Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-06-25 / 143. szám

Békéscsaba, 1922. junius 25. Vasárnap ///. évfolyam 143. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tón 18. sz. 4 szerkesztőség teleion száma t 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy hóra 70 K, negyedévre 200 [K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. 9 rab költő (vk) Ma öt esztendeje . . . Szibé­ria egyik katonakórházában, ahol a rab magyarok legszomorúbb csoportja, a lelkükben összetört súlyos beteg hadifoglyok tengették nyomorúságos életüket, ott az élő halottak krasz­nojarszki nagy, komor házában örökre becsukódott egy nagyon szomorú, mély, barna szempár. Kialudt a tüz egy mindig égő, szelidségében is büszkén dacos tekintetből; elnémult egy lágy, zengő dalra, panaszos imára, rémitő átkozódásra teremtett ajak; lehanyatlott egy lantpengetés­hez szokott kéz. A krasznajorszki rab magyarok szomorú halottas házát megülte a legnagyobb gyász. Ott volt kiterítve a rabságot szenvedő hős magyar fiuk büszkesége, gyötrelmüknek leg­mélyebb átérzője, a világháború leg­nagyobb magyar költője: Gyóni (Áchim) Géza. A szeretet ölte meg. Ez a szent érzelem, amely az ő lelkét rendki­vüli módon megfogta, mely felette min­dig utalkodott, mely neki egész életé­ben annyi fájdalmat, gyötrelmet adott. A kielégítetlen, megcsalt szeretet volt az ő tragédiája. Az a szeretet, amely már irtóztatóan megrövidült gyermekkorában, mert nem tudott kielégítést nyerni az édesanya csókol­gatásában, annak az arcnak simo­gatásában, amelyen először látjuk s örökre a legtökéletesebben látjuk a szeretet megtestesülését. Az évek multával mennyit szen­vedett szivének e nagy szerelme miatt 1 Hiszen éppen azokat nem tudta sze­retni, akikért egész lelkével rajongott. Nem birta szeretni magyar faját, mert látta annak ezer gyarlóságát, nagy magyar temetőt ásó bűneit. Mikor aztán ott a csaták viharában, a gyötrelmek és kétségbeesések pok­lában, a halálnak közvetlen közelé­ben megismerte egészen az ő bűnös nemzetét, amikor látta annak ragyogó erényeit, melyek felülmúlják sok-sok vétkeit, amikor megbékélt magyar nemzetével, látva annak nagyszerű­ségét, amikor mindent megbocsájtva rajongott a népéért; akkor megint nem szerethette egészen azt, mert ezer kilométerek választották el imá­dott hazájától a rab magyar költőt. Kinzó fájdalmát csak a Kálváriáról irt levelekben, bus énekekben sír­hatta el. Még csak egy tárgya volt nagy szeretetének : édes jó öccse, a hős honvédfőhadnagy. Szeretetének pazar bőségével már csak őt vehette, őt rajonghatta körül. De nem sokáig. A szibériai föld egy napon befogadta, Gyóni Gézától elrabolta szeretetének utolsó tárgyát is. Ezt már nem birta ki az a finom lélek, amely a legmélyebb érzelmek csodálatosan pompás halmaza volt. Összeroppant. Aztán ő is alászállt a szibériai hideg fekete földbe. A rab magyarok forró, igaz könnye öntözte meg a rab költő sirját. Ma öt esztendeje . . . Akkor na­gyon fájt az elvesztése. Különösen itt Csabán, ahova diákságának annyi kedves emléke fűzte, ahol annyian ismertük, szerettük és bámultuk őt. — De azóta, mintha mindig köze­lebb jött volna hozzánk Gyóni Géza. Gyönyörű versei, melyekben egy sa­játos mély vallásosság lüktetett, ame­lyekben nagyon elmélyült egyetemes emberszeretet élt, de mindenekfelett ott pompázott és borongott ezer formában a rajongó honszeretet s magyar fajának nagy szeretete; lel­kének e káprázatos megnyilatkozásai mind elevenebbé tették őt. Most sem a halottat látjuk ezen a bus évfordulón, hanem az eleven, közöttünk élő Gyóni Gézát, akinek izzó lelkét hivjuk csalogatjuk hoz­zánk, hogy megihlesse lelkünket s ve­zessen bennünket a szeretetnek utján, a szeretet legmagasabbjához, a szen­vedések poklában is csak erősbödő, soha el nem muló hazaszeretethez. Kilencezer korona a képviselők havi fizetése Budapest, junius 24. MTI jelenti: A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága a mai ülés végeztével ülést tartott. Az ülés egyetlen tárgya a képviselők illetményeinek megállapítása volt. A bizottság ugy határozott, hogy a nemzetgyűlésnek erre vonatkozólag oly értelmű javaslatot terjeszt elő, hogy a képviselők ugyanolyan illet­ményben részesüljenek, mint a ha­todik fizetési osztály első fokozatába sorozott állami tisztviselők. Ez az összes illetmény, a természetbeni já­randóságokat is pénzben véve, ha­vonkint kb. 9000 koronának felel meg. Uj oimek Budapest, jun. 24. MTI jelenti: Értesülésünk szerint a kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére meg­engedte, hogy „m. kir. kormány­főtanácsosi'' és „m. kir. kormány­tanácsosi" cimet rendszeresítsenek. Ezekkel a címekkel leendő kitünte­tésre a m. kir. miniszterelnök, illetve az egyes m. kir. miniszterek olyan esetekben tehetnek előterjesztést, ami­lyenekben annak idején a m. kir. udvari tanácsosi, vagy a kir. taná­csosi cimek adományozása iránt a királyhoz lehetett előterjesztést tenni. A na. kir. kormányfőtanácsost a mél­tóságos, a kormánytanácsost pedig nagyságos cim illeti meg. Más jo­gosultság ezekkel a címekkel nem jár. A kormányfőtanácsos, illetve a kormánytanácsos köteles a m. kir. kormány tagjainak adott esetekben véleményt adni. Apponyi-utcák III. (3) Gólián János „megálljt" kiabál. Szorítja kocsi­társait, hogy álljanak meg. Kiránt a zsebéből egy csomó piros tollat; ha­mar, hamar feltűzni a kalapokhoz, azt nem fogják górálni. Úgyis lett. Egyszerre lecsendesült a bősz tömeg a 48-as piros toll láttára. Igy azután csak beju­tottak a községháza udvarára. Gólián János Biró Bencének, a 48-as párt elnö­kének volt a veje, nem mint kormánypárti csatla­kozott a menethez, hanem 48-as tollakat vitt át Endrődre, azért volt nála a sok toll. Amint a kormánypárt a községháza udvarán biztonságban gondolta magát, lekerültek a vörös tollak a kalapok mellől s felkerült a gyűlölt fe­hér toll. Az kellett csak a magyarnak, lett olyan abzug! hogy szóhoz sem juthatott a kormánypárti jelölt. Hiába volt minden csititás, főbirói tekintély, az abzug! Ki- és le velük! — azután göringy eső csak ugy zuhogott. A zsandárok is belülről a 48-asokkaI szimpati­záltak, jöttek-mentek, szinleg csititottak, de biz az nem sikerült, igy bizony ... a programmbeszéd megtartása sem. Munkavégezetlen menekült ki a későbbi „munka­párt", most már nem is dobálták őket, hanem kikacagták, kifigurázták. A feltüzelt lelkes magyarok pedig vigan dalol­ták: „Letörjük a szarvát annak a nagy urnák!" s ha azt Devégezték, folytatták a 2-ik strófát: Magyarok vagyunk, Nincsen szabadságunk, Mert a balszerencse Gyászt hozott ránk. Sebaj! Sebaj! Él még a nemzet, Él még a hon! Az 1905. évi képviselőválasztások országos han­gulatát nem politikai célzatból rajzoltam le előtte­tek, hanem hogy megértsétek azt a lelkesedést, mely elbeszélésem végcélját szolgálja. Előzménye ennek a célnak az 1905 január 30-ára kitűzött gyomai képviselőválasztás is. Ebben a levegőben a lelkesedés, a függetlenség utáni vágyódás érzelmétől duzzadó nemzeti felma­gasztosuld kirobbanása nyilvánult meg. Az ősi függetlenségi Füzesgyarmat kedves fész­kében Vári Nagy Gergely pártelnök emeli fel a 48-as zászlót, a derék Dekán Imre hűséges párt­jegyző önzetlen lélekkel hirdeti a hivó szót. De Gyarmatot nem kell hivni, még Borsóthy Géza is odaáll, aki azelőtt sohasem volt 48-as, a falusi birák dicséretes példája: Nagy A. Imre után megy Fejér László főjegyző az egész elöljá­rósággal. Fejér László, óh, ősi jókedvű Fejér László, kiről a nóta ugy szóllott, hogy: Nótáriusok nótárusa Fejér, Gyors pennája száz máséval felér, Szalad is utána leány-, asszonynépség... Kár, hogy az orrán már ütöget a kékség ! Kovács Károly református lelkész után Koppányi György tanítóval élén az egész tanítóság, az ösz­szes választók, előttük és élükön a nagy közsze­retetben állott: Korniss Gyula, Simigh Pista, Bökfi János, Sári József stb. pártvezérek, ugy, hogy a 396 választóból csak két — önmagával tehetetlen beteg — maradt otthon. De a lelkes falu nagy megbotránkozására és erös felháborodására akadt ... két eltévelyedett . . . szegény socialista is. Egy suszter és egy faj­magyar korcsmáros. Be is jutottak Gyomára, de nem tovább. Hallod-e te suszter, meg te borpancsoló, ha le­mertek szavazni a cucilista jelöltre, ugy segítsen a Jehova benneteket, hogy a faluba sohasem te­gyétek be lábatokat, mert ott többé nem lesz mara­dástok. A suszter meg is szökött — nem Füzesgyar­matról, hanem Gyomáról a szavazás elől, ... a borpancsoló pedig leszavazott... a 48-as jelöltre. Kapott i$ Füzesgyarmat olyan szép,, aranyhím­zésű nehéz fehér selyemzászlót, amilye! egész Bé­kés- és Csongrádmegye nehezen tudott összehozni a csabai uj honvédgyalogezrednek. Könnyű volt akkor a megválasztott képviselőnek ilyennel parádézni és gavalléroskodni. Próbálná csak meg most! tudom kiszakadna a zsebe. De hála az Istejinek, most már az ezredzászló is meg van és 1922 junius 30-á« felfog szentel­tetni Horthy Miklós kormányzó és neje legmaga­sabb jelenlétében s átadatni a vitéz csabai ez­rednek. (Folytatása következik.) Lapunk ma! száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents