre: R börzét kell megrendszabályozni!) Nem le­het a sztrájkra hivatkozni, mert az a drágaság szükségszerű követ­kezménye. A földbirtokreformra nézve java­solja a földbirtokosok évi jövedel­mük pontos kimutatására évi mérleg készítését. A földbirtokosok keresnek a háború alatt is és a forradalmak alatt is, ép ezért ők voltak a forra­dalmak guzsbakötői. Nem lehet rossz­néven venni a munkástól, ha szak­egyesületet létesít magának és útját akarja vágni annak, hogy gazdasá­gilag kizsákmányolják. A szoc. dem. munkásság volt az, aki szembehe­lyezkedett azzal a csürhével, aki csak rabolni, fosztogatni és gyújto­gatni akart. Azt a merész állítást kockáztatja meg, hogy a kommunizmust nem a szocialista demokraták és a munkás­ság csinálták, hanem a polgárság. Batitz szünetet kér és az elnök 5 perc szünetet rendel el. Szünet után folytatja beszédét. Kevesli a lakás­építésre fordított 300 milliót. Nem fogadja el az indemnitási javaslatot. Drózdy Győző a házszabályokhoz kér szót. A nemzetgyűlés tudomá­sára hozza, hogy Batitz Gyula be­széde alatt a képviselőház épületé­ben egy küldöttség jelent meg, ugy tudja Orgoványról. (Kiss Menyhért: Nem igaz, Kecskemétről!) A kül­döttség engedélyt kapott, hogy a Ház kupolatermében helyezkedjék el, azonban egyes tagjai túltéve magát a vendégjogon, a képviselők szá­mára fenntartott helyiségbe vonultak és újságírókat inzultáltak, ugy, hogy ez lehetetlenné teszi a nemzetgyűlés további tanácskozását. Kéri tehát az elnököt, hogy intézkedjék, hogy a küldöttséget karhatalommal eltávo­lítsák. (Nagy zaj a kormánypárton. Felkiáltások: Joguk van itt lenni. Eckhardt Tibor: Aki'- fél, menjen haza! Pakocs József: Újságírókat inzultálnak, hallatlan!) Kérem az elnök urat, hogy a tanácskozóképes­ség és a sajtószabadság szempont­jából függessze fel az ülést és intéz­kedjék, hogy a küldöttséget karhata­lommal távolítsák el. (Nagy zaj a kormánypárton.) Elnök: Amidőn tudomásomra ju­tott, hogy küldöttség jött a Házba, azonnal intézkedtem, hogy ez a küldöttség a kupolateremben helyez­kedjék el és ne menjen a képvise­lők számára fenntartott helyiségbe. Ez az intézkedés megtörtént, tehát a tanácskozás lehetősége meg van. A háznagyot is felkértem, hogy min­den szükséges intézkedést tegyen meg. Nem látok semmi okot arra, hogy az ülést felfüggesszem, mert itt, a nemzetgyűlés termében nem tör­tént semmi. Különben is senki sem rendelkezik olyan hatalommal, hogy ezt a nemzetgyűlést munkájában akadályozhatná. Méltóztassék azt

Next

/
Thumbnails
Contents