Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-18 / 14. szám

Békéscsaba, 1922. január 18. Szerda III. évfolyam 14. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Ilyenek vagyunk Turániak, testvértelen, Ázsiából ideszakadt, makacs, büszke nemzet vagyunk mi, magyarok. Olyan faj, amely törik, de nem hajlik, amely elpusztul, de sem egyénenként, sem mint nemzet nem enged a maga tényleges, vagy vélt igazából. A harc az elemünk; abban és azért élünk s ha nincs harc külső ellenséggel, harcolunk idebent, egymás ellen, mert megnyugodni nem tudunk, nem akarunk. Kétségtelen, hogy a magyarnak egyik legszebb erénye harcos mivoltja, de — talán egy kissé túlteng ez az erény, sőt talán nincs is feltétlenül létjogosultsága, alapja, mert ha őszintén bevalljuk az igazat, a nép, a nagy tömeg már nem hive a harcnak ; a tömeg már csak mint egyén, a maga egyéni éfdekeiért harcol, de mint egység pihenni akar és — ha nem is dolgozni, de békében megélni. Az a harc is, amely most folyik, csak felszínes harc, amely hatalomért, egyéni érdekekért folyik s amelyhez a magyarság tömegeinek, a népnek, semmi kapcsolata nincs, bárha minden oldalról reátámaszkodnak, reáhivatkoznak és ugy szeretnék feltüntetni, mintha a népért, a nép akaratából folyna az ádáz küzdelem. A harc, — amelynek kimenetele bennünket nem érdekelhet, mert hiszen bárki győz, magyar győzelem lesz s bárki bukik, magyar bukás lesz, — folyik teljes erővel s akik vivják, mind a fórumon levő politikusok, ugy látszik elfelejtkeztek arról, hogy nekünk felesleges idehaza ellenségeket keresni, hiszen éppen elég ellenségünk van a világon, éppen elég ellenségünk van körülöttünk, azok, akik ezeresztendős országunkat szétosztva elzsákmányolták s akik ottmaradt véreinket üldözik, halálra kínozzák, pusztítják; sok, igen sok ellenségünk van és sehol barátunk. Ezt a harcolók nem látják. Ők idehaza keresnek ellenfelet maguknak, hogy harcos vágyukat kielégítsék, s ahelyett, hogy minden energia összefogva dolgoznék az ország újjáépítésén és annak a kevésnek a megtartásán, ami még megmaradt," hogy megerősödve viszszavehessük azt, ami ideiglenesen elveszett, — ahelyett egymást marja a magyar. De bele kell-e nyugodnunk abba, hogy ilyenek vagyunk ? Nem I Ha nem akarják észrevenni az illetékesek, hogy hibás utakon járnak, a nemzetnek rövidesen alkalma lesz ítéletet mondani a harckeverő bajnokok felett. Az energiák pocsékolását meg kell szüntetni s a közvéleménynek kényszeríteni kell mindenkit arra, hogy összefogva, csak a nemzet érdekében dolgozzék. Nincs más kérdés, ami fontos lehetne akkor, amikor még széttépett állapotban vonaglik az ország. Kér oly-brigád a fakult Budapes ten A rendőrség szétugrasztotta őket Budapest, jan. 17 Szinte köztudomásu volt hetek óta, hogy a fővárosban Károly-brigád alakul, amely a király rendelkezésére áll. A főkapitányság nyomozást indított, melynek során a politikai csoport detektivjei megállapították, hogy a hir igaz. Azok közül az ifjak közül, akik Nyugatmagyarország védelméből visszatértek, néhányan egy százados lakásán találkoztak és elhatározták, hogy Károly-brigádot alakitanak. Elkészítették az alapszabályokat is. A detektívek a századost és egy 21 éves fiatalembert, nyugatniagyarországí feikelőt elfogták. A házkutatás során egy gépirott rendeletet találtak, melyet Károly királynak kellett volna aláírni, mely a Károlybrigád törvényességét elismeri. Megállapították, hogy a toborzás még nem nagy eredmépnyel járt. A rendőrség leleplezésével természetesen az egész akció összeomlott. A nemzetgyűlés mai ülés© Budapest, jan. 17. Gadl Gaszton elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést. Napirend előtt Vass József kultuszminiszter szólal fel. Az újságokból olvasta — úgymond — hogy a tegnapi ülésen Lingauer Albin felemiitette a király húsvéti látogatásával kapcsolatos szereplését. Arról nem tud beszélni, hogy Őfelsége kinevezett-e valakit, de az a beállítás, hogy a király felajánlotta neki a kultuszminiszteri tárcát, nem igaz. Rassay: Hát a párbeszéd a királylyal ? Vass: A párbeszédre vonatkozólag megjegyzi, hogy az az alkotmányos érzés jegyében folyt le. Ennek megfelel az az álláspont, hogy ha a király az összes faktorok hozzájárulásával átveszi az uralkodást, a miniszterek megbízatása megszűnik. Sajnálja, hogy személyes kérdésekkel kell itt előállnia, de itt ugy látszik, betegség tört ki, olyan, amikor a beteg tőrt ragad, hogy leszúrja azt, aki az útjába akad. Mi nem változtattuk meg iegitimista álláspontunkat, hanem a királykérdés változott meg. Itt kell keresni az ellentéteket a mi magatartásunknál. Húsvétkor a király nem hozott magával fegyvert, most azonban kétezer fegyveres katonával vonult Budapest ellen. A december 29-iki tárgyaláskor, mint a miniszterelnök helyettese, nem akart politikumot belekeverni a letartóztatott képviselők ügyébe. Akkor megjelent nála Szterényi és Weiss Konrád s kérték, hogy tegyen lépéseket a letartóztatottak szabadonbocsátása érdekében. Ebben az esetben az ellenzék 3 hónapra elfogadja az indemnitást. Ő azt válaszolta, hogy ebben az ügyben szóba sem áll, mert a kormány ragaszkodik a J5 hónapos indemnitáshoz. Következik a napirend. Az első szónok: Orbók Attila. Kállay pénzügyminiszter rendszeréből örömmel látja, hogy törekvése az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányul. Csonkamagyarország deficitje 16 milliárd, ezt apránként kell lefaragnunk. Örömmel látja, hogy sikerült Ausztriával az egyezséget megkötni. Ezután a lakáskérdéssel foglalkozik. Az épités megkönnyítése szempontjából szükségesnek tartaná, ha betudnák a vagyonváltságba az uj házak felépítésének költségeit. Ezután a földbirtokreformra tér át. A zsidókkal való kibékülésről azt mondja, hogy ha a kibékülés őszinte, akkor az lesz az eredménye, hogy a zsidóság a nemzetmentő munkában mellénk áll. — Igazi királyhűség szerinte: először visszaszerezni az integritást, azután meghatározni a király személyét. Első a haza, azután a király! Friedrich István válaszol Orbók szavaira. Foglalkozik a bürokráciának a gazdasági életből való kiküszöbölésével. A délutáni ülésen Friedrich folytatja beszédét. Csonka Magyarország — nem ország, GONDOLATOK Ékverés. A „kurzust" meg kell buktatni! ... ez az álma, vágya, erre törekszik minden eszközzel a hazai zsidóság. Miért haragusznak olyan nagyon a kurzusra ? Mert túltengő „érvényesülésüknek" határt szabott, azt meri mondani, hogy Magyarország a magyaroké s nem a Galíciából bejötteké. Leghatalmasabb fegyverük az ékverés magyar és magyar, katolikus és protestáns közé. Ordítják, hogy van felekezeti kérdés, de csak azért, hogy legyen. Ők nem felekezet. Magyarországon csak keresztény felekezetek vannak. (Ők izraelita vallásúak). Verik hát az éket a felekezetek közé. Számításuk jó; ha sikerül a felekezeti harcot felidézni katolikus és protestáns magyar közt, akkor csakugyan vége az országnak. Hát nem fog sikerülni I Hiába mondatnak felheccelt képviselőkkel olyan valótlanságokat a nemzetgyűlésen, mint Hornyánszky Zoltánnal is legutóbb a vitézi telkek állítólagos protestánskézrejutásáról, az igazság kiderül, mint itt is kiderült a 69 százalék katolikus vitéz. A háborúban az arany vitézségi érmet nem felekezetek szerint osztogatták s annak alapján a vitézi telkeket sem. Minden olyan hir, ami a katolikusok és protestánsok viszályáról szól, hazugság, zsidó ékverés, a Iegalávaióbb propaganda a nemzet élete ellen. Kedves X-utcai katolikus olvasóm ! Kérdezlek: gyűlölöd a szomszédodat, mert az protestáns ? Ugye nem! Nincs, nincs, nem is lesz felekezeti kérdés Magyarországon soha, de van, mindig is lesz ékverés. Ne ülj fel neki! Erkölcs. Két typikus képviselője i a zsidóságnak hallatta szavát a kö; zelmultban. Egyik Vázsonyi. Azt j mondta, ő tulajdonképen köztársasági | érzésű, de azért karlista-legitimista. ' A másik Sándor Pál. Azt mondta, j hogy ö és az egész zsidóság azért legitimista, mert fajtestvérei a Habsburgtól kapták az egyenjogúsítást. Tehát üzleti alapon legitimista. A legszebb az, hogy mindakettő őszintének látszik. Óh erkölcs! Van még valaki, aki most sem érti, hogy miért kell a keresztyén erkölcs alapjára helyezkedni még a politikának is ? * Az igazi nyomor. Itt fekszik előttem egy levél. Régen jött már a szerkesztőségbe. Nem akartam leközölni, mint sok-sok társát, melyek naponként — a hely szűke miatt — papírkosárba kerülnek. De ez a levél megakadt a kezemben, amikor össze akartam gyűrni, tartalma azóta folyton a fejemben motoszkál, nyilvánosságra vágyik — mert nagyon szomorú és nagyon igaz. Leközlöm hát (elhagyva a kissé